A látszat néha csal

~THIRTY- ONE~

A napok teltek. A karácsony számomra nagyon különlegesen telt az idén, hisz most először tölthettem a barátommal és a legjobb barátaimmal.

Eddig minden évben ugyan az történt. Szenteste csak mi a család megvacsoráztunk, majd Reszkessetek betörőket néztünk jó néhány idétlen karácsonyi film mellett egy tál mézeskalács társaságában. A 25- ét és a 26- át a rokonokkal töltöttük, viszont utolsó nap este Deboval tartottunk egy csajos estét. Ilyenkor adtuk át az ajándékainkat és vagy ő aludt nálunk vagy én náluk.

Nathanielnek végül egy Xbox játékot vettem, ami a bátyámnak már megvolt és drága barátom is szeretett volna egyet. E mellett egy bőrkarkötőt is ajándékoztam neki. Én is szintén egy karkötőt kaptam, amelyen több hely is volt a medáloknak. Azt mondta minden különleges alkalomra fog nekem venni egyet. És most figyeljetek. A legkülönlegesebb ajándéka számomra pedig egy cica volt.

Fogalmam sincs milyen fajta lehet, de az biztos, hogy a hatalmas kék szemeivel egyből magával ragadott és egész este őt nyomorgattam.

A barátainkkal elmentünk korcsolyázni forralt bort ittunk és kürtőskalácsot ettünk és a bátyám kérésére még a Mikulást is meglátogattuk.

-Maga nem is szereti a gyerekeket. Hát milyen már, hogy nem azt hoz amit kérnek. -itt éppen azt ecsetelte, hogy a hetedik szülinapjára nem azt a kisautót kapta meg, amelyiket szerette volna. Mondanom sem kell ez után kitiltottak minket a Mikulás házából. Elég bizarr látvány volt, hogy két manó rángatja a majdnem két méter magas bátyámat mi pedig röhögve és videózva követjük őket.

Hát így telt nagyvonalakban a mi kis karácsonyunk. Jó kedvvel, szórakozással, néhány apró ajándékkal és sok- sok emlék begyűjtésével, amit később -miután elmúlt az ünnep varázsa- visszagondolva rá újra átélhetünk.

Ma van Szilveszter estéje. Úgy gondoltuk a srácokkal, hogy elfogadjuk az egyik végzős fiú invitálását a házibulijába. Habár mind tudjuk, hogy én messze nem rajongok az ilyesmiért. A buli tízkor kezdődött, így mi úgy döntöttünk, hogy fél tizenegyre megyünk oda.

A lányokkal nálunk együtt készülődtünk. Megcsináltuk egymás haját és sminkjét, sokat beszélgettünk és úgy éreztem még közelebb kerültem hozzájuk. A hajunkat igyekeztünk valamilyen formában feltűzni, hiszen nem akartuk, hogy a tarkónk besüljön. Jegyzet magamnak, kérni egy időpontot a fodrászhoz. Ráfér a frissítés erre a lobboncra a fejem tetején. Mivel csak szilveszter van a sminkünk szépen csillogott, ha ráesett a fény.

Ruhának én egy egyszerű mégis bulis sötétzöld ruhát választottam. Debora egy flitteres feketét, Rachael egy kezes- lábas overált, Summer pedig egy fekete a hátánál kivágott combközépig érő mini ruhát. Azt kell mondanom mind kitettünk magunkért.

Luke magára vállalta, hogy nem iszik. Elmondása szerint ő a legidősebb, ezért neki is kell ránk vigyáznia. Mondanom sem kell nagyon meglepődtem a bátyámon, mivel azt gondoltam, hogy ő lesz az első, aki berúg.

Anyuék hétszemélyes kocsiját kölcsönvéve indultunk neki az éjszakának, legalábbis indultunk volna. Igaz, hogy a kocsi nagy volt, de még így is valakinek nem jutott hely.
-Valakinek valaki ölébe kell ülnie. -vakarta a meg egyik kezével a tarkóját Nathaniel, míg a másikkal az enyémet szorongatta.

Mivel Luke vezetett így egyértelmű volt, hogy mellé Rachael ül. Summer, Adam és Debora beültek mögéjük így Nathaniel, Christopher és én osztoztunk a két utolsó ülésen.
-Haver, ha nem gond én nem ülnék az öledbe. -pattant be az autóba Chris meg se várva legjobb barátja mit válaszol.

-Most összetörted a szívem. -kiáltott utána.
-Na gyere bébi, csüccs az ölembe. -vigyorgott rám önelégült fejjel. Szem forgatva vártam meg még bemászik és helyet foglal az utolsó ülésen, majd én is az ölébe másztam.
-Kérlek titeket, hogy ne rontsátok meg gyermek lelkem utolsó darabját. -nézett ránk perverzen húzgálva a szemöldökét.
-És a miénket se. -fordult hátra Debo is.