Lány a maffiában

Szeptember 1.

Szeptember 1

A nagy nap. Este alig bírtam elaludni, de reggel a nap első sugarai már ébresztettek. Liam még halkan szuszogott mellettem, így óvatosan, hogy fel ne keltsem felemeltem a takarót a karjával együtt, majd a repkedő pillangókkal a gyomromba felkeltem, és a szobám felé vettem az irányt. Igen. Mióta volt az a rémálmom, nem mertem egyedül aludni a szobámba, így az éjszakákra átköltöztem Liam mellé.

Kitárva a gardróbom ajtaját szemügyre vettem a ruháimat. Mikor végigtúrtam a vállfákon függőket, kivettem egy fekete hosszúnadrágot, egy fekete bokacsizmát, és egy fehér, bővebb szabású, V-nyakú blúzt. A kiválasztott ruhadarabokkal a fürdőszobába mentem, majd a ruhákat a szennyeskosárra téve, fejemet lehajtva gyorsan megmostam a hajamat. Mikor végeztem, turbánba csavartam, majd vidáman, óvatosan, hogy fel ne keltsem Liamet, lementem a konyhába, ahol készítettem magunknak négy szendvicset. Felpakoltam őket két tányérra, majd Liam szobájába indultam. Amikor beléptem, még békésen szuszogott. Félmeztelen testén kirajzolódtak a tökéletesen kidolgozott izmai. Odasettenkedtem az ágyhoz, majd a két tányért az ágy mellett álló éjjeliszekrény mellé raktam. Keltegetni kezdtem, de nem reagált, így inkább más módszert választottam. Amikor a függönyökhöz akartam lépni Liam egy gyors mozdulattal megragadta a derekamat, és lerántott maga mellé.

-Hé, engedj el-kezdtem el csapkodni a karját.

-Nem-nem-mondta vigyorogva, és belepuszilt a nyakhajlatomba. 

-Naaa, elég-nevettem, miközben próbáltam kiszabadulni.

-Ez jár annak, aki megpróbál idő előtt felkelteni-nevetett.

-Ígérem, többet nem lesz ilyen-vágtam hozzá bűnbánó arcot.

-Ígéred?

-Ígérem-eddig tartott a megbánó arcom.

-Aha, persze, ne lódíts-'jött rá' az átverésre, majd elkezdett csikizni.

-Nah, eh..ee...elég-szóltam kifulladva, mire elengedett, én pedig legördültem a mellkasáról. 

-Csináltam reggelit-mondtam, mikor lélegzethez jutottam. 

Liam elvette a két tányért a szekrényről, majd mikor szemügyre vette a két szendvics tartalmát, az egyiket nekem adta. A fejem felett átnyúltam, majd Liamnek dőlve enni kezdtem. Hamarosan befejeztük, én pedig levittem a tányérokat a konyhába míg Liam is előkereste az aznapi ruháit. 

Hideg kéz ölelte át a derekamat, mire megpördültem a tengelyem körül. Jack volt az, és fegyvert szegezett a homlokomnak. 

-Ha sikítani mersz, lelőlek-fenyegetett fojtott hangon.

-Mit akarsz?-kérdeztem gombóccal a torkomba.

-Nem csak én akarlak-itt egy ijesztő vicsorra húzta a száját, mire gondolatok százai futottak át a fejembe. Vajon ki akarhat engem? Egyetlen egy valótlannak tűnő gondolat jutott eszembe, de jobb híján óvatosan rákérdeztem.

-Ugye... ugye nem Damien?-tudakoltam elszoruló torokkal.

-Nem mintha rád tartozna, de igen.

-Mikor jössz?-hallottam Damien hangját az emeletről.

Jack biccentett, hogy válaszolhatok, így visszakiabáltam neki, hogy mindjárt.

-Na most szépen fogod magad, és velem jössz. Ha nem, akkor lepuffantalak-mondta, majd könyökhajlatával szorítva a nyakamat az ajtó irányába fordított.

-Jack, mit akarsz?-dörrent Liam hangja a lépcső felől.

Jack megfordított és a halántékomhoz szegezte a pisztolyt. Ahogy Liam észrevette, hogy én is Jackkel vagyok, valami megcsillant a szemében. Szinte sütött róla a tehetetlen düh és kétségbeesés, ahogy farkasszemet néztünk egymással. 

-Liam...-kezdtem volna, de Jack durván letorkollt.

-Kuss, vagy lövök.

-Ha nem engeded el, egy percen belül szitává lőnek az embereim.

-Akkor ő is meghal-bökött felém a pisztollyal Jack-most, hogy végre én szabom a feltételeket, kussba maradsz, és végig hallgatsz te is. Te visszamész a szobádba, és hagyod, hogy mi ketten szépen kimenjünk a kapun. Nem küldesz utánunk senkit, mert ha bármi gyanúsat teszel, neki lőttek.

-Faszt fogok visszamenni, mikor fegyvert szegezel a barátnőm fejéhez.

-Tényleg?-kérdezett vissza. Én a torkomban dobogó szívvel hallgattam a beszélgetést, és csak remélni tudtam, hogy Liam nem csinál semmi esztelenséget. 

-Mostmár elég legyen, takarodj innen-elégelte meg, majd megindult lefele a lépcsőn. 

Az egész egy pillanat törtrésze alatt történt. Jack tüzelt, Liam a vállához kapott, én meg majd' elájultam ijedtemben. Hiába akartam Liamhez rohanni, Jack kirángatott az ajtón, majd a járó motorral várakozó kocsi hátuljába lökött be, ő maga pedig a volán mögé szállt be. Hiába próbáltam meg kinyitni az ajtót, le voltak zárva. Jack beletaposott a gázba, és már száguldottunk is az ismeretlen felé. Jack ötpercenként hátrapillantott rám, hogy mit csinálok, valamint ellenőrizte azt is, hogy követnek-e Liam emberei.

-Hova megyünk?-tért vissza a bátorságom. 

-Majd megtudod-válaszolta tömören.

-És mikor érünk oda?

-Majd meglátod-mondta unottan.

-Mit akar Damien?

-Majd megkérdezed te tőle.

-Miért téged küldött Damien?

-Maradj kussba, mindent meg fogsz tudni, ha eljött az ideje-zárta le a beszélgetést. 

A gondolataimba merülve ültem az ablak mellé. Igyekeztem az eszembe vésni az utat, hogyha netán lenne rá esélyem, tudjam, merre meneküljek. Egy erdei útra fordultunk rá, aztán hamarosan megálltunk egy kívülről igen komfortosnak tűnő háznál. Nem láttam semmiféle mozgást a ház körül, de tudtam, hogy ez nem jelent semmit. 

-Fordulj meg-morrant rám Jack, mikor kiszálltam az autóból. Először hátra csavarta a bal kezemet, ám mikor megéreztem a kötelet a csuklómnál, minden erőmet összeszedve hátra csaptam a fejemet, ezáltal (remélhetőleg) betörve Jack orrát, aki a hirtelen cselekedetemtől megtántorodott, és az orrához kapott. Ez az idő bőven elég volt ahhoz, hogy az adrenalintól hajtva futásnak eredjek a főút felé. Jack sem késlekedett, ő is elkezdett rohanni utánam. A szívem őrült tempóban vert, csodáltam, hogy nem ugrott még ki a helyéről. Sajnos ahogy az erőm fogyott, úgy hallottam egyre közelebbről Jack dübörgő lépteit, mígnem egyszer csak azt éreztem, hogy a földre zuhanok, és elvesztem az eszméletem.

Sziasztok!                                                                                                                                                                                   Hatalmas hírem van, elértük az 1k olvasót!!!!!!! Igen-igen, én is alig hiszem el, hogy alig két hónap leforgása alatt elértük ezt az eddig hihetetlennek tűnő számot! El sem tudjátok képzelni, mennyire boldoggá tesz a tudat, hogy már ezer emberhez eljutott a könyvem, és eddig a 24 részre összesen 38 csillag gyűlt össze! Még egyszer szeretném megköszönni, és elnézést kérni a ritka gyenge rész miatt, de fejben már vagy három résszel előrébb járok. 😅🥴 Hamarosan jövök az új, hosszabb és izgalmasabb részekkel, addig is jó olvasást! 😘