A látszat néha csal

~THIRTEEN~

Reggel arra keltem, hogy Nathaniel párnának használ. Próbáltam egy kicsit kijjebb csúszni alóla, de nem sikerült.
-Mi a baj? -fúrta a fejét a mellkasomba.
-Agyonnyomsz. -ficánkoltam.
-Nyugi bébi. -fogott le a csípőmnél fogva. Legördült rólam, majd egy lusta csókot nyomott a számra. Annyira szeretem! A keze vándor útra tévedt a hasamon és a szája is elkalandozott.
-Mi... Mit csinálsz? -sóhajtottam egyet jólesően. Egy eddig ismeretlen érzés lett úrrá rajtam.
-Bízol bennem? -kérdezte, abba hagyva a nyakam csókolgatását.
-Igen. -a hasamon lévő keze még lejjebb vándorolt egészen a bugyim korcáig.

Nagyokat sóhajtva adtam tudtára, hogy tetszik amit csinál.
-Szólj, ha abba hagyjam. -simított végig rajtam.
-Ne... ne hagyd abba. -szívtam be a levegőt. Annyira új volt ez az az érzés, mégis annyira jó. Éreztem, hogy az a jóleső feszültség csak gyűlik az alhasamba. Egyre szaporábban kapkodtam a levegőt, majd végül elért a beteljesülés és visszahanyatlottam a párnára. A fiú felé fordultam, aki csak mosolygott.

-Még soha nem volt ilyenben részem. -sütöttem le a szemem. Nem szólt semmit csak adott egy apró csókot.
-Ennek nagyon örülök. Annak pedig még jobban örülnék, ha csak én okozhatnék neked ilyen örömöt. -simogatta az arcom.
-Azt hiszem pihenek még egy kicsit. -bújtam közelebb hozzá. Ő csak kuncogott egyet, majd a mellkasára húzott.
-Pihenj csak édesem. -olyan megnyugtató a közelében lenni.

~később~

Fogalmam sincs hány óra lehet most. Nathaniel mellettem még békésen alszik. A telefonom után nyúlok, amit az éjjeliszekrényre tettem még az este. 11:38 áll a kijelzőn alatta pedig pár üzenet. Először az anyuét nyitom meg.
Anya:
Maradj csak nyugodtan! -igaz is. Mielőtt elaludtunk szóltam neki hollétem felől, hogy ne aggódjanak. A következő üzenet a bátyámtól jött.

Majom:
Nem szeretnék még nagybácsi lenni! -idióta. Még volt egy Deboratól is.

Goffri:
Remélem jól sikerült a randi! Mesélj majd el mindent. Puszi!;* -ha tudnád milyen jól.

Pár perc múlva Nathan is mocorogni kezdett.
-Kipihented magad? -vigyorgott rám perverzen.
-Ühüm. -túrtam bele a hajába.
-Lassan indulni kéne haza nem gondolod? -simogattam tovább a fejét.
-Mit szólnál, ha átjönnél ma hozzánk vacsorára? Bemutatnálak a szüleimnek és ott is aludhatnál, ha van kedved. -nézett rám azokkal a nagy szemeivel. Olyan aranyos!
-Jól van. Szívesen átmegyek. -beleegyeztem, de bevallom félek egy kicsit, hogy mit fognak hozzám szólni. Így látásból már ismerem a szüleit és kedvesnek tűntek.

Tisztálkodási szerek híján csak felkapkodtuk magunkra a tegnapi ruháinkat, majd felmentük a jakt végébe.
-Jó reggelt Mr. Smith, Ms. Mayer. -köszönt ránk a kapitány. A jaktokat egyáltalán kapitány vezeti?
-Jó reggelt! -köszöntünk vissza. Az asztalhoz léptünk, ahol megint meg volt terítve. Gyümölcs minden mennyiségben és tojás baconnal. Nyami. Most a gyümölcsök mellett döntöttem. Volt itt minden féle, egy pár olyan is, amit nem ismerek.
-Ezek nagyon finomak. -nyammogtam.
-Örülök, hogy megint örömöt tudtam neked okozni. -húzta perverz vigyorra a száját. Én csak megforgatva a szemem ettem tovább. Tiszta bolond.

-Köszönöm szépen. Nagyon jól éreztem magam. -néztem fel rá már a kapunkban állva. Olyan magas. Jó mondjuk az én 163 centimet nem nehéz túlnőni.
-Én köszönöm, hogy eljöttél. Este hatra itt vagyok érted. Remélem most nem az az idióta exed fog az ajtóban állni, mert akkor megmutatom neki a helyes irányt le a térképről. -forgatta meg a szemét. Felnevetve adtam neki egy csókot.
-Szia bébi. -húzódott hátrébb.
-Sziaa. -indultam meg befelé.