Lány a maffiában

Shoppingolás izgalmakkal

Miközben az autóban utaztunk, megemésztettem az eddig történteket, illetve a helyzetet, amibe kerültem. Úgy döntöttem, hagyom Liam-et a 'saját levében főni', és nem szólok hozzá. Ha akar valamit, kérdezzen ő. Így voltam vele, s az út hátralevő részében csendben utaztunk. Liam mintha megint olvasott volna a gondolataimban, ezért közelebb húzódott és óvatosan megfogta a kezem. Nem húztam el, így egy kicsit ő is felengedett. Másik kezével a zsebéből előhúzta a telefonját, és azon kezdett el valamit pötyögni, miközben a kezem továbbra is a kezében pihent. Egy étteremnél álltunk meg, majd szálltunk ki. Kicsit feszengve álltam a játdán, majdhogynem fáztam a borult időben, míg a másik kocsira vártunk. Pár perc múlva megérkezett, majd kisebb kísérettel bevonultunk a helyiségbe.

Helyet foglaltunk az egyik belső asztalnál, és amikor jött a pincér, rendeltünk. Mindketten hamburgert rendeltünk sült krumplival. Hamarosan kihozták a kései ebédünket, vagy korai vacsoránkat, és elfogyasztottuk. A többiek élénken társalogtak, én viszont inkább a háttérben maradtam, és csak figyeltem. Csak kapkodtam a fejem, alig bírtam követni a sietős angol beszédjüket, annak ellenére, hogy tavaly angolos osztályba kerültem, és egy stabil, C1-es szinten tudok angolul.
Liam időnként rám pillantott, de nem nagyon próbált meg bevonni a társalgásukba. Mikor mindenki befejezte, Liam fizetett, és újra visszaszálltunk a kocsikba. Visszamentünk a reptérre, s a gépre visszaszállva Liamék kártyázni kezdtek, én pedig Liam mellett ülve csendben figyelni kezdtem őket. 

-Be akarsz szállni?-kérdezte egyikőjük, mikor már egy jó ideje figyeltem a partijukat. 

-Öhm, oké, beszállhatok-válaszoltam kicsit bizonytalanul. 

A kártyaparti egyre élénkebben folyt, mígnem megnyertem az első kört. Majd a másodikat. ÉS a harmadikat is. 

-Na elég legyen most már-szólt tréfásan Liam, mikor a negyedik körben is nyerésre álltam. 

-Na persze, azt te csak hiszed. Nem hagyom magam-nevettem rá vissza, és az utolsó kártyámat letéve megnyertem azt a kört is. Egy pillanattal később már kacagva menekültem Liam elől, aki meg akart csikizni. 

-Segítség- szaladgáltam továbbra is a gépen, mígnem Liam egy gonosz húzással előttem termett, felkapott és elkezdett csikizni. 

-E..e..elég- szóltam akadozva, ám nem hagyta abba. 

-Nem, nem, akkor hagyom csak abba, amikor én akarom-felelte mosolyogva, majd az ülésünkhöz visszatértve egy puszit nyomott a homlokomra, majd óvatosan ledobott az ablak melletti ülésre, és ő is leült mellém. 

-Nyugodtan aludj, még sokára érünk Londonba. Nekem pedig van még néhány elintézendő dolgom, Londonba pedig beszerzünk neked mindenféle szükséges dolgot, aztán pedig irány vissza az USÁ-ba. 

Bosszúsan szusszantottam egyet, de a pokrócot visszahúzva magamra Liamnek dőlve végül is leszundítottam egy időre.  Mikor felriadtam, a gépen félhomály uralkodott, s riadtan tekintettem körbe, de Liam még mindig ott ült mellettem, és a gépén pötyögött valamit. Láthatta, hogy hirtelen felültem, ezért ezt kérdezte:

-Mi a baj?

-Áhh, semmi, csak egy rossz álom, semmi több. 

-Akkor minden oké?-kérdezte, ujjait az enyémeim köré fonva. 

-Igen, persze-mondtam, miközben én is egy cseppet megnyugodva visszafeküdtem. Becsuktam a szemem, de nem jött rájuk álom. Mikor egy jó ideje már csak fészkelődtem a helyemen, Liam így szólt:

-Miért nem alszol?

-Hm? Jaa, semmi, csak már kialudtam magam.

-Na akkor szerintem írhatsz egy listát azokról a dolgokról, amik kelleni fognak neked, és még be kell szereznünk. A ruhákat nem kell írni, arról már gondoskodtunk-itt közbe akartam vágni, de leintett- igen, mindent is tudunk rólad. Azt is, hogy tartósítószer, színezék illetve gyógyszer allergiád van. És azt is, hogy mi történt. Szóval, térjünk vissza a lényegre. Mondjuk szépségápolási szereket, sulis cuccokat, és allergén ételeket. Mindjárt adok papírt és tollat, és majd ott elmentek valakivel megveszitek ezeket.