Tiltott szerelem - Randy ff.

--------- 18 ---------

---Andy---

Annyira véglegesnek tűnt minden amit mondott, hogy holnaptól nem kell mennem hozzá, hogy kerülhetjük egymást. Én akartam így, és tudom, hogy jól döntöttem, de most még nagyon fáj. Minden pillanatban próbálom visszatartani a könnyeim ami nagyon nehéz feladat.

Mikor hazaértünk hozzá, bár asszem ezt már nem mondhatom, hisz ez már nem az otthonom, bár eddig sem volt az, de vele mindig mindenhol otthon éreztem magam. Szóval mikor visszaértünk Rye házába, nem beszéltünk egymással egyáltalán, én összeszedtem a cuccaim, bár csak a táskám volt nála, meg a telóm, ezeket pedig csak fel kellett kapnom, és indulásra készen álltam.

Viszont fogalmam sincs, hogy Rye mikor akar indulni, most van fél 6.

Hirtelen megláttam őt az ajtóban, ahogy engem néz, de ez másfajta nézés volt, nem olyan kedves, és szeretettel teli, mint eddig, ez olyan távolságtartó, „fhuu de nincs kedvem ehhez" nézés volt.

R: Na, mehetünk?

A: Felőlem.

6:36-ra oda is értünk az intézethez. Rye egyből elhajtott. Bementem az épületbe, és összepakoltam a táskámba, meg elmentem fürödni, mert nagyon fáztam. Közben folyamatosan könnyezett a szemem. Nem tudom, hogy fogom kibírni a napot. Nélküle minden olyan szar.

7:40-re sikerült elkészülnöm, egy nagy kapucnis pulcsit vettem fel, de az sajnos a nyakamon lévő foltokat nem takarta el, ettől csak még szarabbul éreztem magam, mert visszajöttek az emlékek, hogy milyen jó volt vele lenni. Most pedig semmit sem tudok kezdeni magammal. Átmentem Jackhez, mert tudom, hogy ő tud segíteni, de már elindult, mert ma mennek osztálykirándulásra, viszont találtam az asztalán alapozót, amivel gyors bekentem a foltokat, és amennyire tudtam, ráhúztam a pulcsit is. 7:54-kor el is indultam, és tudtam, hogy késésben vagyok de nem siettem, ma pont leszarom. Az első óráról vagy 25 percet késtem, de nem hatott meg, beültem hátra, és a kapucnit a fejemre húzva próbáltam kizárni a külvilágot, a gondolataim, az érzéseim, mindent.

---Rye---

Miután Andyt kiraktam, még hazamentem mert korán lett volna ilyenkor bemenni suliba. Úgy volt, hogy gyors átöltözök, aztán eszek valamit, és készen is állok az indulásra, de ez valahogy nem így jött össze, amint beértem a házba, minden emlék előjött és elkezdtek folyni a könnyeim. Mikor bementem a szobába, ledőltem az ágyra mert semmihez sem volt erőm. A gondolataim egy pillanatra sem hagytak békén. Mégis mi rosszat csináltam? Mivel bántottam meg ennyire? Annyira szar ember vagyok. Végleg elvesztettem azt aki a világot jelentette számomra.

Ahjj, minden olyan szar nélküle, mégis be kell mennem suliba, és megjátszani, hogy minden rendben. Nem lehetek ennyire érzékeny, mert senkit sem érdekel, hogy mi van velem. És 22 évesen nem sírhatom végig a napot csak mert szakítottak velem. Nagyjából összeszedtem magam, és 8:34-re már indulásra készen álltam, mivel ma nem volt első órám.

A terembe beérve, éreztem, hogy nem vagyok túl jól, de őszintén szólva nem nagyon érdekelt. Kiadtam a feladatokat, és csináltam a dolgaim, mikor is valaki szólt, hogy segítsek neki. Épphogy elindultam, elkezdtem nagyon szédülni, és hiába támaszkodtam az asztalra, forgott velem a világ. Páran odajöttek, hogy mi van velem, de nagyon tompán hallottam a hangokat. Végül ketten lekísértek az orvoshoz. Nagyon fájt már a fejem is majd mikor láttam, hogy jön az orvos, minden elsötétült. Mikor felébredtem, egy kórházi szobában voltam, de Andy sehol sem volt, viszont páran ott voltak a suliból. A két srác, akik levittek az orvoshoz, meg egy lány, akit párszor már láttam, asszem magyart tanít, de csak 1 vagy 2 osztályban.

---Andy---

Egész nap nem tudtam mit kezdeni magammal, csak feküdtem a padon. Annyira szar minden. Ráadásul, még anyával is taliznom kell.

Egyszercsak bejött a terembe az egyik tanár, aki minket nem tanít, és szóltak neki a többiek, h nekünk most ofő óránk van, és hogy rossz terembe jött. (T->tanár, O->osztály)

T: Ohh, szóval maguk még nem is tudják...

Fhuu de idegesítő, hogy magáz minket, egyik tanár sem csinálja ezt. És mégis miről kéne tudnunk?

T: Ryan Beaumont tanárúr kórházba került. Ezért ma engem küldtek be helyettesíteni.

Hogy mi?!! Nemár, tuti miattam van, ezt is sikerült elcsesznem, gratula Andy!

O: Te jó ég.

O: De mi történt?

T: Annyit tudok, hogy elájult, és egy tanár, meg 2 diák bevitték a kórházba.

O: Be lehet hozzá menni?

T: Nem tudom, kérdezzék meg Danit, vagy Alexet, ők kísérték be.

Az egyik osztálytársam mondta, hogy neki Alex ismerőse facebookon, és hogy ráír.

Én egyre rosszabbul éreztem magam, nagyon fájt a hasam, ezért kikéredzkedtem mosdóba, szerencsére kiengedett a tanár.

Ahjj annyira jó lenne ottlenni vele, és bíztatni, hogy mostantól rendben lesz minden, de ezerszer jobb élete lesz nélkülem. Mindenkinek jobb élete van, akiket régebben családként, vagy barátként az életemben tudtam. Mindenki életét csak elrontottam, őt ennél jobban szeretem. Sokkal jobban.

Bárcsak jól lenne, és boldog lenne. Bárcsak találna valakit, aki tudja, hogy hogy kell szeretni, aki mellett lehetne élete, aki ott van neki, mégsem akaszkodik rá.

Pár perc múlva kissé jobban lettem, szóval visszamentem a terembe, de mivel ez volt az utsó óránk, már csak páran voltak rajtam kívül. Mikor szedtem össze a cuccaim, az egyik csaj odajött hozzám, akit asszem Sophynak hívnak.

S: Heyy, Andy, be lehet menni az ofőhöz már kicsit jobban van. Épp azt beszéltük, hogy most be is megyünk hozzá, neked nincs kedved jönni?

Minden vágyam jelenleg, hogy vele legyek, de tudom, hogy nem lehet.

A: Bocsi, de inkább kihagyom.

Próbáltam kedvesen mondani, és még egy mosolyt is magamra erőltettem.

S: Rendben, akkor mi indulunk is, szia.

A: Szia.