Lány a maffiában

Egy új barát

Mikor elégnek ítéltem a bemelegítést, hozzáfogtam a 'valódi' edzésnek. Először eszköz nélkül csináltam feladatokat, majd mikor kifogytam a keményebbnél keményebb gyakorlatokból, rávettem magam, hogy megálljak, és kicsit átgondoljam a helyzetemet. Kimentem a szikrázó napsütésbe, és egy árnyékos részen letelepedtem a fűre. 

-Na akkor gondoljuk végig a dolgokat szépen sorjában. Liam odaadta a telefont már a gépen, ahol nem tudtam tüzetesen átvizsgálni, és bent is csak azért használtam, mert Damienék megtámadtak. Másodjára, elegem lett Liamből, akármilyen jól is bánt velem, és el akartam kerülni a vele való találkozást, ahányszor csak tudom. Ha találkozok is vele, az is csak muszájból legyen. Miközben ezek és még hasonló gondolatok cikáztak a fejembe, csak azt vettem észre, hogy alkonyodni kezd. A semmiből -legalább is nekem úgy tűnt, egy lány ült le mellém a fűbe.

-Szia, Emma vagyok-mutatkozott be.

-Én pedig Sophie, de ezt gondolom már tudod-feleltem egy apró mosollyal az arcomon. Jól esett, hogy valaki minden ok nélkül leül mellém, és maga az érzés, hogy nem vagyok egyedül, nagyon jól esett.

-Minden oké?-kérdezte félénken.

--Őszintén?-kérdeztem vissza szarkasztikusan-marhára nem, és ez nagyon rossz. 

-Kérlek meséld el mi bánt, nem foglak se félbe szakítani, se elítélni, bármi legyen is a történeted. 

-Komolyan? Köszönöm-mondtam hálásan, és elkezdtem elmesélni a történetem. Tényleg nem szakított félbe, néhol megértően bólogatott, a családom történetét pedig egy kicsit meg is könnyezte. Be kell valljam, nagyon jól esett valaki olyannak kitárulkozni, aki nem kér érte semmit, vagy nem is tud rólam semmit.

-Hát még én se számítottam ilyen fejleményekre, pedig egy-két múltat meghallgattam már. Ha megengeded, és a következőket nem veszed sértésnek és kioktatásnak, megosztanék néhány gondolatot, amit sikerült leszűrnöm.

-Mi, akik itt vagyunk lányok, javarészt azért kerültünk ide, mivel vagy rossz társaságba keveredtünk a maffiát illetően, vagy pedig kiegészítőknek kellünk. Liam eddig csak Lia és irántad mutatott érdeklődést, ezért irigy rád Lia. 

-De attól még-vágtam volna közbe, de csendre intett.

-Attól még, hogy idekerült a személyisége és a jelleme nem változott, és most, hogy te is a képbe kerültél, nagyon bosszantja. A telefonon pedig lépj túl, mi is ugyanilyen helyzetbe vagyunk, habár mi ezt alapjáraton nem tudjuk, nyílt titokként kering a levegőbe. Amúgy se hinném, hogy árgus szemekkel fogja kísérni a képernyő előtt töltött perceid, csak tényleg biztonságban szeretne tudni, ami az előbb elhangzottak alapján érthető is. Amúgy meg ha bármi van, velem nyugodtan megoszthatod, én vagyok az egyik legrégebben ittlévő lány, és nem panaszkodok. Persze néha van egy-két balhé, de az időm nagy részét egyedül töltöm, de olyan is van, hogy besegítek a srácoknak, viszont ez a legkevesebb amit tehetek ilyen szempontból. A szobám pedig a folyosó végén van, bármikor átjöhetsz és beszélgethetünk, természetesen, csak ha szeretnéd, és nem érzed tolakodásnak-fejezte be.

-Hát egyenlőre szóhoz se jutok, rég nem beszélgettem ilyen jót és mélyet senkivel se-kezdtem hálatelten-eszméletlen hálás vagyok a felajánlásért, és szerintem élni is fogok vele, mivel Liammel még mindig haragba vagyok.

-Igazán semmiség, ez a legkevesebb, amit tehetek érted-mondta, majd megölelt.

Viszonoztam az ölelését, és mind a ketten felálltunk. 

-Fürödj meg és öltözz át, nemsokára vacsizunk.

-Rendben, összeszedem magam.

Ezekkel a szavakkal indultunk vissza a házba, ahol alig voltak. A lányok közül legtöbben biztos még kint voltak, Liam meg a többiek pedig még biztos a dolgaikat intézik.