Lány a maffiában

Egy újabb paraszt

Az este folyamán többször is felébredtem különböző rémálmok miatt. Damien minden egyes alkalommal felkelt, és óvóan magához ölelt, majd csitítóan megnyugtatott, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem és a szívdobogását hallgatva aludtam el. Hajnalban is felébredtem, viszont akkor már nem tudtam visszaaludni. Mikor megpróbáltam halkan kimászni az ágyból, Damien a derekamra fonta a kezét, és félig a párnájába mormogva így szólt:

-Hová mész?

-Pisilnem kell-szóltam halkan. Erre elengedett, de azt mondta, feküdjek vissza mellé, amikor végeztem.

Mikor végeztem, visszabújtam mellé. Karjaimat a derekam köré fonta, és magához húzott. Megnyugtatóan szuszogott a nyakamba, és hamarosan újra elaludtam. A hajnal sem hozott nyugodalmat, továbbra is sokat forgolódtam és felszínesen tudtam csak aludni.

Reggel mikor felkeltem, nagyon hisztis hangulatomban voltam. Hát mit van mit tenni, ilyen vagyok, ha nincs megfelelő mennyiségű és minőségű alvásom. Pont emiatt viszonylag morcosan mentem le reggelit keresni. Damien és a 'szorosabb kör' éppen reggelizett még, mikor leértem. Vidáman köszöntöttek, de látva a viselkedésemet inkább nem faggattak. Folytatták a beszélgetést, míg én kiszedtem egy adag rántottát a tányéromra.

-Mi a baj?-kérdezte félve Paul.

Én egy 'most komolyan nem érted mi a baj'-nézéssel meredtem rá.

-Most komolyan kérded?-kérdeztem vissza.

-Háát..-bizonytalanodott el-lehet hiba volt megkérdeznem, ugye?

-Ez bizony az volt-röhögött fel Chris.

Szó nélkül folytatta a reggelijét, a többiek pedig elkezdték emiatt szívatni. Helyet foglaltam Damein mellett, és vettem egy szelet kenyeret a rántottához.

-Mi volt a baj?-kérdezte halkan Damien, hogy csak én halljam.

-Biztos az összeset tudni akarod?

Bólintott, mire én elkezdtem felsorolni az összes okot, miért nem aludtam jól az éjjel.

-Rémálmok, hasfájás, rémképek, nyugtalanság, félelem, görcsök, térdfájás az allergia miatt és a többi-zúdítottam rá az összes panaszomat.

-Ahha-bólintott bizonytalanul.

-Szóval jah. Szar éjszakám volt.

-És hogy tudok benne segíteni, hogy ne legyen ilyen hangulatod?

-Hmm, hát azt egyenlőre nem tudom. De megpróbálok a lehető legkevesebb hisztivel lenni. Viszont errefele nem szoktak nők járni?-kérdeztem.

-Hát mióta anyám meghalt, te vagy az egyedüli nő itt a házban.

-Na az fasza, mert sztem hamarosan megjön-mormogtam félig magamnak, félig Damiennek.

-Ó... Akkor ugye nekem is mennem kell, mert ezek-itt a srácokra nézett, és félmosolyra húzta a száját-nem fognak vele elboldogulni.

-Hát ja, akkor ma délután el tudunk menni beszerezni?

-Igen, persze, ma elmehetünk.

E beszélgetés alatt befejeztük a reggelit, és egy pohár narancslé után felmentünk az emeletre. Damien az irodája felé vette az irányt, míg én a szobánkba mentem átöltözni. Elhatároztam, hogy elmegyek edzeni egyet a terembe, hogy levezessem az addig felgyülemlett feszültséget, így egy hosszú, fekete fitness nadrágot vettem fel és egy fekete, hátul keresztezett pántokkal ellátott sportmelltartót választottam illetve egy fekete Adidas cipőt kerestem elő.