ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴋ sᴢɪ́ᴠᴇ /ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ./ ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

8. |Ments meg|

/ Amanda Hudson /

Hol vagyok?
Mi történt?
Fáj a fejem. A kezeimen valamilyen szorítást érzek.
Meg lennék kötözve?
Valami anyag van a számban, a szemeimet valaki bekötötte.
Elraboltak?
Hogy kerültem ide?
Az utolsó emlékem, hogy hazamegyek.
Bucky...
Vele akartam beszélni, de valaki elkábított.
Félek.
Valaki mentsen meg...
Bucky... Kérlek találj meg.
Lépteket hallok, valaki közelít felém. Leszedik rólam a szemkötőt, de nem látok semmit, túl nagy a fény ennyi sötétség után. Lassan próbálom kinyitni a szemem, előttem egy lányt vettem észre a széken ülve, kezében egy fabottal.
- Végre feleszméltél!- mosolygott rám a lány.
Meg akartam szólalni, de nem tudtam a számban lévő anyag miatt.
- Oh igaz, nem tudsz beszélni, bár, nem is lesz rá szükség. Tudod nagyon értékes vagy nekünk Barnes barátunk már biztosan nagyon keres téged. - felállt és felém sétált, majd megszorított az államnál. - legyél jó kislány és csináld azt amit mondunk, különben a kis barátod csak a holttestedet találja meg. Tudod, megnevelhetted volna, nagyon csúnya dolgot vágott a fejemhez, így ezt rajtad kell levernem.
Felemelte a botot a kezében majd egy határozott mozdulattal hátbavágott.
Elterültem a földön, ordítva a fájdalomtól. Sikításom tompán hallatszott a vízhangos teremben. Újabb ütést éreztem, de most a tarkómon. Minden újra elsötétült.

/ Bucky Barnes /

Másnap lefuttattunk egy keresést az adott rendszámú autóra, amit Mandy telefonjából olvastam ki. Körözést adattunk ki rá, viszont megkértünk mindenkit, hogy észrevétlenül keressék a járművet, ne keltsünk feltűnést. Délután kaptunk egy fülest, hogy megtalálták egy elhagyhatott gyárépületnél. Elmentünk az adott helyszínre, viszont csak az autót találtuk meg, rajta egy borítékkal.
- Hé Buck, ezt nézd!- nyújtotta át a levelet Sam.
Feltéptem a borítékot, amiben egy papírlap volt és egy fotó.

" Szép próbálkozás Barnes és Wilson. Köröztetni a rendőrséggel, nem rossz ötlet. Most az egyszer megkímélem a lányt ezért a kis kellemetlenségért, mondjuk tudod mit? Mégsem, szerettem azt az autót, újra a lány sínyli meg amit tesztek."

A fotón Amanda volt, megkötözve és feltehetően ájultan.
A szemeim vérben forogtak, meg akartam ölni az összes szemétládát aki ezt tette Mandy-vel.
- Nyugodj meg Bucky, meg fogjuk találni.- nyugtatott Sam.
- Ki kell találnunk valami más módszert a megtalálására. Bántani fogják akárhányszor ilyet teszünk.- gyűrtem össze a levelet idegesen.
- Kitalálunk valamit Buck, meg fogjuk menteni Amandat.

Egy hét telt el Mandy elrablása óta. Minden egyes nap próbáltunk a nyomára bukkani, eddig sikertelenül. Az összes helyszínen ahol jártunk egy fehér boríték várt, benne egy levéllel és egy képpel Mandyről.
Egy hét sikertelen keresés után elvesztettük a reményünk nagy részét, de nem voltam hajlandó feladni. Az utolsó helyszínen néztünk körül, amikor végre találtam valamit.
Az egyik helységet vizsgáltam át, amikor az üres hordók mögött megtaláltam Amanda kabátját. Azonnal felvettem a földről, majd Samhez siettem.
- Sam, találtam valamit!- kiáltottam.
- Mi az Buck? Ez a lányé?- kérdezte.
- Igen, valószínűleg még életben van.
Elkezdtem átvizsgálni a zsebeit, amikor is egy tárcát találtam a kabátja belső zsebében.
- Ez nem a tiéd?- kérdezte Sam, amikor kezembe vettem a pénztárcát.
- De igen, egy ideje már nem találtam. Nála lett volna? Hogyan?
Belenéztem és az egyik régi benne felejtett papírlap hátulján egy cím volt, olyan mintha vérrel írták volna.
- Nagyon okos ez a lány meg kell hagyni. - nézte meg a papírcetlit Sam.
- Igen az.- mosolyodtam el.
Mielőtt visszamehettünk volna az autóhoz kaptam egy üzenetet.

" Legyél egyedül, beszedünk van veled"

Előre küldtem Samet, majd válaszoltam az üzenetre.

" Egyedül vagyok"

Azonnal csörgött is a mobilom.
- Karli. - szóltam a telefonba.
- Szervusz Barnes, régen beszéltünk. Remélem megkaptad az összes üzenetemet és a csodás fotókat amiket csak neked készítettem.
- Karli, fejezzük ezt be, mondd mit akarsz és add vissza a lányt. Ne bántsd többet, ha engem akarsz itt vagyok. Mondd meg hová kell mennem és elmegyek.
- Túl szép, hogy igaz legyen amit mondasz. De nem eresztem a lányt. Tudom, hogy rosszt csinált, otthagyta a kabátját a helyszínen. Tudatta veletek, hogy életben van, elrontva ezzel a tervet, ezért meg kell büntetnem.
- Karli ereszd el őt!- kiabáltam a telefonba.
- Nem leszek nagyon gonosz, egy kis meglepetés tőlem, neked Barnes. Beszélj!- utasított valakit Karli.
- Bu-Bucky?- szólt bele erőtlen hangon Mandy.
- Mandy!- könnyebbültem meg hangja hallatán.- Sajnálom, mindent sajnálok, meg fogunk menteni, ki fogunk hozni onnan!
- Kérlek ments meg!- suttogta Amanda.
- Most pedig kapsz még egy kis ajándékot, hallhatod a lány hangját, miközben sikoltozik!- szólt bele újra Karli.
- Karli, mit művelsz? MANDY?
- BUCKY!- sikította a vonal túlsó végén Mandy.
- HAGYD ŐT BÉKÉN!- ordítottam a telefonba.
Egyfolytában Mandy sikolyait hallottam, majd egyszer csak hirtelen csönd lett.
- Mit tettél vele?- szóltam bele elcsukló hangon.
- Én semmit, az egyik jó barátom eljátszadozik vele. Biztosan nagyon élvezi a srác társaságát. - nevetett a telefonba.
- Rohadjatok meg, megöllek mindegyikőtöket!- válaszoltam idegesen.
- Jól gondold meg mit cselekszel.
Bontotta a hívást.
- BASSZAMEG!- ordítottam ki magamból minden fájdalmat.
Kimentem az autóhoz ahol Sam várt rám.
- Mi történt Bucky? Kivel kiabáltál? Karli felhívott?- érdeklődőt.
- Igen, Sam. Megerőszakolták Amandát..- hajtottam le a fejem.
- Minél előbb meg kell őt találnunk, most azonnal megyünk tovább!- szállt be a volán mögé Sam.
Beültem mellé az anyós ülésre, amikor egy újabb üzenetet kaptam.

" Nem bírta túl jól"
Fénykép megnyitása.

Félve, de megnyitottam a képet.
Ismét Mandy volt rajta, meztelenül. Csak egy lepedő takarta a testét, ami tele volt sebekkel és vérrel.
Sam azonnal kikapta a kezemből a telefont, hogy ne lássam a fotót.
A térdeimre könyököltem és ingerülten a hajamba túrtam mindkét kezemmel.
- Megmentjük őt Buck. Megígérem!- kezét a hátamra tette bíztatásul.

/ Amanda Hudson /

Fáj, mégjobban fáj, mint eddig.
Az a mocskos szemétláda, molesztált, nem ellenkezhettem, nem tudtam ellenkezni.
Fáj minden egyes porcikám, odalent is, szétszakadok a fájdalomtól.
A férfi folyamatosan bántott közben. Hallottam Bucky hangját, megnyugtató volt ebben a hatalmas káoszban.
Látni akarom őt, vele akarok lenni, nem akarok többet szenvedni, meg akarok halni, nem bírok el több fájdalmat.
Pihennem kell.
Nem akarok elaludni.
Ezekkel a gondolatokkal végül lecsukódtak a szemeim és elaludtam. Másnap délután ébredhettem fel. Miután eszméltem, magamra húztam a ruháimat és megpróbáltam kijutni az ajtón, azonban az zárva volt.
- Hé, valaki! Nyissa ki!- dörömböltem az ajtón.
Nagyjából negyed órán át verhettem az ajtót, amikor végre valaki megszólalt a túlsó oldalon.
- Te vagy az Amanda?- kérdezte a férfi.
- Igen, én vagyok!- kiabáltam bentről.
A megmentőm kitépte az ajtót a helyéről, majd végre láthattam ki az.
- Bucky! - szorítottam magamhoz.
- Itt vagyok Mandy, nem lesz semmi baj, biztonságban vagy!- simított végig a hátamon.
- Féltem Bucky, nagyon féltem!- indultak meg a könnyeim.
- Tudom. Mostmár nincs mitől félned. Annyira sajnálom, hogy ez történt veled. Belekevertek téged is a mi ügyünkbe. Ha nem vagyok veled, nem raboltak volna el. Nagyon sajnálom. Most viszont el kell tűnnünk innen, gyere gyorsan! - karon ragadott majd ahogy csak birtam rohanni kezdtünk az egyik kijárat felé.
Nehézkesen ugyan de sikerült lépést tartanom vele, úgy tűnik a műtét tényleg jót tett.
Már majdnem a kijáratnál voltunk, amikor valaki lövést adott le mögülünk, ami a karomat súrolta. Fájdalmasan szisszentem fel, Buckyval mindketten megfordultunk, a folyosó végén az a férfi állt, aki megvert.
- Ő az..- suttogtam remegő hangon.
Több sem kellett Buckynak, idegesen megindult felé, kitépte a pisztolyt a kezéből, majd az egyik falnak dobta, amitől holtan zuhant a földre.
James visszaszaladt hozzám, hogy megnézze minden rendben van-e.
- Jól vagy? Nem talált el nagyon a golyó? - tapogatott óvatosan végig.
- Nem, megvagyok, nincs semmi baj, menjünk innen.
Azonnal a mentőkhöz siettünk, néhány lépés választott el az egyik autótól amikor furcsa érzés kerített a hatalmába.
- Bucky..- ennyit tudtam kinyögni, a testemet minden erő elhagyta és eszméletlenül zuhantam előre.