Tiltott szerelem - Randy ff.

--------- 14 ---------

---Andy---
Egyszerűen nem tudom, miért van rám ilyen hatással, tudom, hogy csak játszik velem, hisz sosem mondja, hogy szeret, vagy hogy jelentek-e neki valamit, mindig csak, hogy barátként tekint rám és mivan ha sosem érzett irántam semmit? Persze nem lepődnék meg, de akkor is fáj, hogy elhiteti, hogy lehet köztünk valami, elhiteti, hogy mellettem van. És a legrosszabb, hogy képtelen vagyok ellenállni neki.

R: Andy, mi bajod van?!
Kérdezte kissé ingerültem.
A: Semmi, mégis mi bajom lenne?! Végülis örülnöm kéne, hogy máshogy kezelsz, mint a többi diákodat, de elegem van, hogy folyamatosan játszol velem!
R: Hogy mi??!
A: Elhiteted, hogy jelentek neked valamit, hogy érzel valamit irántam, de valójában csak akkor vagy velem, ha nincs jobb dolgod, és kurvára kihasználod, hogy nem tudok ellenállni.

Upsz... Ezt az utolsó mondatot nem kellett volna kimondanom, de mindegy.

---Rye---
Mi az, hogy játszom vele?! Bármit megtennék érte!
R: Igenis jelentesz valamit!!...
A: Na persze.... 😒
R: Andy, ezt nem itt kéne megbeszélnünk, de te sokkal több vagy, mint a diákom, és igen, érzek irántad valamit, mert kicseszettül szeretlek Andy Fowler. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rád, és minden órán, ahol ott vagy háborút vívok magam ellen, hogy ne nézzek rád úgy, hogy feltűnő legyen, pedig legszívesebben egész órán csak téged néznélek. Azt ahogyan figyelsz, ahogy rajzolsz, ahogy gondolkozol. És legszívesebben minden percet veled töltenék, de te is tudod jól, hogy itt nem lehet.

A: Ry-Rye é-én....
R: Ne!
Kezemet a szájára tettem, és közelebb mentem hozzá.
R: Hidd el, nem akartam, hogy úgy érezd, hogy kihasznállak! Sajnálom Andy...

---Andy---
Tényleg így érez? Komolyan ilyen hatással vagyok rá? És ő tényleg szeret engem?
„Kicseszettül szeretlek Andy Fowler" Folyamatosan ez a mondat járt a fejemben.

Ránéztem Rye-ra, aki szomorúan nézett lefele. Az álla alá nyúltam, és felemeltem a fejét, hogy a szemébe nézzek.
A: Én is nagyon szeretlek Rye, de ha tényleg így érzel, akkor ne kezelj a barátodként. Mármint...

Rye az arcomra tette a kezét, és elkezdett közeledni felém, majd megcsókolt. Nem volt túl hosszú, de annál több volt benne az érzelem.
R: Sosem tudtalak csak barátként kezelni.
Annyira közel volt, és nem tudom miért, de elpirultam.
A: Ahogy én sem tudtam rád sosem csak barátként tekinteni.
Eltelt pár perc néma csendben, de nem is volt szükség szavakra. Néztük egymást, és ennyi elég is volt.
R: Hamarost kezdődik az órád... Nem lenne kedved ellógni a napot?
A: Bocsi, de nem lehet. Nem szeretnék sokat hiányozni, és eddig amúgy is szerintem én jártam eddig a legkevesebbet suliba. Az osztályból biztosan.
Elindultam kifele a teremből, aztán visszanéztem Rye-ra aki engem nézett, visszafutottam hozzá és megöleltem, majd mikor elengedtem adtam neki egy puszit az arcára, és elindultam kifele.