A látszat néha csal

~EIGHTEEN~

A napok hihetetlen gyorsasággal teltek. Még egy hét van az őszi szünetig nekünk viszont kétszer is be kell jönnünk próbálni. Ma jönnek levenni a méretet a másik táncunk ruháihoz, ami valami zseniális lesz. Mármint a tán és a ruha is. Jövő héten pénteken lesz a Halloween parti, így ma délután megyünk a többiekkel jelmezt nézni. Otthon már szinte az egész ház őszi dekorációban pompázik és még Nathanieleknel is besegítettem a díszítésbe.

-Láttam, hogy végig mért! Ott álltam melletted! Visszamegyek és kitekerem a nyakát! -fortyogott mellettem az én édes drága barátom. Elmaradt az első óránk, ami tánc lett volna, ezért úgy gondoltuk beiktatunk egy reggelit. Szokásos helyünkre a Rose's- ba ültünk be. Mostanában nem sokat volt időnk beszaladni még egy kávé erejére sem, így Markkal is régen találkoztam. A fiú miután kihozta a rendelésünket érdeklődött hogylétem felől és megjegyezte, hogy azt hitte már elraboltak a földönkívüliek.

-Hányszor mondjam el neked, hogy csak barátok vagyunk! Nincs okod féltékenynek lenned! Ha minden alkalommal, amikor valamelyik picsa szinte levetkőztet a szemével és fognám magam és nekik ugranék már rég a sitten lennék! -hozott ki a sodromból.
-Az teljesen más! -kormányozta ki a Rovert az útra.
-Miben Nathaniel? Miben másabb az, ha téged megnéznek? Engem ez ugyan úgy zavar.
-Mert nekem csak te kellesz!
-Miért az gondolod, hogy nekem melletted még van más is? Tudod mit, ne is mondj semmit! -pont leparkolt a suli parkolójában és szinte még le se állította az autót én már a bejáratnál jártam.

Elegem volt a folytonos oktalan féltékenységéből. Nem értem most is mi szükség volt erre. Markkal csak beszélgettem Ő is ott volt mindent hallott. Én is vergődhetnék, mert szinte minden lány csorgatja utánna a nyálát, még sem teszem. Fortyogva mentem fel a szekrényemhez, ahol már ott volt Debo és Chris.
-Hűha, zűr van a paradicsomba? Idáig hallottam, ahogy becsaptad a kocsi ajtót. -ölelt meg a legjobb barátnőm.
-Féltékeny. Markra! -csaptam tehetetlenül a combomra.
-Beültünk reggelizni Mark meg odajött beszélgetni és féltékeny lett! -avattam be őket nagy vonalakban a sztoriba.

-Nem lettem féltékeny, de nem tetszett, hogy méregeti az ÉN BARÁTNŐMET! -jött a hang mögülem.
-Vagyis féltékeny vagy! Komolyan mondom agyadra ment az őszi levegő! -fordultam szembe vele.
-Srácok, hagyjátok már abba. -szólt közbe Chris.
-Én megyek, majd találkozunk. -hagytam ott őket.
-Persze, hagyj csak itt! -szólt még utánam. Vissza se fordultam csak a középső ujjam feltartva sétáltam tovább. Bekaphatja.

-Ne haragudj Debo, de nincs ma kedvem menni jelmezt nézni. Nem lenne gond, ha áttennénk holnapra? -fordultam felé kiskutya szemekkel. Már az utolsó óra előtti szünetbe vagyunk, nem is beszéltem reggel óta Nathaniellel. Mind a kettőnknek le kell nyugodni. A ruhákhoz a méretet is külön- külön vették le a két osztályról, így ott sem találkoztunk.
-Persze, hogy nem. Amúgy is most írt anya egy üzenetet, hogy a nagyiék holnap váratlan látogatást tesznek, majd akkor kimenekítesz. -mosolygott rám a telefonját felém mutatva.

A matek óra unalmasan lassan telt. Ki az az elvetemült, aki pénteken utolsó órába matekot tesz be? Mivel Nathannak most edzése van, így haza sétáltam, amúgy sem szerettem volna vele egy légtérben lenni. Nem is a féltékenységével bántott meg, hanem azzal, hogy azt hiszi én összefeküdnék fűvel fával. Holott minden szó nélkül segítek neki a fogadásban is. Jacob kezd leszállni rólunk és úgy vettem észre, hogy összejött az egyik 10- es lánnyal. Szegény kislány! Rachael sem jött mostanában a környékünkre, ami szintén furcsa.

Haza érve csak anyát találtam otthon.
-Ohh, már haza is értél? Azt hittem ma mentek jelmezt kölcsönözni. -nyomott egy puszit a fejemre.
-Nem, össze vesztem Nathaniellel és Deborának is közbejött valami. -ültem fel a pultra.
-Ki fogtok békülni, ne aggódj. -mosolygott rám.
-Tudom, csak még nem veszekedtünk és most rossz. -piszkáltam a nadrágom térdkivágását.
-Mindegy felmegyek szerintem pihenek egy kicsit. -ugrottam le és indultam a szobámba. Gyorsan átöltöztem valami kényelmesbe, ami egy rózsaszín melegítő és Nathaniel egyik pulcsija volt, majd arccal lefele a párnáim közé zuhantam.