Tiltott szerelem - Randy ff.

------ 24 ------

---Rye---

Fogalmam sincs, hogy mi történik velem, de nagyon furcsa álmaim vannak és nem tudok menekülni belőlük, miért érzem úgy hogy nincs kiút ebből az állapotból? Eddig elég volt az elhatározás hogy bármit legyőzök, nem volt akadály előttem vagy csak nem érdekelt hogy mi fog majd történni mert csak én voltam magamnak, de most itt van Andy, és nem engedhetem meg magamnak hogy ne legyek mellette, mert sosem bocsátanék meg magamnak ha valami történne vele és nem tudnék ott lenni, ráadásul még bűntudatom is van hogy most ő vigyáz rám pedig ennek pont fordítva kellene lennie.

A: heyy Rye, nyugi itt vagyok, nincs semmi baj.

Éreztem meg hirtelen Andy ölelését, és kezdtem visszatérni a valóságba, csak akkor éreztem meg hogy rettenetesen fáj a fejem és szédülök és megállíthatatlanul folynak a könnyeim, megfordultam az ölelésében így szembe kerültem vele mire ő még szorosabban ölelt magához, folyamatosan mondta hogy minden rendben lesz, hogy itt van és megoldjuk, és bár tudtam hogy semmi sincs rendben és legszívesebben csak elfutnék a világ és minden problémám elől, hogy megtennék bármit hogy enyhüljön a fájdalom, mégis hittem neki, hittem minden egyes szavának, hogy akárhogy is de minden rendben lesz még ha most nem is ezt látom de a tudat hogy velem van mégis erőt adott hogy küzdjek tovább, hogy megtegyem érte.

Hamarosan kicsit jobb is lett, Andy hozott inni és adott fájdalomcsillapítót is ami elég jól hatott de mondta hogy sokat kell pihennem és nem engedett felkelni, ami amúgy bár sosem vallom be nagyon jó érzés volt.

---Andy---

Nagyon aggódom Rye-ért a pszichológus azóta sem hívott vissza pedig már vagy 4 óra eltelt és nem tudom hogy mit csináljak. Hirtelen eszembe jutott Jessica, ha jól tudom neki van pszichológus ismerőse, már nyúltam is a telómért hogy felhívjam mikor valaki kopogott. Kinyitottam az ajtót, mire vagy 5 emberrel találtam magam szembe az osztályból Sophy is ott volt meg azok közül a srácok közül hárman akikkel Rye ebédelt, az 5. csajszi nem nagyon volt ismerős.

S: Heyy Andy, Rye-hoz jöttünk megkérdezni a holnapi progit, szólsz neki légyszi?

A: Szia Sophy, Rye nem igazán van jól szóval szerintem nem kéne most zavarni, én sem tudom hogy mi lenne a holnapi progi, de valószínűleg át kell szervezni emiatt.

Egyszercsak Mark odajött és arrébb lökött majd bement mondván hogy ne akarjam megmondani neki hogy mit csináljon, aztán mentek utánna a többiek is, én pedig idegesen követtem őket.

Mikor beértek Rye-hoz ő elkezdett ébredezni én pedig eléggé felbasztam magam úgy mindenkin is. Mi a faszért zavarnak valakit aki kibaszottul nincs jól?! Nem igazán tudtam visszafogni magam de nem is akartam...
A: menjetek már ki innen basszátok meg hagyjátok pihenni láthatjátok hogy kurvára nincs jól, nem vágom hogy miért az a legnagyobb problémátok hogy hogy lesznek a progik kibaszottul jó osztály vagytok tényleg gratula na kifelé most!

Na jó ezen még én is meglepődtem de a célt elértem mert magunkra hagytak végre minket.

R: Nem tudtam hogy ilyent is tudsz még én is megijedtem.

Mondta álmosan Rye.

A: Sajnálom nem akartalak felébreszteni hogy vagy?
R: Őszintén szólva nem túl jól, de nyugi nem te ébresztettél fel.
A: Rye mondanom kell valamit...
R: Mi a baj Andy?
Kérdezte ijedten.
A: Úgy volt, hogy nem szólok hogy ne idegesítsd fel magad én tényleg csak jót akartam neked és nem gonoszságból csináltam csak nagyon aggódtam érted és nem tudtam hogy mit csináljak...
R: Heyy Andy, nincsen semmi gond mély levegő, mit csináltál?
A: Segíteni akartam, és aggódom érted nem tudom hogy mivel vagy hogy segítsek és te még csak közel sem engedsz a problémához de muszáj volt lépnem.
A: é-én felhívtam az orvosod és tudom hogy mi a bajod és hogy nem szeded a gyógyszereket és valszeg pszichológushoz sem jársz, nagyon sajnálom kérlek ne utálj nagyon, csak jót akartam de nem tudom titkolni előled.
Mondtam miközben a kezemmel eltakartam az arcom hogy ne kelljen látnom a reakcióját.