A látszat néha csal

~TWENTY-FIVE~

Nathaniel

Reggel hamarabb keltem, mint Amina. Reménykedtem benne, hogy ez az egész csak egy rémálom volt, de ahogy a lehorzsolt arcára néztem rá kellett jönnöm, hogy nem. Viszont mérhetetlenül hálás volt, hogy a karjaimban tarthatom.

Tegnap nagyon megijedtem, amikor megláttam, hogy a földön fekszik. Istenemre mondom, hogy azt a két idiótát meg tudtam volna ölni. Mégis mi a faszt képzeltek magukról? Ha találkozok velük biztos vagyok benne, hogy nem ússzák meg csak néhány horzsolással.

Merengésemből egy apró kéz simogatása ébresztett fel.
-Jó reggelt. -hajolt oda egy csókra életem szerelme. Lehet, hogy bátor kijelentés, de igaz. Számomra Amina jelenti a szabadságot, az oxigént és az otthont is.
-Minden rendben? -kérdezte miután elvált tőlem, mert gondolkozás közben észre se vettem, hogy ökölbe szorítottam a kezem.
-Neked is szépségem. -a becenevét meghallva csak megforgatta a szemét, de a szája sarkában megbújt egy halvány mosoly.
-Persze, minden rendben. -bólintottam egyet határozottan.

-Tudom, hogy mi jár a fejedben. Engem is megviseltek a történtek, de héj, együtt ezt is túlvészeljük. -mosolygott rám bíztatóan, pedig most nekem kellene őt támogatnom. Beszélgetésünket az ajtón való kopogás zavarta meg. Gyorsan összekaptam magam és az ágy mellett lévő fotelba ültem. A kórterembe egy orvos és egy idősebb hölgy lépett be, aki gondolom én, a nővér lehetett.

-Jó reggelt. Az én nevem Dr. Amilia Beily Hogy van? -nézett a barátnőmre a doki.
-Jól vagyok, köszönöm. -bólintott egyet.
-Ennek nagyon örülök Ms. Mayer, viszont ha nem bánja elvégeznénk néhány gyors rutinvizsgálatot. -mosolygott rá kedvesen.
-Megkérhetném, hogy addig fáradjon ki? -nézett most rám az orvos. Bólintottam egyet, majd miután nyomtam egy puszit Amina fejére kimentem a korterem elé.

Amina

A vizsgálatokkal tényleg hamar megvoltunk.
-Megkérdezhetem, hogy meddig kell bent maradnom? -néztem félve Dr. Beilyre, mert minél hamarabb szabadulni szerettem volna ebből a fertőtlenítő szagból.
-Ma még bent tartjuk megfigyelésen és, ha minden rendben lesz holnap haza mehet. -mosolygott rám kedvesen. Halkan megköszöntem és szinte a doktornő még ki sem lépett, a családom jelent meg.

Család alatt értem anyáékat, a bátyámat és Rachaelt, Nathniel szüleit, Summert és Adamat, Deborát és Christ, és persze Nathaniel is ott volt köztük. Hatalmas mosollyal az arcomon fogadtam a szoros öleléseiket. Apa egy gyors puszi után kiment elcsípni az orvosom, de a többiek nem hagytak unatkozni és folyamatosan kérdésekkel bombáztak. Megvártam még mindenki felteszi a sajátját és csak azután kezdtem el válaszolni rájuk. Már amelyiket értettem, mert egyfolytában egymás szavába vágtak.
-Jól vagyok. Nem fáj annyira a karom. Nem vagyok éhes. Elég meleg van itt. Ha minden jól megy holnap haza engednek és nem Luke, szomjas se vagyok. -hadartam el egy szuszra, amíg nem kezd el megint valaki beszélni.

Nagyjából egy órán keresztül boldogítottak és Nathanielt is próbáltam rávenni, hogy menjen haza, hát nem sikerült.
-Nem fogok menni. Ne is erőlködj. -húzott mellém egy fotelt, miután mindenki elment.
-Itt vagy velem tegnap óta. Biztos te is le szeretnél zuhanyozni. -néztem rá.
-Áhh szóval büdös vagyok? Ezt könnyen orvosolhatjuk. Képzeld anyáék olyan jó fejek voltak, hogy hoztak be nekem is ruhát. -mosolygott rám kisfiúsan.

Az idő nagyon lassan telt még így is, hogy Nathaniel végig velem volt. Rendelt nekünk ebédet, mert a kórházi kaja szokás szerint ehetetlen volt. A szobában lévő kis monitor tévén próbáltam valami nézhető műsor után keresni, de végül az egyik mesecsatornánál állapodtak meg.
-Ahh ezt nem mondod komolyan. -nyögött fel fájdalmasan.
-Inkább menjünk zuhanyozni. -nézett rám nagy szemekkel, mintha nem tudnám, hogy mit akar.
-Nem fogok veled a kórház zuhanyzójában sexelni. -forgattam meg a szemem. Ő csak fújtatott egyet.
-Jó, de nem akarom, hogy megterheld a kezed csak segíteni szeretnék. -nézett rám könyörgően. Most őszintén, ki tudna neki ellenállni? Hát nem én.
-Na jó, gyere. -tápászkodtam fel az ágyról.

Meglepő módon tartotta a szavát és tényleg csak fürödtünk. Jól esett a tegnapi nap után és úgy éreztem, hogy sikerül egy kicsit lemosnom magamról a történteket. Nem mondom, hogy nem viselt meg ez az egész, mert akkor hazudnék, de próbálok túllépni rajta. Tudom azt, hogy a családom mellettem áll és mindenben támogat, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Tisztában vagyok vele, hogy nélkülük nem tartanék itt, ahol most vagyok.

-Nagyon elgondolkoztál valamin. Már azt hittem elaludtál. -súgta Nathaniel a hajam simogatva, ami valójában bódító hatással volt rám. Ahogy az illata, a szemei, az ajkai, a mosolya meg úgy összeségében Ő maga.
-Nem, csak az járt a fejemben, hogy hálás vagyok azért, hogy ti vagytok a családom. -mosolyogtam rá kicsit megemelve a fejem.
-Mi is azok vagyunk neked. Tudod látom anyáékon, amikor átjössz, hogy mosolyogva várnak. Anya előtte totál be van zsongva. -nevetett fel.
-Nem beszélve arról, hogy apa szívébe is beloptad magad, ami nem könnyű. Summer pedig a nővérét látja benned. Én pedig mindent megtaláltam benned, amit egy lányban kerestem. Kedves vagy, de ha kell vissza szólsz. Imádom a humorod és, hogy szarkasztikus is tudsz lenni. Tudod, hogy mit szeretek benned még nagyon? Azt, hogy miután összejöttünk nem változtál meg velem szemben. Ugyan úgy nekem is visszaszólsz, ha kell, de én ismerhetem azt az oldalad, amit más senki. És ezt egyszerűen imádom. Szeretlek szerelmem. -hajolt le egy hosszú csókra.

Ajkai olyan tökéletesen passzoltak az egyéimhez, mintha csak arra lettek volna teremtve, hogy összeforrjanak. Ez a csók más volt mint az eddigiek. Lassú és telis tele volt érzelemmel. Szeretet, szerelem, félelem, törődés és egy kis vágy is, viszont ez nem az a fajta vágy, aminek az a vége, hogy meztelenül fekszünk az ágyon.

-Én is szeretlek téged. Köszönöm, hogy itt maradtál velem. -töröltem le egy könnycseppet, amit a szavai váltottak ki belőlem.
-Ez csak természetes. -mosolygott rám kisfiúsan.
-De mostmár aludjunk. Pihenned kell, hogy hamarabb meggyógyulj. -feküdt le mellém.
-Jó éjt. -fordultam felé.
-Neked is. -húzta ránk a takarót.

Reggel a doktornő végül hazaengedett. Apa jött értünk, mert Nathaniel kocsija otthon volt. Néhány napot otthon kell töltenem még, hogy teljesen rendbe jöjjek, de a sportot még egy ideig hanyagolnom kell.
-Hazamegyek összepakolok néhány dolgot és jövök vissza. Szeretlek. -nyomott egy puszit a számra, miután anyáékkal közösen megebédeltünk.
-Okes. Vigyázz magadra! Szeretlek. -kísértem ki.

Sziasztoook:)
Itt is vagyok a következő résszel.
Remélem, hogy tetszeni fog nektek és, ha igen kérlek jelezzétek felém.
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Legyen szép estétek/napotok.