A látszat néha csal

~NINE~

-Rendes fiúnak tűnik. Miért nem barátkoztál vele eddig? -tett le egy tál sajtos tésztát az asztalra.
-Fogalmam sincs. Ez csak így alakult. -raktam a helyére az utolsó villát is.
Pár perc múlva Nathanielék is befejezték a beszélgetést és leülhettünk enni.

-Hány éves vagy? -fordult a fiú felé anya.
-A 18- at töltöm a jövőhónapban.
-Tudod már mivel szeretnél foglalkozni az érettségi után? -jött egy újabb kérdés.
-Azt hiszem, hogy edző szeretnék lenni. A sport mindig is fontos szerepet töltött be az életemben. -válaszolt.
-Ha nem veszed tolakodásnak megkérdezhetem, hogy a szüleid mivel foglalkoznak?
-Apukám ügyvéd, anyukám pedig a titkárnőjeként dolgozik. És van egy hugom is, aki most 14 éves. -anya válaszul csak bólintott egyet.

A vacsora további része egész jó hangulatban telt.
-Segítsek? -fordultam anyu felé, amikor már mindenki befejezte.
-Nem kell drágám. Menj csak nyugodtan. -nyomtam egy puszit az arcára, majd felsétáltam a szobámba.

-Atya ég! Megijesztettél! -néztem szúrósan az ágyamon tespedő fiúra. Azt hittem Luke- al ment videójátékozni. Ő csak felnevetett és hanyatt vágódott az ágyamon.
-Persze, érezd csak otthon magad. -dünnyögtem az orrom alatt, de meghallotta.
-Igen ezt már mondta apukád is.

-Pontosan miről is beszéltetek ti? -ültem le mellé az ágyra.
-Az legyen csak a mi titkunk. -húzta féloldalas mosolyra a száját. Nagyot sóhajtva vettem tudomásul, hogy úgy se fogok választ kapni a kérdésemre.

-Neked nem kell még menned? -vontam fel a szemöldököm.
-Anyáék valami vacsorát tartanak az egyik barátjukkal és annak feleségével. Semmi kedvem arra válaszolgatni, hogy miért nincs még barátnőm, én is ügyvéd leszek e meg ilyesmi. -ingatta meg a fejét.
-Úgyhogy légyszíves viselj még el egy óráig. -nézett rám boci szemekkel.

-Rendben. Mit szeretnél csinálni? -feküdtem én is végig az ágyamon.
-Amit én szeretnék csinálni, azt nem biztos, hogy te is szeretnéd. -nézett rám azzal idióta vigyorával.
-Perverz. -forgattam meg a szemem. Elvettem a könyvem az éjjeli szekrényemről, majd olvasni kezdtem.

-Ez most komoly? -nevetett fel Nathan.
-Te semmi értelmest nem mondtál, én pedig nem fogok itt unatkozni. -vontam meg a vállam. A fiú a telefonját elővéve nyomkodni kezdte azt.
-Azt hiszem lassan indulok. -szólt egy bő háromnegyed óra múlva.

-Néma csendben nem is vagy olyan rossz társaság. -néztem rá viccesen már a kocsija előtt állva.
-Én soha nem vagyok az. Erre majd te is rájössz. -vette elő a magabiztos énjét.
-Vigyázz az egod már így is túl nagy.
-Jó éjszakát. -lépett egy lépést közelebb. Először nem értettem mit akar, végül elvesztem a karjai között.
-Jó éjt. -suttogtam a fülébe, mire kirázta a hideg. Még nyomott egy puszit az arcomra, majd beszállt és elhajtott.

Most érzem csak, hogy már lehűlt a levegő. Gyorsan felmentem a szobámba, majd vettem egy fürdőt. A kádat jól tele engedtem és tettem bele a kedvenc epres, kókuszos tusfürdőmből. A hajamat is megmostam, ami most igen csak jól esett.

Már épp készültem aludni, amikor csippant egyet a telefonom.

nathaniel_smith megjelölt a történetében

Érdeklődve nyitottam meg az instagarmot, ahol rögtön meg is találtam a fiú sztoriját. Én voltam a képen, amikor olvastam. Csak egy szívecskét írt hozzá. Annyiba hagytam a dolgot, majd holnap megkérdezem róla. Leoltottam a kislámpám és sikerült is hamar elaludnom.

~Másnap~

Az ébresztőmet lenyomva másztam ki az ágyból. Gyorsan megigazítottam és mentem is készülődni. Fogmosás után felraktam a szokásos sminkem a hajam viszont annak köszönhetően, hogy tegnap megmostam most hullámokban omlott a vállamra. Ha akartam se lett volna időm vele mit kezdeni. Jó ez így mára. Gyorsan felkaptam egy babarózsaszín pólót és egy világos kék szakadt farmert. Most az ősz elegén még egész jó az idő.

-Jó reggelt! -köszöntem anyának és nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó reggelt, kincsem! Hogy aludtál? -tett le elém egy tányér müzlit.
-Jól. -bólogattam tele szájjal. Még váltottunk két szót, amikor valaki kettőt dudált a ház előtt.
-Megyek megnézem ki az. -indult ki anya a konyhából.

-Gyere reggelizz te is. -szólt valakinek.
-Nathaniel? -fordultam meglepetten felé.
-Te mit keresel itt?
-Gondoltam elviszlek suliba. -vonta meg a vállát és enni kezdte az elé tett reggelit.
-Szevasz haver! -jelent meg Luke is.
-Khm. -köhintettem.
-Mi is itt vagyunk. -mutattam magamra és anyára. A bátyám csak mosolyogva adott egy puszit a hajamba, anyának pedig az arcára.

-Együtt mentek suliba? -fordult Nathan felé.
-Igen. -válaszolt egyszerűen. Gyorsan felszaladtam a táskámért és a telefonomért, majd felkaptam a cipőmet is. Nathaniel már az ajtóban várt.
-Indulhatunk? -kérdezte.
-Igen. Sziasztook! -kiabáltam be a családnak.

-Miért tetted ki rólam azt a képet? És minek jöttünk ide? -parkolt le az utcánk végén levő pékség előtt.
-Veszünk kaját. Anyukád nem tudott csomagolni neked, mert mondta, hogy késésben van.
-És a kép? -az valljuk be jobban érdekelt. A másik dolog pedig nagyon figyelmes volt tőle, hisz vehetnék magamnak enni a suliban is.
-A kép csak úgy tetszett. -vonta meg a vállát.
-Na gyere. -csapott egy kicsit a térdemre.

-Sziasztok! Mit adhatok? -fordult felénk a pultban levő lány. Szemmel láthatólag először jól végigmérte Nathanielt. Tudom, hogy nincs köztünk semmi, de szerintem ez akkor is bunkóság. Vagy talán úgy tűnik, hogy a huga vagyok? Hülye liba.

-Én egy olyan sajtos pogácsát szeretnék, meg egy rózsaszín tetejű fánkot. -csillant fel a szemem. Imádom a fánkot. Nathan ezt látva csak aranyosan elmosolyodott. Aranyosan? Mi a franc van veled Amina?
-Én egy ilyen szendvicset kérek. -mutatott egy sonkás szendvicsre. Viszont előtte egy lépéssel közelebb lépett hozzám, ami nem csak nekem tűnt fel, hanem a pultban álló lánynak is. Rögtön másképp nézett. Én is így gondoltam aranyom.

Már vettem volna elő a pénztárcám, de a fiú végigsimított a karom, ezzel megakadályozva előző cselekedetem. Ahogy bőrünk egymáshoz ért azonnal jóleső borzongás futott végig rajtam. Kezdek megbolondulni.
-Fázol? -kérdezte már a bolt előtt. Ma reggel kicsit hűvösebb volt, rajtam pedig csak egy póló volt. Én csak nemlegesen megráztam a fejem, de Ő nem hitt nekem. Lekapta a szürke belebújós pulcsiját és a kezembe nyomta. Gyorsan magamra is kaptam.
-A suliba visszaadom. -szálltam be a kocsiba.
-Ugyan, maradhat. Rajtad jobban áll. -kacsintott egyet.

A suli elé érve már épp ki akartam szállni, de Nathaniel elkapta a karomat és maga felé fordított.

Sziasztok:)
Itt is lennék az új résszel.
Remélem tetszeni fog nektek és, ha igen akkor kérlek jelezzétek felém.
Sikeres tanévet kívánok mindenkinek!
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Legyen szép estétek/napotok.