Lány a maffiában

20. Fejezet

Reggel mikor felkeltem, nem volt senki se a szobában, csak egy tálcát találtam a kanapé melletti kis szekrényen, rajta egy tálcán gofri, csokiöntet, és néhány szem málna. Egy pohárban mellette valami gyümölcsös üdítő volt. Miközben falatoztam, azon gondolkoztam, ki küldhette, ám ezen nem kellett sokáig törnöm a fejem, mivel a tányér alatt találtam egy kis papírt, amin ez állt?

Fogyaszd egészséggel, mikor felkelsz, este várlak vissza!

Azonnal tudtam, hogy ez Liam műve.

-Liam... Bármennyire is ellene voltam, az összes haragom elszállt az este folyamán, és (nagyon nagy részben) Emma hatására megbocsáltottam neki. Igaza volt Emmának-gondolkodtam tovább- viszont nem engedhetek a makacsságomból, és futhatok vissza hozzá ilyen hamar mint egy pincsikutya, de ma este, lehet hogy már nála alszok. DE! Szigorúan elfordulva vagy külön-határoztam el magam. Reggelim befejeztével a tálcát a kezembe véve elhagytam Emma szobáját, és Liam szobája felé vettem az irányt. Az ajtó előtt nagy levegőt vettem, és mivel nem hallottam volna bentről semmi kiszűrődő zajt, benyitottam. Az asztalánál ült, ez alkalommal papírokat  rendezgetett. Rám pillantott, de én elkaptam a tekintetem, és elindultam egyenesen a szobába vezető ajtó felé, mikor így szólt:

-Figyelj, nagyon sajnálom a tegnapot, nem úgy értettem-kezdte a magyarázkodást, de nem érdekelt, így az ajtót becsukva magam mögött beléptem a szobába. Az ágy be volt vetve, mintha nem aludt volna benne senki se az éjjel folyamán. A bőröndökhöz lépve észrevettem valamit. Két töltő pihent rajtuk. Mélyen beszívtam a levegőt, majd kifújtam, és az asztalomra raktam őket. Láttam, hogy ott pihen egy doboz a laptopom mellett, de először nem érdekelt.

-Tudod, ruhát akartál keresni, aztán pedig fel akartad fedezni a házat töviről-hegyire-emlékeztettem magam, így a figyelmem visszairányítottam a ruhákkal teli bőröndjeimre. Mivel az ég felhős volt, ezért egy hosszú farmer mellett döntöttem és egy gyönyörű, halványzöld ujjatlan inget választottam ki hozzá, ami valami rejtélyes módon alig volt összegyűrődve. Ezeket és a fehérneműimet felkapva bementem a fürdőszobába, és miután bezártam az ajtókat, megnyitottam a csapot, és beálltam a zuhany alá. A meleg víz jólesően csorgott alá a testemen, de nem engedtem meg magamnak, hogy sokáig ejtőzzek a forró víz alatt. Miután felöltöztem, fogat mostam, és hagytam hogy a hajam szabadon omoljon a vállamra. Visszamentem a szobába, mivel az a doboz az asztalon nem hagyott nyugodni. Sejtettem, mi van benne, és amint kinyitottam, sejtésem beigazolódott. Úgy döntöttem, bekapcsolom a telefont, ami a dobozban volt. Nagy meglepetésemre a legtöbb dolog már be volt rajta állítva, és sok alkalmazás, ami az előző telefonomon volt, ezen is helyet kapott. Millió értesítés jött, viszont csak felületesen átolvastam őket, majd egy mosoly kíséretében a hátsó zsebembe csúsztattam. Ugyanazon az úton, amelyiken bejöttem-Liam irodáján keresztül- elhagytam a helyiséget, és elindultam a felfedező körutamra. Látni nem láttam, de éreztem, ahogy Liam követ a tekintetével, addig, amíg ki nem léptem a dolgozószobájából. A földszint felé vettem az irányt, ám most a nappali helyett másfele kanyarodtam, a lépcső mögött balra fordultam. Néhány szobába benyitottam, ezáltal megtalálva biztonsági helyiséget, ahol Dan, az informatikus dolgozott. Tovább menve találtam még egy szobát teli hatalmas, fiókos szekrényekkel, egy nagyobb helyiséget, ahol négy-öt fiatal férfi beszélgetett. Biccentettek, aztán folytatták a beszélgetésüket, és mivel nem akartam megzavarni őket, kimentem. Visszaindultam a lépcső fele, majd az épület másik szárnyát felé vettem az irányt. Ebben a szárnyban nem voltak vendégszobák, ahogy az előzőben, de találatam egy kisebb könyvtárat, egy beltéri jacuzzit, amin már nem is csodálkoztam, még két tárgyalót, és egy orvosi szobát. 

-Szüksége van valamire?-kérdezte kedvesen a bent lévő doktor.

-Nem, köszönöm, jól vagyok, csak felfedező körúton vagyok a házban.