A látszat néha csal

~THREE~

Ijedten fordultam meg, és egy nem várt személlyel találtam szembe magam.
-Ömm... Segíthetek? -néztem rá zavartan. Ugyanis nem más, mint a nagy Nathaniel Smith állt előttem. Jajj, ez lehet úgy hangzott, mintha valami híresség lett volna az.
-Te vagy Amanda? -vonta fel a fél szemöldökét.
-Majdnem, az én nevem Amina. Szóval miben segíthetek? -néztem rá unottan.
-Mit szólnál hozzá, ha suli után elmennénk valahova. -vette elő a csábos nézését. Legalábbis szerintem ez az akart lenni.
-Mi ez a grimasz a fejeden? -kuncogtam fel
-Milyen grimasz? -nézett rám zavartan.
-Hát ez, amit a szemeddel csinálsz. Amúgy a kérdésedre válaszolva nem megyek veled sehova. -kerültem ki. Még soha nem beszéltem vele, pedig már négy éve évfolyamtársak vagyunk. Még egy óránk van aztán mehetünk haza. Deborával megbeszéltük, hogy suli után beülünk meginni egy kávét. Na nem emiatt mondtam nemet Mr. Nagymenőnek. Egyszerűen nem értem miért akar velem találkozni. Jobb is, ha nem tudom meg.

-Indulhatunk? -kérdezte Debo.
-El sem hiszed mi történt! -karoltam belé. Ő csak oldalra biccentette a fejét jelezvén ezzel, hogy figyel rám.
-Oda jött hozzám Nathaniel, hogy menjek el vele valahova suli után. -meséltem neki. Arcára hatalmas meglepettség ült ki.
-Az agyam eldobom! Mondtam én, hogy tetszel neki. -vigyorgott eszelősen.
-Meghibbantál? Dehogy tetszek! Három éven át felém se nézett, akkor szerinted pont most fog? -kérdeztem hitetlenül. Én is és a legjobb barátnőm is pontosan jól tudjuk, hogy milyen Nathaniel. Egy nőcsábász. A lányok úgy mászkálnak a szobájába, mint a gyerekek a cukros boltba. Egyet csettint és ezer meg egy lány veszi körbe. Én nem fogok beállni a sorba. Velem senki nem fog szórakozni!

A kávézóba elfoglaltunk egy üres asztalt. Egész sokan voltak itt, a legtöbben fiatalok, de voltak akik laptopok előtt ülve dolgoztak, vagy épp egy jó könyv társaságát élvezték. A kávézó a Rose's nevet viselte. Barna külseje egy otthonos belsőt takart. Míg kívül a sötét, belül a világos barna szín dominált. Fa bútorai és motiváló idézetekkel és képekkel teli falai kellemes hangulatot teremtettek. A sarokban még egy könyvespolc is volt régebbi és újabb kiadásokkal.

-Szia! Én szeretnék egy latte-t és egy sajttortát. -adtam le a rendelésem Marknak. Jól ismertem őt, hiszem régóta idejárok. Miután mind a ketten elmondtuk mit szeretnénk már kezdtem volna beszélgetésbe Deboraval, de Ő megelőzött.

-Mimi nem akadj ki, de itt van Nathaniel. -próbált figyelmeztetni és megnyugtatni is egyben. Hát nem jött össze.
-Tessék? -fordultam az ajtó felé hirtelen. Rossz ötlet volt. A fiú gondolom én épp egy üres helyet keresett, így rögtön észre is vette, hogy felé nézek. Mosolyogva indult meg az asztalunkhoz.
-Uram segíts! -emeltem az ég felé a fejem.

-Sziasztok lányok. Leülhetek? -kérdezte azzal az undorít vigyorával. De letörölném a képéről!
-Igen
-Nem! -vágtuk rá Deboval egyszerre.  -Akkor leülök. -jelentette ki nemes egyszerűséggel, majd helyet is foglalt mellettem.
-Mi újság veletek? Úgy tűnik csak találkozunk suli után. -fordult felém.
-Mekkora szerencse! -szarkasztikus hangnemem miatt mintha egy pillanatra meglepődöttség suhant volna át az arcán, majd szinte vissza is vette a magabiztos énjét.
-Rendeltetek már? -többes számban beszélt, mégis mintha csak nekem címezte volna mondandóját. Válasz helyett csak a felénk tartó Mark felé biccentettem, akinél ott voltak a rendeléseink.
-Tessék, a kávéd és a sütid. -tette le elém, majd Debora felé fordulva az ő megrendelését is odaadta.
-Neked hozhatok valamit? -fordult most a mi nem kívánatos vendégünk felé.
-Egy kávét szeretnék feketén és két csokis muffint, ha van. -komolyan mondom amikor kimondta, hogy muffin megcsillant a szeme.
-Uhh srácok bocsi, de nekem rohannom kell. Anyu most üzent, hogy nekem kell Kirat elhozni a suliból. -szabadkozott az én legjobb barátnőm. Küldtem felé egy szúrós pillantást, majd miután dobott egy puszit kilibbent a kávézóból.

-Miért bámulsz? -kérdeztem tőle percek múlva. Már előtte is ott díszelgett a rendelése és, amint megkapta a muffinok el is pusztította.
-Huu, kedves vagy. Amúgy meg nem bámultalak csak feltérképeztem az arcod. -és már megint az az idegesítő mosoly.
-Igazad van, az teljesen más. -vettem elő a pénztárcám.
-Most pedig, ha megharagszol, ha nem én távozok. -néztem rá angyalian. Már készültem kivenni a pénzt, amikor Mark lépett mellém.
-Hagyjad csak, vendégem voltál. -akadályozott meg abban, hogy kifizessem.

Markkal nagyon jó a kapcsolatunk, hiszen alig két év van köztünk. Azért dolgozik itt, hogy gyűjtsön egy kis pénzt mielőtt elkezdi az egyetemet. Semmi nincs közöttünk szimpla barátságnál és nem is lesz más.

Nathaniel csak ördögien elvigyorodott. Jajj ne!
-Majd én meghívom! Hiszen velem volt itt. -akadékoskodott.
-Tulajdonképpen Deboraval jöttem. -vezettem rá tekintetem. A további vita elkerülése érdekében kifizettem a kávém és a sütim, majd egy gyors sziasztok után távoztam is. Pont nincs arra szükségem, hogy egy kávén veszekedjenek.

Hazaérve anyát találtam otthon, aki vacsorát főzött.
-Már ennyi lenne az idő? -kérdeztem köszönés nélkül.
-Igen szívem, merre kószáltál? -nyomott egy puszit az arcomra.
-Csak beültünk Deboraval a Rose's- ba. -feleltem, majd miután biccentet egyet a szobámba indultam.

A nap további részében nem történt semmi érdekes. Megvacsoráztunk a családdal, mindenki elmesélte nagyvonalakban a napját. Apa elmondta, hogy hamarosan el kell utaznia üzleti útra, de mindössze csak három napra. Luka elmesélte, hogy ma véletlenül neki ment egy lánynak az edzőterem előtt.
-Mekkora szerencsétlen vagy. -nevettem ki.  Ő csak grimaszolt egyet. Anya megmutatta a legújabb ruhát, amit tervezett. Ugyanis a cégünk egy divatcég. Majd én is elmondtam, hogy egész jó napom volt és, hogy milyen események várhatók ebben a tanévben. Értem ez alatt a szalagavatónkat, ami novemberben lesz, vagy épp a ballagásunkat, ami pedig áprilisban.

Vacsora után segítettem anyának összepakolni. Elvégezve az esti rutinom olvastam egy kicsit és már épp leoltottam a kislámpám, amikor csippant egyet a telefonom.
Ismeretlen szám:
Hello bébi;)

Sziasztok:)
Itt is lennék a következő résszel, ha tetszik nektek kérlek jelezzétek felém.
Legyen szép estétek/napotok!