ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴋ sᴢɪ́ᴠᴇ /ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ./ ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

17. |Közös élet|

Amint elém tárult a szemkápráztató látvány a lábaim is a földbe gyökereztek. Gyönyörű, tiszta vízű tó hullámzott előttem, partján faházak sorakoztak külön mólókkal és csónakkal. Eldugott, nyugodt, mesebeli környezet volt ez a környék. A lemenő nap visszatükröződött a víz felszínén, narancssárgás vöröses színben pompázott minden.
- Tetszik?- ölelt át hátulról.
- James, ez valami..Valami eszméletlen gyönyörű.- csillogtak a szemeim- szóhoz sem jutok!
- Gyere,menjünk tovább. - kézen fogott és az egyik üres házhoz vitt.
Megállt az ajtó előtt, majd zsebéből elővett egy ezüst színű kulcsot.
- Ez meg? Honnan van meg neked a kulcsa?- kérdeztem csodálkozva.
- Onnan, hogy az enyém.- mosolyodott el.
Kinyiotta az ajtót és betessékelt.
- A tiéd?- fordultam felé kérdésemmel.
- Igen, az enyém. Nemrégiben vasároltam, gondoltam tetszeni fog majd.
- Gyönyörű az biztos, de miért remélted, hogy nekem is tetszeni fog?
- Lehet, hogy korai fél év után így dönteni. Nem akarom elrontani vagy elsietni a dolgokat, de kettőnknek vettem ezt a lakást.
- Éljünk együtt?- pirultam el.
- Igen. Mindig csak ingázunk a lakások közt. Az albérletből már kiköltöztem, a cuccaimat pedig átpakoltam ide. A te döntésed van hátra, hogy szeretnél-e velem együtt élni ebben a lakásban.
Közelebb sétáltam hozzá, majd kezeimet  a nyaka köré fonva öleltem át.
- Minden álmom válna valóra.- suttogtam ajkaira.
- Akkor ez egy igen. - mosolyodott el.
- Igen!- bólintottam.
Magához ölelt és megcsókolt. Ezután a konyhába veztetett, ahol egy vacsora várt az asztalon.
- Ezt mind te csináltad?- csodálkoztam újra.
- Igen, azt akartam, hogy különleges legyen ez a nap.
Vacsora után együtt sétáltunk a tó körül. Bucky kicsit lemaradt mögöttem amikor a mólón sétáltunk. Hamarabb értem a végébe, majd vizslatni kezdtem a tájat, ami most is teljesen elvarázsolt. Pillanatokon belül James is beért, végül mögém érve hátulról átölelt.
- Szeretlek Mandy, mindennél és mindenkinél jobban!- suttogta.
- Én is szeretlek James, köszönöm neked ezt a délutánt.- simítottam végig mindkét karját.
- Lenne még valami.
- Micsoda?- kérdeztem kíváncsian.
- Korábban említettem már, hogy nem akarok semmit sem elsietni és ezzel elrontani azt, ami köztünk van, hiszen te vagy számomra a legfontosabb ezen a világon. Megtanítottál szeretni, illetve megmutattad milyen az ha az ember igazán szeretve van. Kisegítettel a mélyből és életben tartottál. Volt és van okom élni, minden egyes nap felkelni. Nem túlzás, ha azt mondom te lettél életem legnagyobb szerelme és talán az sem túlzás, ha veled képes lennék elképzelni a jövőmet, ezért. - elengedett, majd hallottam ahogyan néhány lépést tesz hátra.
- James?- fordultam meg.
Azonnal a számhoz kaptam mindkét kezemet, szemeimbe pedig örömkönnyek szöktek. Az arcom égni kezdett, miközben a szívem majd kiugrott a helyéről. Bucky féltérdre ereszkedve, egy kis gyűrűs dobozt tartva a kezében nézett egyenesen a szemeimbe.
- Amanda Hudson, lennél az a nő, aki a legboldogabbá tesz engem? Hozzám jössz feleségül?- tette fel a várt kérdést.
- Igen, persze, hogy hozzád megyek, igen!- borultam a nyakába örömömben.
Szorosan tartott miközben felállt velem együtt. Kivette a gyűrűt dobozából és a remegő kezemre húzta. A benne lévő kis gyémánt csillogott a nap utolsó sugaraitól.
- Elmondhatatlanul szeretlek téged, James!- küszködtem még mindig könnyeimmel.
- Köszönöm, hogy vagy nekem Amanda.- döntötte homlokát az enyémnek.
A meghitt pillanatból kizökkenve, felkapott az ölébe, majd bevitt a házba.
- Most mi a terved Barnes?- húztam félmosolyra ajkaimat.
- Látom a szemeidben, hogy ugyanarra gondolsz.
- Akkor mire vársz még? A tiéd vagyok!
Másnap reggel egyedül ébredtem az ágyban és újabb cetli várt az ágy másik felén mellette egy szál rózsával.

" Ha felébredtél gyere a konyhába-B."

Mosolyogva nyújtóztam egyet, kezeimet a magasba emeltem, majd mosolyom még szélesebb lett, amikor megláttam ujjamon csillogni az eljegyzési gyűrűmet. Magamra kaptam Bucky egyik felsőjét és lesétáltam a konyhába. Félmeztelenül tevékenykedett a pult előtt háttal nekem. Mögé sétáltam és átöleltem. Kezeimmel végigsimítottam kidolgozott hasizmain, majd összekulcsoltam ujjaimat teljesen átölelve őt. Bucky végigsimított az alkaromon és felém fordult. Felkapott, majd a mögöttem lévő konyhapultra ültetett.
- Jó reggelt Hercegnőm!- csókolt a nyakamba.
- Jó reggelt Édesem!
- Remélem éhes vagy. Egyél aztán elviszlek dolgozni, szóltam, hogy ma késel, viszont ennek cserébe el kell mesélned mindent. Sarahnak, ez volt a kikötése.
- Basszus, tényleg ma már dolgozom! Köszönöm, hogy elintézted ezt nekem! Viszont, ahh, nincs egy darab ruhám sem, csak a tegnapi, abban nem mehetek el dolgozni!
- Volt néhány a kocsiban, amiket nálam hagytál idehoztam, azokból válogathatsz mára.
- Biztos, hogy megérdemlek én egy ilyen férfit?- fontam karjaimat a nyaka köré.
- Nálam jobbat is érdemelhetnél, de te ragaszkodtál hozzám.- hajolt közelebb.
- Nekem te vagy a tökéletes.- adtam neki ezután aznapi első csókomat.
Bucky kirakott a munkajelyem előtt, majd elsietett miszerint ismét dolga van ma Sammel. Odaadtam neki a kocsit, azzal a kikötéssel, hogy értem jön este.
- Vigyázz magadra, meg a kocsira is, este tízre gyere értem kérlek, ha már megkaptad a kocsit!- nyomtam egy gyors csókot ajkaira.
- Itt leszek ne aggódj, jó munkát Baba!
Intettem, majd beléptem az ajtón. A szokásos törzsvendégek már ott voltak és végeztek a mindennapos dolgaikat. Sarah a pultban állt amikor meglátott. Furcsa mosollyal az arcán alig várta, hogy odaérjek.
- Sziasztok!- köszöntem hangosan, hogy a konyhán levők is hallhassák.
- Daniel tartsd a frontot, nekem sürgős megbeszélni valóm van a fiatalasszony késését illetően!- ragadott karon Sarah.
Kiviharzottunk az öltözőbe és szinte azonnal letámadott kérdéseivel.
- Mi történt? Miért Bucky hívott fel, hogy késni fogsz? Hol voltál tegnap? Mi volt? Ahh mesélj már majd szétvet a kíváncsiság mióta beszéltem a te kis fiúcskáddal!
- Sarah, szóhoz sem hagysz jutni! - nevettem- Nos, tegnap voltunk fél éve együtt és az orvosi vizsgálatom után elvitt egy gyönyörű helyre. Nyugodt környék nem messze a várostól, kevesen laknak arra, legfőképp a hatalmas tó körül ami a központban terül el. Az egyik tavi házhoz vitt amit, mint kiderült megvett, hogy közösen éljünk ott ezután.- pirultam el.
- Aah! Uramisten! Ez a férfi! Megfogtad az isten lábát te lány!
- És még nincs vége!
- A magánéleti kis szórakozásotokba nem szeretnék belelátni, ha érted mire gondolok!- kacsintott Sarah.
- Nem az te lüke! - kezdtem egyre jobban vörösödni.
- Naaa, Mandyyy! Mi történt mondd már, hát nem bírok a fenekemen maradni!- fészkelődött izgalmában.
Beleharaptam alsó ajkamba és hatalmas mosollyal az arcomon felé nyújtottam a bal kezem.
Sarah meglátva a gyűrűt először enyhe sokkot kapott, aztán szemei csillogni kezdtek az izgalomtól végül pedig hangosan felsikított miközben ugrálni kezdett örömében.
Daniel, Carl és Edith egyszerre szaladtak be a helységbe, hogy megnézzék mi történt.
- Mi az mi a baj? Ki lett rosszul?- kérdezősködött Daniel.
- Sarah sikított!- mutattam rá.
- Mi a baj Kincsem?- kérdezte aggódva édesanyja a lányát.
- Mandy, emeld fel a bal kezed, MOST!- utasított a barátnőm.
Felemeltem feléjük, így ők is láthattak a gyűrűt.
- Oh, gratulálok neked Kedvesem!- mosolygott Edith.
- Nahát kicsilány, gratulálok!- mosolygott rám bajsza alatt Carl.
- El sem hiszem, hogy bekötik a fejed!- ölelt át Daniel.
Sarah csak szótlanul hozzám lépett és ő szorosan magához ölelt.
- Jajj úgy örülök, hogy boldog vagy Mandy!
- Köszönöm!
Eztán átkaptam a ruháim és beálltam dolgozni, majd egész nap hallgathattam Sarah áradozását hogyan is képzeli el az esküvőm.