A látszat néha csal

~TWENTY~

Épp a suliból tartok kifelé. Ma lesz a Halloween buli, de nekünk még előtte volt egy táncpróbánk. Egész jól megy már mindenkinek és Nathaniel is egész sokat fejlődött. Azt gondoltam, amikor mondta a fiú, hogy Ő bizony nem tud táncolni, hogy csak viccel. Viszont a próbák alatt rájöttem, hogy nagyon is igaza volt és tényleg két bal lábas.

A szülinapja holnap lesz ezért úgy döntöttünk, hogy nem rendezünk külön bulit. A tanárok olyan kilenc fele úgyis felszívódnak, így utánna szabad a terep. Ez minden évben így van. Miután megszűnik a felnőtt felügyelet előkerülnek a különböző italok és a vadabb zenék. Mivel én nem vagyok egy bulizós fajta, így nem maradtam soha sem túl sokáig. Amire a tetőfokára hágott volna a hangulat én már otthon pörgettem az instasztorikat.

-Anyáék holnap akarják tartani a szülinapom, viszont várják a családod is sok szeretettel. Meg szeretnék őket ismerni. -nézett fel rám a muffinjaiból. Beültünk a Rose's- ba, mert szükségem volt egy kávéra és amit itt adnak az kihagyhatatlan.
-Ohh, rendben. Szólok anyáéknak, biztosan eljönnek. -meglepődtem Nathaniel anyukájának kérésén, de nagyon jól esett. Szerintem ez már egy jól jel és ezek szerint ők is hisznek a kapcsolatunkban.

Féltem attól, hogy esetleg az én vagy az Ő szülei ellenezni fogják ezt az egészet, ami köztünk történik, de szerencsére nem így van. Az meg már csak hab a tortán, hogy Nathan is jól kijön a bátyámmal és én is Summerrel.

~később~
Nathaniel és én vámpírjelmezben, míg Debora és Chris véres nővér és Joker ruhában feszítettünk a nappalinkban. Mind a négyünk nagyon jól nézett ki. Nekünk még vér is csorgott a szánk szélén, sőt még nekem a nyakamon is egy ponton. Debo nővér ruhája itt ott szakadt volt és művér díszítette, haja kócos és szeme alá sötét karikákat rajzolt. Chris befújta a haját zöldre, arcát hófehérre festette.

-Jaj gyerekek, annyira jól néztek ki. Álljatok közelebb hagy csináljak rólatok egy képet. -terelt minket egy kupacba. Míg anya az ötvenedik képet lőtte rólunk, addig a bátyám botorkált le az emeletről halott vőlegény ruhában.

-Hát te meg hova készülsz? -vontam fel a szemöldököm.
-Én leszek a sztárvendég. -húzta ki magát.
-Nem, amúgy Rachael hívott el én meg nem mondhattam nemet. -vonta meg a vállát nem törődöm stílusba. Másoknak így is tűnhetett, de én már ismertem annyira a testvérem, hogy tudjam izgul.

Percek múlva már gyalogoltunk is a suli felé. A fiúk inni fognak és biztos vagyok benne, hogy Debora is ez által nekem is muszáj lesz. Luke nem velünk jött, mert elment Rachael elé. Úgy veszem észre, hogy alakul valami köztük és hiába Rachael olyan volt amilyen velem, félreteszem a testvérem miatt.

-Jó sokan vannak. -szorongattam Nathaniel kezét. Már a harmadik előző években ballagott diák megy el mellettünk.
-Igyunk valamit! -szólt oda nekünk Chris. Az idő olyan fél kilenc felé járhatott, így már csak egy pár tanár lézengett össze- vissza a teremben.
-Az ott Mrs. Henderson? -mutatott egy furcsán táncoló alakra Debora.
-Uram Atyám. -nevettem fel a homlokomra csapva. A rajz tanárnő híres táncosokat megszégyenítő csípőmozgást végzett. Komolyan egy pillanatra azt hittem kiugrik neki. Ezek szerint a srácok megint alkoholt kevertek a puncsba.

A jókedvünk töretlen volt. Nem sokkal később a bátyám is csatlakozott hozzánk Rachaellel az oldalán, aki halott menyasszony jelmezben díszelgett.
-Lám, lám a kedvenc csapatom. -jelent meg Jacob és el sem hiszitek ki sétált mellette. Jeremy. Ezek jóban vannak? Vagy most mi ez az egész? Bevallom kicsit megijedtem, hiszem mind a két fiú eddig csak ártott nekem. Nathaniel egy aprót szorított a kezemen jelezvén ezzel, hogy mellettem van. Debora és Luke is rögtön közelebb ugrottak hozzám.