Lány a maffiában

Repülés

Egy idő után kezdtem magamhoz térni. Körülbelül négy-öt férfihangot tudtam megkülönböztetni, és éreztem, hogy valaki simogatja a fejbőröm. Mit ne mondjak, jól esett. Mikor meguntam a csukott szemmel való hallgatózást, óvatosan kinyitottam a szemem. Amint felfogtam mit látok, felültem.

-Aztarohadt-motyogtam- mi a francot keresek itt?! Kik a fenék vagytok?! Engedjetek el!

-Nyugalom, ssh, sh, sh-mondta, s közben meg akarta simogatni a hátam, azonban én elhúzódtam előle. Miközben próbáltam megérteni, mit látok, a kocsi minden bizonnyal megérkezett úti céljához, így a sofőr leállította a motort.

-Jó, tartjuk magunkat a tervhez- mondta a másik négy férfinak címezve.

-Bírsz jönni?-kérdezte. Bólintottam ugyan, de láttam rajta, hogy ne hisz nekem. Elöl ment a férfiak közül kettő. Felismertem őket, hisz ők raboltak el az utcánkból. Sejtéseim szerint az a férfi volt a főnök, aki mellettem sétált, illetve beszélt velem. A többiek neki dolgozhattak. Remegtem akár a nyárfalevél, s mikor megláttam, hogy hova érkeztünk, elfogott a rettegés. Lábaim felmondták a szolgálatot, és ha nem kap el, összeesek a reptér parkolójában. Karjaiba vett, és úgy vitt fel a repülőgépre. Igyekeztem titkolni a remegésem több-kevesebb sikerrel. Miután beértünk, lerakott az egyik ülésbe és bekötötte a biztonsági övet, majd ő is helyet foglalt mellettem.

-Minden oké?-kérdezte. Aprót bólintottam, de válaszom nem a valóságot tükrözte.

-Fáj a fejem-mondtam halkan.

-A gépen van doki, miután felszállunk, rendesen megvizsgál. Szerintem attól fáj, hogy lefejelted Pault-itt eleresztett egy apró mosolyt, majd folytatta.

-Szépen védekeztél-mondta elismerően.

Ettől zavarba jöttem, de egy pillanat alatt visszahúztam a póker arcom.

-Jól van?-kérdeztem.

-Persze, rendbe jön, de azért nagyon megleptél vele mindenkit.

Ez idő alatt a gép felszállt, és intett, hogy üljünk át az erre kialakított részre. A srácok már ott vártak, az orvosnak pedig biccentett, hogy csatlakozzon hozzánk.

-Lásd el Pault, aztán csinálj egy gyors egészségügyi vizsgálatot a lányon-utasította. Csendbe tette a dolgát, majd mind a ketten helyet foglaltunk a kanapén.

-Jól lefejeltél-biccentett elismerően Paul felém. Megint teljesen zavarba jöttem, de azért biccentettem egy kicsit.

-Nos hadd mutassam be a srácokat-kezdtem-Paul, Sam, Ben, Dan, Chris, Daniel illetve jómagam, Damien-mondta.

A doki időközben ellátta Pault, és engem is megvizsgált.

-Enyhe agyrázkódása van, illetve allergiás tüneteket produkál valamire.

-Köszönjük- mondta.

Meg akarta simogatni a hátam, de most sem hagytam neki, hogy ezt tegye, inkább átcsusszantam a kanapé másik oldalára.

-Engedjetek el!-mondtam.

-Az nem lehet. Mostantól már hozzánk, pontosabban hozzám tartozol-kezdte. Tudok rólad mindent, és ne is gondolj a szökésre, mivel egyrészt nem sikerülne, másrészt pedig igen csak pórul járnál. Miután leszáll a gép, velünk jössz a házamba. Ott eleinte velem fogsz lakni, majd ha úgy látom, kaphatsz egy külön lakrészt, továbbá szabad bejárást a ház majdnem minden részében. A többit majd később.

Hitetlenkedve meredtem rá. Egyszerűen nem tudtam elképzelni. Alig egy fél napja raboltak el, erre bezárnak egy házba életem végéig. Mondhatom, marha jó. De amint végigfutott az agyamon, egy terv kezdett körvonalazódni a fejemben. Végül arra jutottam, hogy akkor járok a legjobban, ha nem szegülök ellen, és beadom a 'jó kislányt'.

-Mi.. mi..miért pont én? Nem vagyok se szép, nincsenek túl jó adottságaim, se kivételes tehetségem semmihez se- bizonygattam.

-Hogyhogy miért? - kérdezett vissza - Drágám, én vagyok a világ egyik legnagyobb maffiavezérének a fia, miért kellene neked megindokolnom a döntéseimet?-felelte.

-Még van bő kilenc óránk, míg megérkezünk. Ha akarsz, aludhatsz, de szigorúan látótávolságon belül. A mosdó a gép hátuljába van, az ülések hátradönthetőek, pokrócot az ülések fölött találsz gépről-adott gyors tájékoztatást a gép belsejéről.

Kicsit arcon csapott a hangneme, de végül felálltam, hoztam egy pokrócot és letelepedtem Damien mellé.

Ez nagyon megdöbbentette őket, ami mellett nem mehettem el szó nélkül.

-Most mi van? Ha már ez a helyzet, hozzuk ki belőle a legjobbat-indokoltam meg cselekedetem. Végül odaszóltam még Paul-nak, majd leültem Damien mellé a kanapéra.

-Jobbulást. És bocsánat-mondta, majd becsuktam a szemem.

Éreztem magamon a tekintetüket, így már-már félálomba annyit mondtam:

-Most mi van? Nem láttatok még ilyet?! Áhh minek is erőlködöm, férfiak vagytok-mondtam, és mostmár tényleg elaludtam a kimerültség miatt.