Lány a maffiában

A rém- és az amerikai álom

Az este folyamán valaki ébresztgetni kezdett. Mikor kinyitottam a szemem egy sötét árny állt az ágyam lábam felőli végében, én pedig az ijedtségtől majd' leugrottam az ágyról.

-Kicsi lány..-szólt, én pedig megborzongtam. A hangja ismerője ismerősen csengett, bár akkor még nem tudtam személyhez kötni.

-Mi..mi...mit akarsz?-húzódtam hátra egészen az ágyam támlájáig. Ekkor jöttem rá, ki is ő. Jack.

-Dehát..láttam, ahogy ájultan hoznak le a gépről-hitetlenkedtem még mindig.

-És te komolyan azt hitted, hogy Liam meg tud állítani azzal, hogy összever?!-röhögött fel. Erre nem tudtam, mit mondani. 

-Szóval-kezdte újból-most, hogy magunk vagyunk-vette le a pólóját, majd közelebb lépett-mostmár sort keríthetünk arra, amire már régóta vágytam-és levette a nadrágjár, így már csak egy boxerben állt előttem.

Kitakart, és csókokkal kezdte hinteni a nyakam, mire én minden erőmmel próbáltam eltolni magamtól. Még agresszívabban kezdte a nyakam, közben pedig igyekezett megszabadítani a pizsamámtól.

Ez volt az a pillanat, amikor csurom vizesen, szapora lélegzettel felkeltem, és megbizonyosodtam arról, hogy a való életben senki nincs a szobában. Majd zokogni kezdtem. Nem sokkal később sikerült rávennem magam, hogy nyugodjak le egy picit, s a sötétben botorkálva átmentem Liam szobájába. Nem találtam az ágyában, de hallottam a csobogó víz hangját a fürdőszobából, így csak bebújtam a paplan alá, és mélyen beszívva szorosan lehunytam a szemem. Épp elaludtam volna, mikor éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, és valaki óvón, de szorosan magához ölel. Tudtam, Liam az, én pedig ösztönösen hozzásimultam a mellkasához, majd pedig a kezemet az övére kulcsoltam. Az este még kétszer ébredtem fel szintén rémálmok miatt.

Reggel arra keltem, ahogy Liam óvatosan próbál kikelni az ágyból, de egy pillanat múlva már újra aludtam. Szerencsére Liam nem sürgetett a felkeléssel, ezáltal a délelőtt nagy részét átaludtam. Mikor felkeltem, egyből őt kerestem a tekintetemmel, és hamar rá is akadtam. Ő a telefonján nézett valamit. Mikor észrevette, hogy mocorgok, felpillantott a telefonjából, és rámmosolygott.

-Végre felkeltél-mondta az ezer wattos mosolyával.

-Neked is jó reggelt, vagy délelőttöt-korrigáltam én is mosolyogva. 

-Mi a mai program?-kérdeztem kíváncsian.

-Ha elkészültél, megnézhetjük a sulit, aztán pedig megvesszük a szükséges dolgokat a plázába, majd pedig beülhetünk valahova egy ebédre-vázolta fel.

-Akkor megyek is készülődni-ám mikor nagy lendülettel keltem volna ki az ágyból, az oldalamba belenyilalt a fájdalom. Teljesen elfeledkeztem a sérülésemről, és fájdalmas tekintettel szisszentem fel.

-Óvatosan-figyelmeztetett mosolyogva.

-Kösz-nyöszörögtem fájdalmas arccal-egy kicsit hamarabb nem tudtál volna szólni?

-Azt hittem, tudod-röhögött fel, amit egy bosszús szemforgatással díjaztam. 

-Na menj készülődni, hogy mihamarabb indulhassunk-lépett hozzám, és egy csókot nyomott a számra, mire elpirultam-na menj.

Gyorsan átmentem a szobámba, és a szikrázó napsütésben végre szemügyre vehettem a gardróbom tartalmát. A választásom egy fehér, nyitott vállú felsőre esett, amihez egy hosszú farmernadrágot, és egy fekete bokacsizmát választottam. A hajamat gyorsan kifésültem, majd egy-egy tincset fogtam, és összekötöttem hátul. Visszamentem Liamhez, aki csak végig mért, majd egy szó nélkül megfogott, magához húzott, és hosszú csókot adott a számra, amit viszonoztam.