Tiltott szerelem - Randy ff.

--------- 16 ---------

---Rye---

Adott egy puszit az arcomra, és leszállt rólam. Vett egy nagy levegőt, hogy lenyugodjon, és mosolyogva kérdezte:

A: Nem vagy éhes?

Annyira imádom... Bármit megtennék érte. De hogy tudta ilyen gyorsan összeszedni magát?! Ez számomra örök rejtély.

R: Adj 2 percet, és összedobok valami ehetőt.

Mondtam mosolyogva. Össze kellett szednem magam, ami nem ment könnyen. Addig ő kiment a nappaliba, és leült telózni.

Kis idő múlva odamentem mögé, de nem vett észre. Lecsúsztattam a kezeim a mellkasán, és megpusziltam a nyakát, mire ő oldalra hajtotta a fejét, hogy jobban hozzáférjek. Adtam még pár puszit a nyakára, és egypár helyen ki is szívtam neki, de nem akartam túlzásba vinni. Mikor abbahagytam, hátra hajtotta a fejét, hogy rámnézzen, és olyan -ahjj most miért hagytad abba- fejet vágott, én pedig lassan lehajoltam hozzá és megcsókoltam.

---Andy---

Először furi volt, hogy fejjel lefelé voltam neki, de amúgy nagyon jó volt, jobb mint az eddigiek. Eskü többet kéne ilyent csinálnunk. Sajnos hamar elvált tőlem, pár centi volt a szánk között, és alig hallhatóan a számra suttogta:

R: Menjünk enni.

Majd hátrébb húzódott tőlem, rám kacsintott, és elindult a konyha felé. Mikor odaértem, szépen meg volt terítve az asztal, és Rye éppen rakta ki a kaját, ami tükörtojás volt. Az egyik kedvencem. Furi, hogy ilyen jól ismeri az ízlésem. Leültünk az asztalhoz és elkezdtünk enni. Közben végig beszélgettünk. Mikor végeztünk, átmentünk a nappaliba, mert úgy volt, hogy filmet nézünk, el is kezdtük, de egyszercsak jött egy üzenetem... Anyumtól?!!

Mióta átjöttem ebbe az intézetbe, egyszer sem keresett. Nagyon félek, hogy újra el akar költöztetni, pedig már annyira megszerettem itt mindent. És mindenkit, ahogy erre gondoltam, eszembe jutott Sonny, Jack és... Rye, lehet, hogy most el fogom veszíteni, és talán sosem látom őket többet. Most, hogy végre boldog lehetnék, lehet hogy újra elvesztek mindent és mindenkit, aki valaha fontos volt nekem. Ahogy erre gondoltam, éreztem, hogy gyűlnek a könnyek a szememben, és észrevettem, hogy egy kicsit remegek is. Nem akartam gyengének tűnni Rye előtt, szóval úgy döntöttem, hogy inkább átmegyek egy másik szobába, amíg visszaírok anyumnak.

Am: Szia kicsim. Szeretnélek látni, odamegyek holnap, hogy tudjunk beszélni, oké?

Fhuu de utálom mikor kicsimnek hív, semmi joga nincs hozzá, hisz sosem volt mellettem mikor kellett volna, és mindent csak rosszabbá tett. Elgondolkoztam rajta, hogy vajon mi lehet neki megint ennyire fontos, és bár semmi kedvem nem volt talizni vagy beszélni vele, visszaírtam neki, majd zsebre raktam a telóm.

A: Persze, gyere nyugodtan.

Nem mintha sokat érne, hogy mit válaszolok, mert ha ő valamit a fejébe vesz, akkor mindennek úgy kell lennie, ahogy ő azt kigondolta. Ezért is utálok a közelében lenni, mert folyton irányít, és nincs bátorságom ellenállni.

Ahogy erre gondoltam sírhatnékom lett, nagyon rossz, hogy ilyen gyenge vagyok.

---Rye---

Láttam rajta, hogy nincs jól, de nem akarok nagyon ráakaszkodni, szóval nem állítottam meg, mikor elindult vissza a konyhába, de utánamentem, tudnom kell, hogy mi van vele. Megálltam az ajtóban, és szerintem nem tudja, hogy itt vagyok. Háttal áll nekem, és remeg folyamatosan, és valamit csinál a telóján, innen úgy tűnik, mintha írna valakinek, de nem biztos. Egyszer csak zsebre rakja a telóját, az arcához emeli a kezét, és elkezd mégjobban remegni. Elindultam felé, és épphogy csak el tudtam kapni, mielőtt összeesett volna, de megtartani már nem tudtam, szóval óvatosan letettem a földre, és átöleltem hátulról. Fogalmam sincs mi történt, vagy hogy mit csináljak.

---Andy---

Mikor hallottam, hogy elindult felém Rye, éreztem, hogy nem tudnak megtartani a lábaim, és hogy össze fogok esni. Éreztem, hogy nem tudja, hogy mi történt, vagy hogy mit csináljon. Megfordultam az ölelésében, és mindenemmel kapaszkodtam belé, miközben az arcom a nyakába temettem. Ő felvett az ölébe, és próbált megnyugtatni, közben pedig visszavitt a nappaliba, hogy ne a földön üljünk.

---Rye---

Mikor megfordult, láttam rajta, hogy nagyon fél, és hogy megállás nélkül folynak a könnyei. Próbáltam megnyugtatni, és egy idő után már nem remegett annyira.

A: Nem akarlak elveszíteni, Rye!

Mondta sírva.

R: Heyy, Andy, semmi baj, nem fogsz elveszíteni megígérem.

A: De mivan ha megint el akar költöztetni?

R: Kicsoda? Ki akar elköltöztetni??

A: Még senki, de anya beszélni akar velem, Rye kb akkor láttam utoljára mikor idehozott, és akkor is úgy kezdődött minden, hogy beszélni akar velem.

R: Andy, nyugi, nem engedem, hogy elvigyen innen, oké?

A: Biztos?

Nézett rám boci szemekkel, mire megöleltem, és az ölembe vettem.

R: Biztos.

Mondtam határozottan, de ötletem sincs, hogy mégis mit tehetnék, hisz jogilag az anyja, és míg Andynek nincs új családja, bármikor elviheti innen, és még csak be se kell jelentenie, hogy hova viszi, lehetetlen lenne így megtalálnom Andyt.

Talán jobb lenne, ha ideköltözne, de ott vannak a barátai, konkrétan ők a családja, nem kérném tőle, hogy hagyjon ott mindent, és költözzön be valakihez akit összvissz pár hónapja ismer.

Gondolataimból Andy mocorgása rántott ki, aki mint kiderült rajtam feküdt eddig, és most engem néz gyönyörű tengerkék szemeivel, amikben minden pillanatban el tudnék veszni.

A: Haza kéne mennem, már késő van.

R: Maradhatsz itt, kérlek maradj.

A: De holnap suliba kell mennem, és nincs nálam semmilyen ruha, sőt a táskámba sem pakoltam el a holnapi cuccokat.

R: Reggel hazaugrunk, és akkor el tudsz pakolni, ruhát meg tudok adni, úgyis olyan jól állnak neked a cuccaim.

Mondtam perverz vigyorral az arcomon, mire Andy mosolyogva lehajtotta a fejét és elpirult.

A: Jóó, akkor maradok.

Olyan 20:00 körül néztünk egy filmet aztán vacsiztunk, és most készülünk aludni, Andy már végzett a fürdéssel én pedig mindjárt megyek.

Mikor végeztem, Andy már aludt, de az egész ágyat elfoglalta és nem akartam zavarni, ráadásul nem akartam sok lenni neki, szóval inkább átmentem a másik szobába aludni, bár jobban szerettem volna mellette lenni, de nem tudom mit reagálna.