A látszat néha csal

~FIFTEEN~

-Gyerekek! Figyeljetek egy kicsit rám!- tapsolt kettőt az osztályfőnökünk.
-A pénteki nap folyamán megkezdjük a próbákat a szalagavatóra. A másik osztállyal közösen levonulunk a tornaterembe, ahol már vár tizeket a tánctanárotok. Viselkedjetek normálisan. Akire panasz lesz nem vehet részt a táncban. -tartotta fel fenyegetően az ujját.

Amúgy ma már szerda van. A hét elején nem történt semmi. Jacob és Rachael feje mindent megért, amikor megláttak minket kézen fogva. Nem mondom, hogy a többi diákot ne leptük volna meg, de ők ketten mindent vittek. Jacob gúnyosan, míg Rachael irigykedve nézett ránk, később pedig kiverte a hisztit szó szerint. Szegény barátnőit rendesen megsajnáltam, hogy végig kellett azt az egészet hallgatniuk.

Leérve a tornaterembe Nathanielek osztálya már ott volt. Ahogy jobban körbenéztem egy fiatal srácot vettem észre a másik osztály osztályfőnöke mellett.
-Nézd! Nagyon fiatal. -súgtam oda Deboranak.
-Az, és jól néz ki. -ezen csak elnevettem magam. Való igaz, hogy nem nézett ki rosszul. Magas volt, barna haja hátul volt összefogva, szeme színe innen kéknek tűnt. Testalkata sportos volt gondolom a tánc mellett edzhet is.

-Ki ez a bájgúnár? -lépett mellém Nathaniel.
-A szívbajt hoztad rám! -kaptam a mellkasom elé a kezem. Mielőtt azonban a kérdésére válaszolhattam volna egy gyors csókot nyomott a számra.
-A tánctanárunk. -vigyorogtam rá. Ő csak összeráncolta a tekintetét, majd még egyszer végignézett a fiatal férfin.

-Kedves gyerekek, be mutatom nektek Michaelt a tánctanárotokat. Legyetek vele kedvesek és kövessétek az utasításait. -nézett végig rajtunk Mrs. Robertson.
-Sziasztok. Amint hallottátok az én nevem Michael Ross. Négy éve tanítok táncok, főleg latint, de esetenként keringőt is. -kezdett mesélni magáról.
-Fantasztikus. -dörmögte az orra alatt Nathan. Ezen csak elkuncogtam magam és oldalba böktem, hogy maradjon csendbe.
-Akkor kezdjünk is neki a munkának. -csapta össze a tenyerét tanárunk.

-Úgy gondolom, hogy annak nincs értelme, hogy párba állítsalak titeket. Én is voltam gimis. -biccentett egyet.
-Úgyhogy kérlek titeket válasszatok magatoknak egy párt. Tudomásom szerint mindenkinek jut. -nézett végig rajtunk.
-Megtisztelnél azzal, hogy leszel a párom a szalagavatónkon? -nézett rám szívdöglesztő mosollyal Nathaniel.
-Hűmm... Nem is tudom. -tettem úgy, mint aki nagyon elgondolkodik. Ő csak felhúzott szemöldökkel várta a válaszom.
-Igen! -nevettem fel. Megkönnyebbülten elmosolyodott, majd magához húzott egy rövid csókra. Szeretem!

-Oh, látom ez egész gyorsan ment. Segíteni fogok nektek a ruhákkal kapcsolatban is. Értelem szerűen a lányok hófehér estéji ruhában lesznek, a fiúk pedig öltönyben. -erre az egész terembe duruzsolás csapott fel.
-Várjatok egy kicsit. Lenne itt még valami. -emelte fel az ujját.
-Az osztályfőnökeitekkel azt beszéltük, hogy megtanulhatnátok egy másik táncot is. Mint mondtam én latint is tanítok. Mit szólnátok egy ilyenhez? -fordult körbe mosolyogva várva a válaszunkat.
-Aki támogatja az ötletet tegye fel a kezét. -szinte elsőként emeltem fel az enyémet.
-Szeretnéd? -vezette a kezét a derekamra Nathan. Én csak egy aprót bólintottam és neki több se kellett felemelte a kezét. Ahogy elnéztem Debora is sikeresen meggyőzte Christ, mert az övé is a levegőbe emelkedett. Sunyin vigyorogva néztünk össze legjobb barátnőmmel.
-Atya ég, ez az összenézés. Ilyenkor megijedek tőletek. -súgta a fülembe a fiú. Megsimogattam az arcát, majd egy puszit is nyomtam rá. Bolond.

A többség, főleg a lányok szerették volna ezt a másik táncot. Néhány fiú arcát látni kellett volna, mintha a kínzásukra készülnének. Néhány dolgot megbeszéltünk még Michaellel, köztük azt is, hogy hetente háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken lesz tánc tesi órák helyett. Volt még egy osztályfőnöki óránk, ahol beavattuk tanárnőt is mindenbe, illetve ő is elmondott még néhány dolgot.