Lány a maffiában

Maffia lovag fekete kocsival

Nem is számolom már, mennyi ideje vagyok Damiennél bezárva. A napok egybefolynak, már képtelen vagyok különválasztani a valóságot a képzeletemtől vagy az ájulásomtól. Mikor épp melyik volt.

Egyszer csak mintha nagy puffanást hallottam volna a fejem fölül, majd pedig elnyomott kiálltásokat hallottam. Sejtettem, hogy ez nem a valóság, de reménykedtem, hogy Liamék azok, akik ezt a lármát okozzák. Nem tudtam már bízni, reménykedni nagyon semmibe se, úgyhogy végül is meggyötörten, fásultan, reménytelenül, feküdtem kalitkám hideg ölelésében. Ám a zajok nem akartak elcsitulni, sőt, mintha minden másodperccel később közelebbről hallottam volna őket. 

-Bumm- a szoba ajtaja hatalmas puffanással megadta magát, majd egy porfelhő kíséretében hatalmas hanggal bezuhant a szobába. 

-Ó te jóságos ég-hallottam egy ismerős hangot, de nem tudtam felidézni az arcát, sem pedig megfordulni, hogy megnézzem, ki az. Néhány csapás után a lakat is megadta magát, majd pedig egy kéz gyengéden  ki- és felemelt a földről. 

Legnagyobb örömömre Liam aggódó arcát pillantottam meg, de másra már nem maradt erőm, elájultam. Sietős léptekkel felvittek a földszintre, és onnan egy meleg pokrócba bugyolálva vittek ki, a leparkolt kocsikhoz. Ezeket Liam mesélte el nekem részletesen mikor már többé-kevésbé helyrejöttem minden tekintetben.

Mikor magamhoz tértem már javában robogtunk valamerre-hazafele. Liam még mindig nem engedett el, de nem bántam, nagyon jól esett a közelsége. 

-Soha többé nem fog ilyen és hasonló előfordulni, megígérem-mondta szinte esdelkőn-rettenetesen sajnálom, hogy ilyeneken kellett keresztül menned, és hogy nem tudtam idejében jönni megmenteni. Kérlek ne haragudj rám emiatt, hogy ekkora balfasz voltam.

-Semmi baj, nem haragszom-mondtam érces hangon-nem a te hibád, és biztos vagyok benne, hogy mindent megtettél amit csak lehetett. Orvul tervelték ki, elárultak téged, nem hibáztatlak semmiért, és nem is kell bocsánatot kérned amiatt, amit velem tettek. 

Erre nem mondott semmit, csak még jobban magához húzott, és a nyakhajlatomba hajtotta a fejét.

-Ne, ne, ne, ne, ne, tiszta kosz vagyok, meg nem is fürödtem már egy jó ideje, csupa mocsok leszel te is-mondtam, kicsit félve attól, hogy valamit elronthatok.

-Nem érdekel-válaszolta-az a fő, hogy újra itt vagy velem.

Ez idő alatt meg is érkeztünk a házhoz, ami semmit sem változott az alatt a hét hét alatt, amíg távol voltam.

 Nagyon megnyugodtam, hogy végre itthon vagyok, egy olyan helyen ahol végre nem bántanak, és bár tudtam, hogy hosszú lesz még a gyógyulásom útja, bíztam benne, hogy minden jobb lesz mint volt, és az életem végre visszatért a rendes kerékvágásba.

VÉGE

Köszönöm, hogy elolvastad, remélem tetszett, bár tudom, a vége igencsak vérszegényre sikeredett, de nem nagyon terveztem ezt a vonalat tovább vinni. Kérdéseiteket nyugodtan írjátok meg kommentbe-már ha vannak-tanácsokat, ötleteket elfogadok, hogyan lehetne jobbá varázsolni.

Igyekszek hamarosan új könyvvel jönni, addig is szép napot/délutánt/estét/reggelt Nektek!