A látszat néha csal

~THIRTY- TWO~

Nem tudom, hogy hány kiskorú olvassa a történetem, ezért szeretném jelezni, hogy ebben a részben előfordul 18+ tartalom.😊

Nathaniel az ágyon feküdt és az ajtót bámulta. Gyanítom engem várt.

-Szia. -mentem hozzá közelebb.
-Szia. -tornázta magát feljebb az ágyon.
-Hogy vagy? -simítottam ki egy arcába lógó göndör fürtöt.
-Jobban. -válaszolt szűk szavúan.

Láttam rajta, hogy valami bántja. Valamit nem mond el.
-Mi a baj? -simogattam tovább. Egy nagyot sóhajtott, majd belekezdett a mondandójába.

-A srácok mondták, hogy mit tettem. -kezdte fejét lehajtva.
-Nagyon sajnálom. Én... Én megértem, ha így már nem akarsz mellettem lenni. De tudnod kell, hogy nagyon sajnálom és nem akartam megcsókolni Izát. És... -folytatta volna tovább, de félbeszakítottam.

-Nathaniel ez egyáltalán nem a te hibád. Nem te tehetsz arról, amit veled tettek. Láttalak, nem is voltál magadnál. Nem fogok veled szakítani egy olyan dolog miatt, amiről nem is tehetsz. -nyomtam egy puszit a homlokára.
-Szeretlek. -húzott magához egy csókra. -És boldog új évet szerelmem. -adott még egy csókot. Ajkai mézédesek, soha nem tudnám őket megunni és ajaj mikre nem képesek még ezek az ajkak.

-Boldog új évet. -hajoltam hozzá még egy utolsó csókra.
-Hogy fogsz hazamenni? -simogatta meg a karomat. -A többiek mondták, hogy már mennek.
-Nem megyek haza. Itt maradok veled. Nem képzeled, hogy hagyom, hogy szilveszter éjszaka egyedül legyél? Főleg nem egy kórházi szobában.

-Áhh szóval csak azért maradsz velem mert szilveszter van. Jól van, ezt megjegyeztem. -fordult el durcás fejet vágva.
-Mi másért? -húztam fel incselkedve a szemöldököm.
-Jól van. Akkor akár el is mehetsz. -folytatta tovább.

-Okes. Akkor megnézem azt helyes rezidens fiút. Az előbb még itt volt a folyosón. -mutattam az ajtó felé, majd el is indultam.
-Azt kéne még. -kapott a kezem után és egyenesen magára rántott.

Féltékeny tekintetét látva elnevettem magam és rögtön táncba hívtam ajkait.
-Mrgh. -morgott a számba, amikor korházi felsője alatt hasát kezdtem el simogatni.
-Ennek nem lesz jó vége. -férkőzött közelebb hozzám így megéreztem mennyire is szorítja Őt odalent a nadrág.

Felkuncogva dörgöltem altestünket még jobban egymáshoz.
-Amina. Ha nem fejezed be ezen a korházi ágyon teszlek magamévá! -a szavakat szinte nyögte a számba. Nem foglalkozva vele kezem egy másik irányt vett, így már nem felfelé, hanem lefelé haladtam.

A fiú keze is hamar megtalálta rövid ruhám alját.
-Még nem is mondtam milyen eszeveszett sexi vagy. -súgta a fülembe, majd meg is szívta.
-Ez a ruha olyan jól illik a szemedhez. -mormolta tovább. Keze már a fenekemen barangolt és én is egyre közelebb értem a nadrágja korcához.

Tevékenységünket kopogás hangja szakította meg és épphogy elváltunk egymástól egy fiatal orvos lépett be az ajtón. Olyan hírtelen pattantam fel mellőle, hogy majdnem leestem az ágyról.
-Jó estét és boldog új évet kívánok.  Dr. Alonso vagyok. Ma éjszaka én vagyok az ügyeletes orvos, mert a kollégámnak el kellett sürgős ügy miatt mennie.

Mielőtt Nathanielhez lépett volna jól észrevehetően végigmért. Értetlenül álltam előtte, majd tekintem magam mellé vezettem. Barátom dühösen és várakozóan összevonta a szemöldökét.
-Nos, mint látja a beteg én lennék. Nathaniel Smith, a hölgy pedig a barátnőm. -hangsúlyozta ki a barátnő szót.

Az orvos csak megértően bólintott.
-Egy gyors vizsgálatot szeretnék végezni és vért venni. -magyarázta ittlétének okát.
-Akkor azt hiszem én kint várok. -indultam meg az ajtó felé.
-Ugyan hölgyem, arra semmi szükség. Engem nem zavar ha itt marad. És biztos vagyok benne hogy Mr. Smith- et sem. -bólintottam egyet, majd kicsit odébb állva figyeltem.