Lány a maffiában

Az úti cél

-Jó reggelt, Csipkerózsika-keltett Damien, mikor már ezer ágra sütött a Nap.

Erre én inkább egy kivehetetlen morgással válaszoltam, s a fejemre húztam a takarót.

-Na gyere, nemsokára indulunk tovább, szóval még össze kéne készülődni-folytatta és lehúzta rólam a paplant, ezért inkább a kapucnit húztam a fejemre, és legördültem a mellkasáról. 

-Na, tényleg menni kell, a többiek már lent várnak-nógatott tovább, miközben a hátamat simogatta.

-Még öt perc és megyek-válaszoltam még mindig félálomban.

-Jó, legyen, de csak öt perc-szólt és lemászott az ágyról-addig elmegyek és letusolok.

Míg a fürdőszobába tevékenykedett, kikászálódtam az ágyból, és a szekrényébe túrtam valami fölsőért és nadrágért. Végül egy fehér pulcsi és egy fekete mackónadrágra esett a választásom, s miután felvettem, lementem, hogy keressek valami reggelinek valót. Mikor viszont leértem és ránéztem az órára, leesett az állam. 14:48 volt. A srácok a kanapén ültek, és valami filmet néztek a TV-ben. Mikor leértem egy emberként fordultak felém, majd köszöntek. Visszaköszöntem, majd mikor indultam volna kaját vadászni, Chris felém nyújtott egy óriási csomag gumicukrot.

-Kérsz?-kérdezte.

-Nem, köszi, nem ehetek belőle-hárítottam. 

-Ohh, hát mindegy-mondta, majd figyelmét újra a filmre irányította.

Ez idő alatt Damien is leért és csatlakozott a konyhai körutamra. Mivel nem voltam éhes, ezért csak egy kis gyümölcssalátát készítettem, és letelepedtem az egyik bárszékre, Damien mellé. 

-Mikor indulunk?-érdeklődtem.

-Amikorra összekapjuk magunkat, de az odaút még egy jó öt óra. 

-Okés, akkor mit csináljak, hogy ne legyek útban?

-Nekem mindegy, útban nagyon nem lehetsz, ha megreggeliztünk akkor igazándiból indulhatunk is. 

-Hát jó-mondtam, és mivel megettem a 'reggelim', odavittem a mosogatóhoz, s úgy döntöttem, hogy elmosogatok, ezzel segítve a többieknek. 

-Hagyd, nem kell neked elmosogatnod-mondta Damien.

-De én szeretnék, hisz ha már itt vagyok, szeretném magam hasznossá tenni. 

-Nem, ezért vannak a takarítóink, úgyhogy inkább ülj le és filmezz-felelte ellentmondást nem tűrően.

Végül csatlakoztam a filmezéshez, és így csak repült az idő. Mire észbe kaptam, Damien már fel is húzott a kanapéról, és mondta, hogy induljunk a géphez. 

Beültünk a kocsiba, és már indultunk is a repülőgéphez. Felszálltunk rá, és az idő nagy részében beszélgettünk, szívattuk egymást. Otthon éreztem magam, és annak ellenére, hogy alig egy napja ismertem őket, felszabadultnak éreztem magam, sőt bíztam bennük. 

Amikor megérkeztünk, ismét kocsikonvojjal mentünk a házhoz. Damiennek igaza volt, ez a ház sokkalta nagyobb és szebb volt, mint a floridai. 

A berendezése nagyon hasonlított, erre Damien is felhívta a figyelmem, és emiatt nem is vezetett körbe. Egy jó másfél-két órával érkezésünk után Damien felvitt a dolgozószobájába, hogy ígéretéhez híven, elmondja, miért rabolt el.