ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴋ sᴢɪ́ᴠᴇ /ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ./ ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

7. |Eltűnés|

Délután négy óra. Elérkezett Josh-al a randink időpontja. Kicsit kicsinosítottam magam, szépen felöltöztem, majd elvezettem a helyszínre, ahol a férfi már várt rám.
- Szia!- üdvözöltem.
- Szia Mandy!- állt fel a székéből majd megölelt üdvözlésképp.
Kihúzta nekem a széket én pedig helyet foglaltam vele szemben.
- Mit szeretnél ma? Bármit választhatsz Mandy, én fizetek.- nyújtotta felém az étlapot.
- Kifizetem az én részemet, nem kell neked állnod Josh, kedves vagy nagyon de nem kell az egészet kifizetned.- mosolyogtam rá.
- Nem nem, én hívtalak el, én vagyok a férfi.- kacsintott rám.
Mindketten leadtuk a rendelésünket, majd miután kihozták, beszélgetni kezdtünk. Az elején minden egész jól ment, viszont egy idő után észrevettem, hogy csak Josh beszél én pedig csendben mosolyogva bólogatok. Bambulni kezdtem a távolba, egyáltalán nem érdekelt az amit beszél hozzám. Eszembe jutott a tegnap esti gondolatom az érméről. Az egyik fele Josh a másik pedig Bucky. Ha feldobnám, vajon melyikben bíznék jobban?
- Mandy? Mandy? Amanda? Hé, itt vagy? - hadonászott a szemeim előtt Josh.
Megráztam a fejem, majd csak pislogtam rá meglepetten.
- Köztünk vagy még?- kérdezte furcsállva a helyzetet.
- I-igen, elnézést, de ki kell mennem a mosdóba!- álltam fel hirtelen az asztaltól.
Berontottam a mosódba, majd a tükör elé álltam, támaszkodva a mosdó szélein. Belenéztem és láttam, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Elővettem a táskámból egy érmét, az írás Bucky volt, a fej pedig Josh. Feldobtam és behunytam a szemem.
- Kérlek legyen írás!- suttogtam.
Ekkor a szemeim kipattantak és elkaptam a pénzérmét. Csalódottan konstáltam, hogy fej lett. Ekkor tudtam, hogy nekem nem itt kellene lennem.
- Fel kell hívnom..- motyogtam magamban, miközben visszaszaladtam Joshoz.
- Nagyon sajnálom de most mennem kell! Tessék itt az én részem, de nekem most.. tényleg nagyon sajnálom, de mennem kell!- leraktam a pénzt az asztalra, majd a kocsimhoz siettem és elhajtottam.
Meg sem vártam mit mondd. Útközben egész végig hívogatott, de nem vettem fel. Miután hazaértem megálltam a nappali közepén és megkerestem Bucky számát a telefonomban. Először hezitáltam, végül tárcsáztam és vártam. Féltem, hogy nem veszi fel. Készültem lerakni amikor végül Bucky beleszólt.
- Amanda?
- Bucy- ekkor valaki a számhoz emelt egy kellemetlen szagú rongyot és fojtogatni kezdett.
Kiesett a mobil a kezemből és a földön landolt. Próbáltam kiszabadulni, de nem sikerült, a férfi erősebbenek bizonyult nálam. Szépen lassan kezdett minden elsötétülni körülöttem. Az utolsó amire emlékszem az Bucky hangja volt, ahogy a telefonba kiabál.
- Mandy! Mi történt? Mandy!!
Ezután képszakadás.

/ Bucky Barnes /

- Basszameg!- tettem le idegesen a telefont.
- Hé, mi történt? Mivan a lánnyal?- kérdezte Sam.
- Nem tudom, valaki elkapta őt, tompán hallottam, ahogy próbál kiabálni de a szája előtt lehetett valami.
- Kik akarják bántani őt?- kérdezte Sam.
- Nem tudom, de oda kell mennem.
- Gyere induljunk, elviszlek!- ajánlotta fel.
Sam-el Mandy lakásához mentünk. Amint kiszálltam a kocsiból észrevettem, hogy a bejárati ajtó tárva-nyitva van. Berohantam, odabent hatalmas káosz fogadott. Mindent feldúltak az elrablók a lakásban.
- Itt meg mi a fene történt?- lépett be meglepetten Sam is az ajtón.
Beljebb sétáltam, majd megtaláltam a mobilját a földön. Felvettem és felnyitottam.
Nem fogadott hívások tőlem, illetve még négy másik embertől, köztük Dr. Raynortól is. Felrohantam az emeletre és körülnéztem ott is. Mindenhová benéztem, de semmi nyom.
- Hé Buck! Gyere le!- kiáltott lentről Sam.
Leszaladtam hozzá, megtudni mit akar.
- Ezt nézd. - mutatott a földön heverő fehér anyagra.
Felemeltem és megszagoltam.
- Kloroform. Elkábították.- néztem Sam-re.
Ekkor Dr. Raynor rohant be ijedten az ajtón.
- Hol van Mandy?- nézett rám rémülten.
- Elrabolták- válaszoltam.
- Te szent ég. Ki tehette?- túrt idegesen a hajába - Várjunk, van felszerelve Mandynek kamera a ház egyes pontjain, azt hiszem van egy az ajtó felett, igen pontosan ott!- mutatott a bejárati ajtó fölé.
- Hol tudjuk megnézni a felvételeket?- kérdezte Sam.
- A laptopja kell hozzá, ahhoz vannak csatlakoztatva a kamerák!
Felrohantam a szobájába, a többiek pedig követtek. Az íróasztalon volt az említett laptop. Leültem elé és felnyitottam.
- Jelszó védi. - néztem a doktornőre.
- 1998.07.19, ezt írd be.
Beírtam az évszámot, amit sikeresen elfogadott a gép.
- Honnan tudta?- nézett a dokira Sam.
- A szülei házasságkötésének napja.
Nagy levegőt vettem, minden izmom megfeszült és csak arra tudtam gondolni, mennyi fájdalmat okoztam Mandynek.
- Bucky, ne okold magad, most az a legfontosabb, hogy megtaláljuk Amanda-t.- fogta meg a vállam Dr. Raynor.
Igaza van, most erre kell koncentrálnom, meg kell találnom Mandy-t.
A laptopján megkerestük a kamerák felvételeit, majd visszatekertük a támadás időpontjára.
Láttuk, ahogy betörnek az egyik felső ablakon, majd várnak. Nagyjából húsz perc múlva megérkezett Mandy is. A nappaliba sétált, felvette a telefonját, ekkor kapta el a maszkos férfi hátulról, végül ájultan zuhant a földre. A fejét valószínűleg sérülés érhette, mert amikor felemelték véres volt az egyik arcfele.
Idegesen az asztalra csaptam, majd kisiettem a ház elé.
Sam azonnal utánam jött.
- Meg fogjuk találni, ne aggódj! Tudom kiknél keressük.- fogta meg a vállam.
- Karli. Ha őt megtaláljuk, meglesz Mandy is.
Csörögni kezdett a mobilom, amin egy ismeretlen szám hívott.
- Vedd fel Buck, lehet, hogy ők azok!- biztatott Sam.
Fogadtam a hívást majd beleszóltam.
- Ki az?
- Egy ismerős!- szólt bele egy női hang.
- Karli, hol van Mandy?- emeltem fel a hangom.
- Naa, nyugodj meg, nagyon jó kezekben van. Ha életben akarjátok tudni a lányt, azt javaslom ne álljatok az utunkba, vagy a szép kis arca bánja, vagy az élete.
- Te rohadt szemét ribanc!- préseltem ki a szavakat.
- Szebben is beszélhetnél velem, ezt a lány sínyli meg. Ne álljatok az utamba!- bontotta a vonalat.az
- Bassza meg, tényleg náluk van Amanda! Miattam rabolták el! - fogtam a fejem.
- Nem a te hibád Buck, valószínűleg már figyelték őt egy ideje, direkt hergelni akarnak téged.
- Jobb lesz ha a testvéredet és a srácokat biztonságba helyezzük, itt már mindenki célpont aki fontos nekünk.- néztem Sam-re.
- Fontos neked az a lány?- mosolygott rám.
- Azt hiszem, fontos lett nekem Mandy. - vakartam meg a tarkóm.
- Nahát, az instabil százas katona szerelmes lett.- nevette el magát Sam.
- Kussolj, inkább menjünk, ne vesztegessük az időt. Az én lakásom közel van, menjünk oda.- indultam a kocsi felé.
- James! Találjátok meg Mandyt kérlek!- kiáltott utánam Dr. Raynor.
Bólintottam, majd beültem az autóba. A lakásomhoz vezettem, amint beértünk ugyanaz a rendetlenség fogadott, amit hagytam magam után, miután Mandy megtudta az igazat.
- Úristen ember, mi történt itt? Háború folyt ebben a kis lakásban?- nézett körbe Sam.
- Mondhatjuk úgy is. - dőltem le a kanapéra - Van egy üres szoba a konyhával szemben, ha gondolod a tiéd lehet, ott nincs ekkora rendetlenség, nem használom.
- Kösz Buck.
Bement a szobába, majd egyedül maradtam. Bámultam magam miközben sötét gondolatok cikáztak az elmémben. Legszívesebben újra törtem és zúztam volna. Ha bármi baja esik Mandynek nem állok jót magamért. Meg fogom ölni Karlit, ha bántja őt.
Hogy hagyhattam, hogy ez történjen? Nem kellett volna szóba állnom vele.. Egyszerre volt életem legjobb mégis legrosszabb döntése.
Mandy egy nagyon kedves, jószívű, aranyos lány, a világ összes boldogságát megérdemli azok után ami történt vele. Vele ellentétben én mi vagyok?
Egy instabil száz éves ex-gyilkos, aki ráadásul megölte a szüleit és rokkantá tette őt egy életre. Nem érdemlem meg őt bármennyire is szeretném. Vele akarok lenni, minden egyes percemet neki akarom szentelni. Ha megtaláljuk, elmondom neki az igazat. Még ha nem is viszonozza majd, tudnia kell, hogy megbántam minden tettemet és, hogy kedvelem őt.
Elővettem a zsebemből Mandy telefonját, majd keresni kezdtem rajta bármilyen olyan információt, ami a hasznunkra válhat.
Megnyitottam a galériát, ahol találtam magamról egy fotót, amit Mandy a kórházban készített rólam, amikor mellette ülve aludtam. Rideg és hűvös szívem teljesen összeszorult a képek láttán, amiken boldogan mosolygott. Újra látni akarom azt, hogy boldog. A jegyzetek közt találtam egy nyomot ami segíthet.

" Fekete Chevrolet Aveo, sötétített ablakokkal
Rendszám: MNB 8654 "

Olvastam az egyik jegyzetet. Megvan az első nyomunk. Letettem az asztalra a mobilt, majd hátradőltem a kanapén. Mandy járt a fejemben, másra nem is tudtam gondolni. Lezuhanyoztam, majd megpróbáltam eltenni magam holnapra, hogy teljes erővel a keresésre tudjak koncentrálni.