A látszat néha csal

~EIGHT~

Az üzenetemre nem kaptam választ, de öt percen belül dudálást hallottam kintről.
-Megjött a herceged! -kiáltott fel Luke. Bolond. Gyorsan lerobogtam a lépcsőn és felkaptam a tornacipőm.
-Elmentem.
-Hova? -dugta ki anya a fejét a konyhából.
-És milyen herceged? -fonta fel a szemöldökét.

-Anya, nem is tudtam, hogy haza értél! -lepődtem meg.
-Mert mondjuk én nem ordibálok úgy, mint ti. -nézett rám jelentőségteljesen.
-Szóval? -utalt az előbbi kérdéseire.
-Ömm, hát Ő egy évfolyamtársam, de most sietek. Később mindent elmesélek. -nyomtam gyorsan egy puszit az arcára.

-Ne haragudj, csak anya hazaért és megkérdezte, hogy hova megyek meg kivel megyek. -néztem rá bocsánatkérően.
-Semmi baj. Indulhatunk? -én válasz helyet csak bólintottam és beültem az anyós ülésre.

-Ha Luke ne talántán véletlenül megjelenne a kosárpályán, na az minden csak nem véletlen. -fordultam felé.
-Honnan veszed, hogy megjelenik?
-Mert miután megtudta, hogy hova megyek veled gyanúsan kezdett mászkálni a házba. -emeltem ki a veled szót. Nathaniel csak felnevetett és leparkolt a pálya előtt lévő parkolóba.

-Tudsz kosarazni? -kezdte el pattogtatni a labdát.
-Igen.
-Komolyan? -hitetlenkedett, amit szóvá is tettem.
-Ez olyan hihetetlen? -vontam fel a szemöldököm.
-Akkor mutasd meg. -dobta felém a labdát.

Odavezettem a palánk elé és elsőre sikerült is bedobnom. Nathan felé fordulva kacsintottam egyet.
-Te jössz szépfiú. -dobtam neki. Ő csak mosolyogva megcsóválta a fejét és sikeresen bedobta a labdát, háttal.
-Nagyon ügyes vagy. -forgattam a szemem.

Már egy ideje kosárra dobtunk és beszélgettünk, amikor is váratlan személyek jelentek meg. Nem, nem a bátyám.
-Lám, lám. Gondolhattam volna, hogy vele vagy. -szólalt meg gúnyos hangom Jacob.
-Mit akarsz? -sziszegte Nathaniel és közelebb lépett hozzám.
-Én ugyan semmit, csak kosarazni jöttünk. -biccentett a mellette álló Jason felé.

-Úgy is nézel ki, mint akibe csordultig van a jószándék. -motyogtam félhangosan. Tudtam, hogy meghallotta, ahogy a mellettem lévő fiú is, aki lehajtott fejjel nevetett.
-Hogy mondtad aranyom? -vonta fel a szemöldökét.
-Hallottad nem? -vigyorogtam rá gúnyosan.

-Na ide figyelj rám! Te velem így nem beszélsz! -lépett hozzám egyre közelebb és itt elégelte meg a dolgot Nathan is.
-Te figyelj rám aranyom! -kezdett neki gúnyosan.
-Válogasd meg a szavaidat Aminaval szemben, ha nem akarod, hogy laposra verjelek. -lépett elém a fiú. Nem is kérdés sokkal jobb fizikumban volt, mint Jacob. Szerintem egy kettőre leteperte volna.

-Áhh, nem tudtam, hogy te vagy a személyi testőre. -vigyorgott idegesítően.
-Már sikerült is meghúznod? -folytatta tovább.
-Mondtam én, hogy könnyen kapható. -nem tagadom rosszul estek a szavai. Nem szeretnék egy olyan lánynak tűnik, aki mindenkivel lefekszik, viszont a jég királynőt sem szeretném előadni.

-Azt mondtam vigyázz a szádra, mert megjárod.
-Ugyan már, csak nézz rá. Ugyan olyan, mint a többi. Egyet csettintesz és ugrik is. -egy másodperc töredéke alatt csapódott Nathaniel ökle Jacob arcába. A fiú egy percig se hagyta magát és ütött is vissza.

Hírtelen észbe kapva kiabáltam rájuk.
-Hagyjátok abba! Nathaniel! -a fiúk meg se hallották kétségbe esett hangom püfölték egymást tovább. Segítség kérően néztem Jasonre, aki csak bambán bámult vissza rám. Idióta.
-Szedd már szét őket! -kiabáltam most rá. Erre észbe kapott és odalépett a verekedő fiúkhoz.

Leráncigálta Jacobról Nathanielt, mire elé léptem.
-Elég legyen! -vettem a két kezem közé az arcát. Egy pár pillanatig még figyelte Jacobot, majd a szemembe nézett. Mintha fokozatosan váltott volna vissza a szeme az eredeti barna színére veszélyt sugalló feketéről.
-Menjünk! -fogta meg a kezem és kezdett az autó felé húzni.

-Gyere be lefertőtlenítem a sebeid. -utaltam a felszakadt ajkára és szemöldökére.
-Nem szeretnék gondot okozni. -rázta meg a fejét.
-Nem fogsz. Na gyere. -szálltam ki a kocsiból.

A házban csend volt, majd egyszer csak anya feje jelent meg a konyhából.
-Megjöttél? -kérdezte.
-Ohh, minden rendben? -nézett meglepetten a mögöttem álló fiúra.
-Igen persze. Egy pár perc és lejövünk vissza. -Ő csak bólintott egyet, én pedig megragadva a fiú kezét húztam fel a szobámba.

-Ülj le egy pillanat és jövök! -utasítottam. A fürdőben előhalásztam az elsősegélydobozt, majd visszasétáltam Nathanielhez.
-Ez lehet kicsit csípni fog. -töröltem le a szemöldökét, majd beragasztottam. A szájára is elővettem egy tiszta vattát, majd öntve rá egy kis fertőtlenítőt hozzáérintettem.

-Ssz. -szisszent fel.
-Bocsánat. -néztem a szemébe. Olyan szép barna. Na Amina te teljesen megbolondultál.
-Inkább én kérek bocsánatot. Nem szabadott volna egyből neki mennem, csak tudod láttam rajtad, hogy rosszul esik amit mond. -tűrte el az egyik copfomból kicsúszott tincsemet. Ez valamiért jól esett.
-Hát finoman szólva leribancozott, úgyhogy nem esett valami jól. -vontam meg a vállam.

Kidobtam a koszos vattákat és lezártam az elsősegélydobozt. Már léptem volna be vele a fürdőbe, amikor kopogtak az ajtómon.
-Van rajtatok ruha? Bemegyek! -szólt az idióta bátyám.
-Ez nem normális. -motyogtam az orrom alatt. Gyorsan a helyére csúsztattam a dobozt és kinyitottam az ajtót.

-Ne legyél már ilyen gyerekes. -förmedtem rá. Néha már unom a hülyeségét.
-Elnézését, hogy nem szeretnék látáskárosodást szenvedni. -forgatta meg a szemét.

-Veled meg mi történt ember? -nézett meglepetten Nathanielre.
-Megvédtem a hugodat. -jelentette ki ezt úgy, mintha azt mondaná, hogy esik az eső.
-Ezt meg hogy érted? -lett feszült a bátyám.
-Mimi, megtennéd, hogy kimész egy kicsit? -fordult felém.
-Ez az én szobám. -mutattam körbe.
-Kérlek. -nézett rám Nathaniel is. Én csaj sóhajtottam egyet, majd lesétáltam anyához.

-Ki ez a fiú szívem? -kérdezte végigsimítva a hátamon.
-Milyen fiú? -jelent meg apa is. Jajj ne.
-Nathaniel Smith az egyik évfolyamtársam. Eddig nem nagyon beszéltünk, csak mostanában kezdtünk el ismerkedni. Amúgy Luke ismeri és már el is beszélgetett vele. -próbáltam ezzel nyugtatni őket.

-Az én fiam. -bólintott apa egyet büszkén.
-Na és miért volt felszakadva a szája és a szemöldöke? -kérdezte anya. Erre apa is teljesen felém fordult anya mellett ülve.

-Van egy srác, aki már a suliban is belém kötött. Jacobnak hívják. Nem valami fényes a kapcsolatuk Nathanielellel, őt is rendszeresen piszkálja meg idegesíti. -kezdtem bele.
-Ma, amikor kint voltunk a kosárpályán oda jött hozzánk az egyik haverjával. Szép szavakkal azt mondta, hogy én csak egy olcsó nőcske vagyok és itt lett elege Nathanielnek belőle. -fejeztem be.

-Megyek és megkeresem ezt a Jacobot! -pattant fel apa.
-Arra semmi szükség uram. -jöttek le a lépcsőn a fiúk.
-Tőlem már megkapta a magáét. Nathaniel Smith. -nyújtotta a kezét a szüleim felé.
-Katharine Mayer.
-Richard Mayer. -fogtak vele kezet mind a ketten.

-Beszélhetnénk? -kérdezte tőle apa. Én félve pillantottam a mellettem álló fiúra, aki csak mosolyogva bólintott és nyugtatóan nézett rám.
-Nathaniel drágám, itt vacsorázol? -szólt még utánna anya.
-Igen, de csak, ha nem gond. -nézett hátra. Miután anya nemlegesen megrázta a fejét beléptek apa dolgozó szobájába.

-Gyere kincsem, segíts megteríteni. -simogatta meg a karom anya. Luke pedig csak kiterült a kanapén a TV- t nyomkodva. Milyen vacsora lesz ez.

Sziasztok:)
Itt is lennék a következő résszel. Remélem tetszeni fog nektek és, ha igen kérlek jelezzétek felém. Köszönöm, hogy elolvastátok.
Legyen szép estétek/napotok!