Lány a maffiában

Tikk-takk

Reggel arra ébredtem, hogy valaki a nevemen szólítva kelteget. 

-Mi az?-kérdeztem álmosan.

-Légy szíves magyarázd meg nekem, miért vagy tele kék-zöld foltokkal, miért aludtál ilyen rosszul, és legfőképpen azt, mi történt, amíg távol voltam?-vágott bele minden kertelés nélkül, és láttam rajta, hogy nem is kicsit ideges.

-Nem mondhatom meg-szóltam halkan.

-De miért nem?-kérdezte idegesen, és járkálni kezdett a szobába.

-Mert ha elmondom, még jobban bántani fog, és- itt eleredtek a könnyeim, mire abbahagyta a járkálást, és odajött.

-Ki tette ezt veled? Mondd el, és az életemre esküszöm, hogy soha többé nem nyúl hozzád-s közben az ölelésébe vont.

-Jack- árultam el a nevét, miközben a sírás új erővel robbant ki. Most jött ki az az egy hétig bent tartott szenvedés, és lelki terror, amit Jack okozott nekem.

-Kinyírom-mondta, és ha nem kérem hogy maradjon, szerinem puszta kézzel nyírta volna ki. 

-Ké..kérlek mé..még ne hagyj itt-szóltam a sírástól rázkódó vállakkal-maradj még itt velem--mondtam, és még szorosabban öleltem magamhoz.

-Nyugalom, most már itt vagyok, és nem foglak még egyszer egyedül hagyni, ígérem-motyogta, miközben megnyugtatóan simogatott.

Hamarosan megnyugodtam, és Liam kérésére megmutattam az összes tiritarka foltot, és együtt szépen lekezeltük őket. Liam szerint a bordám megrepedhetett, ezért javasolta, hogy menjünk le a dokihoz, és kérjük ki a véleményét erről az egészről.

-Amúgy honnan  tanultál meg ilyen sebeket kezelni?-kérdeztem, miközben a hátamon lévő egyik foltot tanulmányozta, és kente be.

-Ha nem rémlik, maffiavezető leszek és már nem is egy akcióban vettem részt-mondta, és éreztem, hogy mosolyog.

-Hmm jogos.

-Na ná, hogy az-nevetett fel jóízűen, és én is vele nevettem. 

Mikor ellátta az összes foltot, mondta, hogy öltözzek fel, és menjünk le a dokihoz, hogy megmondja, mi lenne a legjobb a bordámra.

Mivel nem akartam újra szétpakolni a cuccaimat, ezért azok közül csak egy spotmelltartót vettem ki, és egy farmershortot, majd csentem egy pólót Liam gardróbjáról, amit csak egy mosollyal nyugtázott. A fürdőszobába érve gyorsan felkapkodtam magamra a ruhákat, majd amíg mentünk le a dokihoz, nagy vonalakban elmondtam, mi történt az alatt az öt nap alatt, amíg Liam távol volt. Addig se volt feszült, de amit megosztottam vele, mintha egyenesen egy ketyegő bombává változtatta volna. A kérdés már csak az volt, mikor robban. 

A ház csendes volt, most nem voltak itt olyan sokan, csak páran lézengtek a folyosókon, de ahogy elhaladtunk mellettük Liamnek biccentettek, engem pedig vagy egy döbbent pillantással, vagy egy végig mérő tekintettel jutalmaztak. 

Nem tudtam, nem akartam rájuk nézni, nem akartam látni rajtuk a néma döbbenetüket, hogy 'vele mégis mi történt?'. Hála az égnek, Jackkel nem találkoztunk az alatt a pár perc alatt, amíg a házi rendelőhöz nem értünk. 

-Hello Frank-köszönt Liam, én csak biccentettem a bent tartózkodó orvosnak.

-Miben segíthetek?

-Sophienak van egy könnyebb sérülése, és szeretném, ha alaposabban megvizsgálnád. Szerintem megrepedt az egyik bordája, de te értesz hozzá, úgyhogy jobbnak láttam, hogyha te látod el, és nem én.