A látszat néha csal

~THIRTY- THREE~

A hetek roham léptekben teltek. Észre sem vettük és a szürke, borús időjárást felváltotta a melegebb napsütés. Igaz, hogy itt LA- ban a tél kicsit más értelmet nyer. Nincs hó és fagy, a fák zöldek a virágok pedig színesek maradnak, de a levegő lehűl.

Sajnáltam, hogy a karácsony nem hóesésben telik és csak akkor láthatok ilyet, ha elutazom. Viszont imádok itt lakni. A meleget, a napsütést, a tengertől párás levegőt és magát a tengert. Soha még csak meg sem fordult a fejemben, hogy elhagyjam ezt a helyet. Mindig is is itt képzeltem el az életem.

Már lassan az áprilist is elhagyjuk, ami egyet jelent azzal, hogy holnap ballagás jövőhéten pedig érettségi.

Az elmúlt hónapokban rengeteget tanultam. Volt, hogy a srácokkal közösen ültük össze és segítettünk egymásnak, de olyan is, hogy egy szobában néma csendben a könyvünk és jegyzeteink felett gubbasztottunk.

Az érettséginket majd csak a szóbeli után kapjuk meg ami június közepe. Aztán júliusban megtudjuk, hogy felevettek e minket a kiválasztott egyetemre.

Emlékeztek még a fodrászos dologra újévről? Na hát úgy tűnik, hogy arra még csak ma kerül sor. Eddig igyekeztem minden időmet a tanulásra, a barátaimra, a családomra és Nathanielre fordítani.

Debo és Chris néha összezörrenek, de minden rendben köztük. A bátyám is boldog Rachael mellett és hamarosan befejezi az első egyetemi évét.

A fiúval a kapcsolatunk töretlen. A harmónia, ami köztünk van valami varázslatos és nem viccelek, ha azt mondom, hogy minden nap csak egyre jobban belé szeretek.

Hiába környékezte meg rengeteg lány vagy engem jó néhány fiú, de mindenkit elhajtott magunk körül. A jövőnket továbbra is együtt tervezzük és ez az érzés valami eszméletlenül csodálatos.

-Nathaniel, engedj el! A lányok nemsokára itt vannak. -próbáltam erős karjait lehámozni magamról. Debo, Rach, Summer -akinek igaz, hogy ma még iskola lenne, de kivett egy szabadnapot- elhatároztuk, hogy tartunk egy szépítkezős napot.

Az utóbbi időben magunkra nem nagyon jutott időnk, ezért a ballagást jó oknak találtuk, hogy elmenjük fodrászhoz, körmöshöz és kozmetikushoz is.

-Úgy izgulok csajok! -azt el is hiszem, ugyanis drága legjobb barátnőm bekattant és úgy döntött rózsaszín lesz a haja.

Amikor odaértünk a fodrászhoz mind elfoglaltunk egy- egy széket, majd mosolyogva és izgatottan vártuk, hogy kicsit átalakítsanak minket. Mauro, akihez én kértem az időpontom kedvesen nézett rám a tükörből.

-Mit szólnál, ha csempésznénk egy kis szőkét a végébe? -húzta össze úgy a szemét, mintha valami csínyt akarna elkövetni.

Rögtön beleegyeztem és a végeredmény valami fantasztikus lett. A fodrász után tovább szépítettük magunkat, majd el is indultunk haza.

Otthon belebújtam utoljára az imádott egyenruhába -irónia-, majd lesétáltam anyáékhoz.
-Gyönyörű vagy drágám! El sem hiszem, hogy így elrepült az idő. -mosolygott rám, de szemei könnyben csillogtak.

A ballagás elrepült és az azt követő időszak is. Az érettségim sikeres lett és a többiek sem panaszkodhatnak. Mindannyian jó eséllyel indulunk el az egyetemeken és reméljük, hogy nem volt hiábavaló az a sok idő, amit a tanulásba fektettünk az elmúlt években.

-Okés. Akkor készen álltok? -kérdeztem tőlük, miután mindegyikünk telefonja megcsippant. Az asztalra tettük lefelé fordítva, úgy vártuk, hogy megkapjuk a sorsdöntő üzentet. Debojé szólt utoljára.
-Három...kettő...egy!- számoltunk vissza hangosan, majd egyszerre megfordítottuk a készülékeket.

Egy kamerát állítottunk magunkkal szembe, hogy felvehessük a reakcióinkat és később vissza tudjuk nézni. Az első másodpercekben senki nem szólt egy szót sem, majd a lányokkal egyszerre kezdtünk el visítani, míg a fiúk örömükben a levegőbe bokszoltak. FELVETTEK MINKET!

Annyira boldog voltam, hogy sikerült és nagyon örültem a többiek sikerének is. Nathaniellel mosolyogva fordultunk egymás felé és egy hosszú csókot nyomtam az ajkaira.
-Szeretlek. -súgtam.
-Én is szeretlek. -simított végig az arcomon.

A nyár gyorsan eltelt és mi kiélveztünk minden együtt töltött időt. Voltunk strandolni, állatkertbe, vidámparkba. Volt, hogy csak beültünk egyet mozizni vagy megnéztünk együtt egy filmet és még Görögországba is elmentünk pár napra.

Végtelenül szerencsésnek és hálásnak éreztem magam, ezekért a személyekért az életemben. A bátyám egyben a legjobb barátom és mentsváram. Tőle jobb testvért nem is kívánhatnék és hálásabb neki nem is lehetnék. Debora a világ legjobb barátnője. Mindig támogatott mindenben és velem sírt vagy nevetett, ha az kellett. Christophernek azért tartozok köszönettel, hogy mindig ott volt és támogatta Nathanielt és mostmár Deborát is.

Rachael és Summer is nagyon közel kerültek a szívemhez. Az előbb említett nagyon örülök, hogy jó útra tért és, hogy ennyire szeretik egymást a bátyámmal. Summer pedig biztos vagyok benne, hogy egy belevaló csaj lesz, ha felnő. Ugyan olyan hatalmas szívű, mint a bátya.

És végül az én Nathanielem. Soha nem hittem a szerelemben ennyire erősen. A kapcsolatunk szárnyal és én napról napra jobban szeretem. Rengeteget tett hozzá az életemhez és mellette egy egészen más ember lettem. Az a folytonos biztonságérzet mikor mellettem van mindent felül múl. Azok a nehézségek, amiken együtt mentünk keresztül csak még biztosabbá tették a kapcsolatunk alapjait, amire mostmár méltán építkezhetünk.

-Van még valami? -kérdezte elvéve a dobozt a kezemből.
-Ez volt az utolsó. -mosolyogtam rá és miután letette a pultra a nyakánál fogva csókba hívtam.

-El sem hiszem, hogy ez a mi kis kuckónk! -néztem körbe nagy szemekkel. Bizony összeköltöztünk.
-Én sem, de annyira boldog vagyok. És tudod mi a kedvenc helyiségem? -súgta a fülembe, de válaszolni se hagyott.
-A hálószobánk. -puszilt a nyakamba és az említett irányba kezdett el húzni.
-És azt hiszem ideje felavatni. -kacsintott rám szemtelenül.

Csak hagytam magam elveszni csókjai mámorában és kiélveztem minden együtt töltött pillanatot. Egy bő óra múlva elgondolkozva feküdtem a mellkasán gondolataimba merülve.

-Min töröd a buksid? -simogatta a karom.
-Tudod egy beképzelt, egoista csapatkapitánynak tartottalak. Aki egy csettintésre megkap mindent és mindenkit, de ahogy megismertelek rájöttem, hogy nálad hatalmasabb szíve kevés embernek van. -fordultam felé teljes testemmel.

-Hmm. Eleinte én is úgy gondoltam, hogy egy olyan lány vagy, akit semmi és senki nem érdekel. Elvoltál egy olyan világba, amiben úgy gondoltam nekem soha nem lesz helyem. De látod bébi ebből is látszik, hogy látszat néha csal. -forrtunk össze még egy csókba

VÉGE

Alig hiszem el, hogy elértünk ide. Vége az első történetemnek amit írtam. Remélem, hogy ti is annyira szerettétek olvasni, mint ahogy én írni. Szeretném megköszönni, hogy Aminálval és velem tartottatok ezen az úton. 🌼🌸🥰

Remélem, hogy egy kis tanulsággal is szolgál számotokra ez a könyv. Ne legyetek előítéletesek én ne feledjétek, bárki változhat!🕊🫶🏽

Bízom benne, hogy a későbbiekben, az új történeteimnél is számíthatok rátok.💗🤍

Ahogy időm engedi a végzős évemben át fogom javítani a részeket. 🫠😉

Szeretnék mindenkinek sok sikert kívánni a következő tanévben. Remélem mindenkinek sikerül a kitűzött célját elérnie és ne feledjétek! Nem beragadni a rajtnál. 🤍💗

Köszönöm, hogy velem tartottatok, megpróbálok minél hamarabb jelentkezni és, ha kikerülnek részek az új könyvből itt is mindenképp jelezni fogom nektek.

Legyen szép estétek, napotok, reggeletek🤍💗

Millió puszi🌸🤍