A látszat néha csal

~SIXTEEN~

-Aludni kellene. -szóltam mikor keze a hasamra vándorolt.
-Shh. -hallgatatott el egy szájra puszival. Keze továbbra is felfedező úton járt. Testem minden egyes pontjában bizsergett. Ajkaival először a kulcs csontom hintette be puszikkal, majd lejjebb haladt. A mellemen keresztül, a hasamon át egészen az ölemig.
-Nathaniel. -az eufórikus érzés miatt, ami uralmába kerített a fiú neve csak egy sóhajnak tűnt.
-Hm? Abba hagyjam?
-Nehogy me..merd! -próbáltam normálisan beszélni, de kérdése után két ujja is társult az ajka mellé.

~másnap~
-Jó reggelt szépségem! Hogy aludtál? -simogatta meg az arcom.
-Mmh, nagyon jól és te? -nyújtóztam egyet.
-Melletted csak jól tudok. -puszilta meg az arcom.
-Menjünk készülni. -álltam fel az ágyról. Nathan csak morogva a fejére húzta a takarót. Olyan aranyosan nézett ki, mint egy óvodás. Muszáj voltam felnevetni?
-Mi olyan vicces? -dörmögte a paplan alól.
-Te! Olyan vagy, mint egy kisfiú.
-Nem is vagyok kisfiú, de összehozhatok neked egyet, ha szeretnéd. -dugta elő a fejét. Nem is mondtam inkább semmit, csak szem forgatva bementem a fürdőbe fogat mosni.

Miután mind a ketten sikeresen összeszedtük magunkat lementünk reggelizni.
-Sziasztok gyerekek. Ne haragudjatok, de nekem rohannom kell. Sütöttem ki palacsintát még meleg. Vigyázzatok magatokra! Sziasztok. -köszönt el pik- pak anya.
-Szia. -szóltunk még utánna egyszerre.
Azt se tudtam, hogy már haza ért. Egy- egy tányért vettem elő, majd a palacsintát a fiú elé tolva vártam, hogy vegyen el magának.
-Nem csinálod meg nekem? -nézett rám nagy szemekkel.
-Nem. Van két kezed, hajrá. -kacsintottam rá. Nagyot sóhajtva kent meg hármat nutellával, majd látványosan duzzogva az asztalhoz ült.

-Befejezted a duzzogást? -kérdeztem, amikor beültünk a kocsiba.
-Nem. -fordította el a fejét. Mosolyogva húztam magamhoz közelebb és egy hosszú érzelmes csókot nyomtam a szájára.
-Még most sem? -Ő csak megcsóválta a fejét, mire megismételtem az előző cselekedetem.
-Na jó, mostmár talán. -indította be az autót.
-Örülök neki.

-Sziaa. -futott felém a legjobb barátnőm és a nyakamba ugorva átölelt.
-Sziasztok. -köszöntem nekik, ugyanis mögötte Chris sétált.
-Császtok. -fogott kezet a barátommal, nekem pedig két puszit nyomott az arcomra.
-Mi újság? Amina, végül sikerült rávennie ennek a félnótásnak, hogy ott aludhasson nálatok. -biccentett Nathaniel felé.
-Nemet mondtam, de este megjelent az ajtóban és nem zavartam el.
-Héj, ne mond, hogy nem háláltam meg! -mosolygott rám perverzen.
-Majom! -csaptam vállon.
-De te így szeretsz. -nyomott egy puszit az arcomra.

Az órák csiga lassan teltek. Az osztályfőnökkel magyaron még gyorsan megbeszéltük, hogy a második táncra a ruhát varratjuk. A szabása és a kinézete mindnek egyforma lesz, viszont a színük különböző. A fiúknak pedig egy színben passzoló ingre és egy fekete nadrágra lesz szükségük. Már alig várom a ruhapróbákat. Megbeszéltük Deboraval, hogy ma elmegyünk az egyik ruhaszalonba szétnézni. Vásárolni nem kifejezetten szeretek, de ez egy teljesen más alkalom. Az embernek csak egyszer van szalagavatója, ahol keringőzhet és mindenki a tökéletes ruhát szeretné viselni. Ezzel én és Debo sincs másképp.

-Nem baj, ha megkérdezem Nathaniel tesóját nincs e kedve velünk jönni? Nagyon aranyos kislány! -kérdeztem meg. Szerettem volna szorosabb kapcsolatot kialakítani Summerrel, mert Nathan is nagyon jóban van Lukeal.
-Kérdezd csak. -gyorsan dobtam egy üzenetet a lánynak, amire pillanatokon belül válaszolt is, miszerint szívesen velünk tart.

-Ma nem kell haza vinned. -tűrtem hátra egy szemébe lógó kósza tincset.
-Mi? Miért? -nézett rám értetlenül.
-Ruhát nézünk Deboraval és Summerrel a szalagavatóra.
-Sumerrel? A hugom Summerel? -értetlenkedett.
-Igen vele. -bólintottam egyet határozottan.
-Áh, szóval ő mehet veletek, de én nem. -háborodott fel.
-Ma nagyon durcis kedvedbe vagy. -simogattam meg az arcát, mire csak grimaszolt egyet.
-Mit szólnál, ha ott aludnék nálatok? -próbáltam kiengesztelni.
-Hát nem is tudom. -kezdett gondolkodni.
-Tudod mit, felejtsd el. Ma másnál alszom. -mosolyogtam rá.
-Kinél? -feszült meg rögtön az álla.
-Egy nagyon kedves barátomnál. -húztam tovább az agyát.
-Haha. Vicces vagy. -gúnyolódott.
-Tudom, viszont most megyek. Puszi. -nyomtam egy gyors csókot a szájára.

A lányok már a kapuban vártak mikor kiértem.
-Bocsi, hogy késtem, csak szóltam még Nathanielnek. -lihegtem odaérve hozzájuk.
-Nem baj. -ölelt meg Summer, mert vele még ma nem találkoztam.
-Mit szólnátok hozzá, ha elmennék nálunk és az én kocsimmal mennénk tovább? -vettem fel az ötletet. Persze ebbe mind a ketten beleegyeztek.

Mivel a drága barátom előszeretettel húzza az agyam, így én is az övét. Azt mondta ne aludjak ott semmi baj, de van egy tervem. A két lányt épp most avattam be, amire csak mind a ketten ördögien elvigyorodtak. A ruha üzletbe belépve még az állunk is leesett. Ameddig a szem ellátott csak a hófehér csodákat láttuk. Volt néhány, ami kitűnt mert különlegesebb volt a színe. A hercegnős hatalmasakon át a sellőfazonún keresztül minden féléből lehetett választani.
-Azta! -ámult el Summer is.

-Sziasztok. Segíthetek valamiben? -lépett oda hozzánk oda egy fekete ruhába öltözött lány.
-Szalagavatóra szeretnénk ruhát nézni. -vettem magamhoz a szót.
-Rendben. Gyertek mutatok néhány olyat, ami jó lehet. -intett, hogy kövessük. A folyósón végig haladva még több csoda tárult elénk.
-Itt is lennénk. Elmondanátok, hogy mi az elképzelésetek, mert akkor én is segítenék nektek a keresésbe és ti is nyugodtan válogathatnátok. -mosolygott ránk Eve. A nevét a kis kitűzőjéről olvastam le.

A lány tényleg nagy segítségünkre volt, hisz ennyi ruha között mi nem hiszem, hogy találtunk volna megfelelőt magunknak. Azt mind a ketten tudtuk, hogy hercegnőset szeretnénk, viszont az elképzelésünk itt ki is fújt. Annyit még hozzátettünk, hogy ne legyen sok rétegből, mert táncolni fogunk benne. Debora azt szerette volna, ha szív alakú dekoltázsa. Eve nagyon kedves és végig türelmes volt velünk. Summer egy kanapéról kritizált vagy épp dicsért meg minket. Hosszú órákon keresztül válogattunk mind a ketten, de végül sikerült három- három olyat kiválasztani, amit anyuéknak is megmutatnánk. Elköszöntünk Evetól megköszönve a türelmét és segítőkészségét egyaránt.

-Hazadobjuk először Debot okes? -fordultam Summer felé.
-Oksika. -bólintott egyet.
-Vigyázz magadra. Szeretlek. Puszi. -nyomott egy puszit az arcomra a legjobb barátnőm, majd hátra fordulva Summernek is dobott egyet. Miután őt is kitettem haza vettem az irányt. A telefonomat elővéve egy csomó olvasatlan üzenet fogadott és mind egy személytől.

Seggfej:
Haza értél már?

Seggfej:
Hova mentetek ruhát nézni? A Marsra?

Seggfej:
Kezdek aggódni!

Seggfej:
Ha nem írsz vissza átmegyek!

Me:
Most értem haza. Nem láttam, hogy írtál ne haragudj. :( <3

Seggfej:
Nem haragszok <3

Az üzenetek után összeszedtem néhány alváshoz szükséges holmit és a holnapi cuccom a suliba. A lépcsőn lesietve anyát a nappaliban találtam. Éppen olvasott.
-Anya, akkor én mennék, ha nem baj. Holnap suli után jövök. -nyomtam egy puszit az arcára, majd ő is az enyémre.
-Hova mész? -lépett ki nyámnyogva Luke a konyhából.
-Nem mindegy az neked? Disznó. -komolyan mondom úgy evett, hogy azt hittem engem is bekap. A középső ujját felmutatva vonult vissza a lábas felé. Még gyorsan kiáltottam egy sziasztokot, majd el is indultam. Kocsival az út még gyorsabb, mint gyalog, majd a ház előtt megállva megnyomtam a csengőt.

Sziasztok:)
Itt is lennék a következő résszel.
Remélem, hogy tetszeni fog nektek és, ha igen kérlek jelezzétek felém.
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Legyen szép estétek/napotok.