Andy Fowler egy 17 éves srác, akinek nem volt egyszerű élete, mindig bántották, és senki sem volt mellette, ha szüksége lett volna rá. De talán most minden megváltozik. Vagy mégsem?
Rye Beaumont 22 éves, most kezd tanárként egy középiskolában, de mé...
Már kicsit jobban vagyok, és egy csomóan bejöttek hozzám az osztályból, ami full jó érzés, de Andy nem jött. Pedig annyira örültem volna. Nélküle úgy érzem, hogy mélyrepülésben van az életem.
Már egy ideje nem jött senki, és majdnem bealudtam, mikor hallottam, hogy páran az osztályomból épp az orvost kérlelik, hogy had jöjjenek be, aki természetesen beengedte őket. Nagyon sokat kérdeztek, hogy mi történt, mikor engednek ki, mikor megyek vissza tanítani, meg ilyenek.
(Osztály->O, Rye->R(bár ez szerintem egyértelmű))
R: Nyugi, az osztálykirándulásra visszaérek, addigra összekapom magam.
O: De az 4 nap múlva lesz!
R: Na akkor még egy csomó időm van pihenni, amúgy is, ma még bent kell maradnom, de azt mondták, hogy nem komoly, szóval elvileg holnap hazamehetek.
O: De jó! Ez szuper!
R: Viszont az osztálykirándulást nektek kell leszervezni. A szálláshelyet már lefoglaltam, a szobabeosztásokat remélem mindenki tudja még. Holnap beszéljétek meg, hogy milyen programokat szeretnétek, és valaki küldje majd át nekem.
O: Rendben Tanárúr!
O: Maga meg pihenjen, nem is zavarjuk tovább.
R: Okés, és köszönöm, hogy bejöttetek. Sziasztok.
O: Viszlát.
---Andy---
Miután hazaértem már kb semmit sem csináltam, nem volt kedvem, nem volt erőm. Tudom, hogy ez nem mehet így sokáig, de annyira nehéz minden perc nélküle, mégis össze kell szednem magam valahogy mire visszajön, hogy képes legyek távol maradni tőle. Bár szerintem egy két hétig még tuti otthon kell lennie miután kiengedik, szóval van időm.
Anya persze nem jött, annyira mondta, hogy majd holnap, azaz ma idejön, ahamm, abból semmi sem lett... Na mindegy, talán jobb is így.
Reggel picit bealudtam, szóval ma is elkéstem, de szerencsére még csak 12 perce ment az óra. Most lyukas óránk van, mert nincs a tanár utána meg infónk lenne ofővel, de ő ugye nincs. Mondta az egyik osztálytársam, Márk, hogy ezeken az órákon dupla osztályfőnökit tartunk, csak ofő nélkül.
M: Beszéltünk tegnap ofővel, és azt mondta, hogy az osztálykirándulásra már tud jönni, viszont nekünk kell megszervezni.
Hogy mii?!! Baszki ez nem normális, az 4 nap múlva lesz, 100% hogy nem lesz teljesen jól addigra! Ráadásul az alapötlet a túrázás volt, bár szerencsére a többiek úgy döntöttek, hogy inkább csak valami lazább programok legyenek.
---Rye---
Ma délelőtt már hazaengedtek szerencsére és amúgy eskü jobban is vagyok. A kórházban azt mondták, hogy ne terheljem túl magam, két hétig csak pihengessek, és ne csináljak semmi megterhelőt, meg mondták, hogy van egy orvos, akivel még beszélnem kell, mert állítólag ő meg tudja mondani, hogy min kell változtatnom, hogy elmúljanak ezek a random szédüléseim. Megadták az elérhetőségét, de szerintem nem fogom felhívni. Most jól vagyok, és igazából ennyi elég is.
Ma, ahogy beszéltük, Sophy elküldte, hogy milyen programokra gondoltak a kirándulásra. Nagyon jó ötleteik vannak. Mondta, hogy úgy döntöttek, hogy a túrázás helyett inkább több egyéni mászkálós idő legyen, és a tábortüzes sütögetés is a programok közt van. Mondta, hogy még át kell beszélni, hogy mi mikor legyen de azt majd holnap, és azt is küldi majd.
Most, hogy itthon vagyok napokig egyedül, nem sok mindent tudok csinálni, jóó igazából pihennem kéne, de már jól vagyok, szóval nem fogok. Viszont nem tudom, hogy hogy kéne viszonyulnom Andyhez... oké, hogy nem akar látni, de én mégsem tudok nem gondolni, nem figyelni rá. Képtelen vagyok leszarni, hogy mi van vele. És a legrosszabb, hogy nem utálom, amiért elhagyott. Néha örülnék, ha legalább egy kicsit tudnék rá haragudni, de nem megy.
---Andy---
Ma már itthon van Jack, mert nekik csak 1 napos volt az osztálykirándulás, és elmesélt mindent, hogy miket csináltak, meg ilyenek.
J: És képzeljétek, mikor jöttünk haza, már sötét volt, és épp elértem a buszt, és olyan kék ledes világítás volt a buszon, de nem sokat világított meg, na és én a második ajtó elé ültem le, és hátrébb a másik oldalon ült még egy srác, és mondom fhuu de ismerős, de ki ez? És egyszer mikor valami közvilágításos résznél jöttünk el, megvilágította a srácot, és ő volt az, az a srác, aki tetszik nekem. És aww olyan édes volt, szerintem edzésről jött, és full álmos volt. És mikor szálltunk le, mert ugye ő is ott száll ahol én, rámnézett, és annyira édes volt, te jó ég. És akkor is rámnézett, mikor épp fotóztam, és olyan mosolyt villantott, el se hiszitek. Azon csodálkoztam, hogy nem jött utánam, hogy töröljem ki.
A: Hogy mii? Te kajakra lefotóztad?
A: Mutii
S: Annyira gyökér vagy Jacky fiú...
S: Na mutasd, hogy néz ki.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
J: Ő az.
S: woow, nem rossz!
A: Amúgy tényleg cuki, remélem lesz belőle valami.
S: Sok sikert hozzá Jack.
J: Kösziii, sztem valamelyik nap majd mellé ülök buszon.
S: Jó ötlet, de kérlek ne késs miatta suliból, különben eltiltalak tőle
A: Jujujj, Sonny befenyít.
J: Jóó, nem fogok késni.
Még beszélgettünk egy picit, mondtam, hogy úgy volt, hogy jön anyum, és amúgy ők tudják, hogy hogy állok anyummal de csak annyit, hogy nem bírom, nem tudom, miért nem mondtam el nekik a teljes sztorit ahogy bekerültem az előző intézetbe, egy ideje már ismerem Jackéket, de mégsem merek annyira megnyílni nekik. Ryenak mégis olyan egyszerűen elmondtam mindent, pedig csak pár hónapja ismerem, de ő biztonságérzetet adott, mintha semmi rossz nem történhetett volna, ha velem volt.
Ma is beszéltünk a kirándulásról, mondta Márk, hogy le kéne fixálni, hogy mikor mi lesz.
Az biztos volt, hogy első nap nem csinálunk kb semmit, csak odamegyünk, meg lepakolunk aztán aki akar, elmegy a környékre sétálni, felfedezni a területet, meg ilyenek.
Második nap este lesz tábortűz, előtte meg sétálunk a környéken, de Rye miatt csak keveset, meg állítólag valami étteremben fogunk enni, meg megyünk moziba is.
