ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴋ sᴢɪ́ᴠᴇ /ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ./ ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

29. |Tom, Sarah, Daniel és Sam|

Másnap délelőtt Tommal együtt mentünk vissza a lakásunkhoz, azt mondta szívesen eljönne és megnézné a helyet. Külön autókkal mentünk, hogy este haza tudjon menni.
Megérkezve meglepetten láttam, hogy Sarah és Dan nálam vannak Tina és Sam társaságában.
- Ez szép menet lesz!- néztem anyára az autóban.
- Majd besegítünk mindketten ne aggódj!- fogta meg a vállam bíztatóan.
Mindhárman bementünk a lakásba, először én, majd anya végül pedig Tom.
Mindenki arcára döbbenet ült, az öcsém úgy tűnt nincs itthon, így ő később fogja megtudni ezt, bár kissé megkönnyebbültünk emiatt.
- Sziasztok!- köszöntem mindenkinek.
Egyhangúan köszöntek és értetlenül hol Tomra hol pedig rám néztek.
Christina ekkor jött le az emeletről.
- Oh, megjöttetek. - egy pillanatra megállt, majd a férfira nézett. - Thomas King?
- Üdv, Dr. Raynor!- köszönt Tom.
- Komolyan elhurcoltátok ilyen messziről ezt a szegény férfit?- rázta meg fejét nevetve.
- Önként jött, egyébként is szeretne majd beszélni veled, legfőképp emiatt tartott velünk.- folytatta anya.
- Nos, állok rendelkezésére King parancsnok!
- Köszönöm, de már rég nem vagyok az!- vakarta meg zavartan tarkóját.
- Maga Thomas King? Aki Irakban vezette a legsikeresebb csapatot?- lépett közelebb Sam.
- Igen, maga pedig, nagyon ismerős nekem! Csak nem a titkos kísérlet egyik alanya? Wilson?
- Igen uram, Sam Wilson!- ráztak kezet.
Én csak álltam ott miközben meg sem tudtam szólalni. Mindenki ismer mindenkit csak én vagyok az egyetlen aki kimaradt ezekből az ismerkedős "bulikból", de egyel kevesebb teher a vállamon legalább.
- Nos, Tom, ők itt a legjobb barátaim akikről meséltem neked Sarah Wood és Daniel Jensen.- mutattam be a többieket.
- Örvendek, örülök, hogy megismerhetlek titeket!- intett Tom.
- Sarah, Daniel, ő itt Thomas King, nos, mint kiderült, a vérszerinti apám!- mutattam apára.
Mindenki arcára döbbenet ült ki. Christina rögtön elmosolyodott a többiek reakciója miatt, ő ezek szerint jól tudta mi folyik a háttérben.
- Te tudtál róla mi?- néztem rá.
- Igen, néhány éve, amikor a páciensem volt, akkor tudtam meg, hogy régebben róla beszélt Kate, de nem mondhattam el. Sajnálom Amy!
- Nem kell bocsánatot kérned, már túlteszem magam az ilyen dolgokon egészen hamar, ne aggódj!- mosolyogtam rá.
- V-várjunk, akkor, akkor..akkor neked nem Mr. Hudson az apád?- hebegte Sarah.
- A vérszerinti nem, ő nevelt fel és az ő nevét viselem, de nem. Elmondok majd nagyvonalakban mindent, hogy megértsétek. Gyertek ki velem a tóhoz, Tomnak egyébként is beszélnie kell Tinával, majd nemsoká visszajövünk!- húztam magammal a három lefagyott tagot.
Leültünk a stég melletti asztalhoz, ahol a többiek már tűkön ülve várták a mesémet erről az egészről.
- Tehát te akárhogy is nézzük, egy neves katonatiszt lánya vagy!- könyökölt az asztalra Sam.
- Mondhatni. Nos, a szüleim sztoriját tudjátok mit csináltak ezelőtt stb. Viszont, hetekkel ezelőtt anya elmesélt egy nagyon fontos dolgot számomra, ami azelőtt történt, hogy megszülettem. Anya, Adam és Tom barátok voltak, miután anya elvesztette a családját és mindenét a Hudson szülők befogadták és segítettek rajta. Adam beleszeretett anyába, azonban ezzel együtt Tom is. Ők ketten gyermekkoruk óta barátok voltak, szinte már testvérként tekintettek egymásra. Anya összejött Adammel, mert nem akarta megbántani, miután bevallotta az érzelmeit, főleg azért sem, mert ők tartották el. Nem volt könnyű gyerekkora és élete anyámnak ezért nem hibáztatom, szegény nem tudta mi lenne a helyes döntés, teljesen összezavarodott, túl gyorsan történt minden számára. Az egyik szülinapi buliján megtette Tommal azt, amiből én lettem, mint kiderült ez is. Idő közben arra is fény derült, hogy anya terhes lett velem, viszont Adammel volt kapcsolata, ergo megcsalta őt. Mindketten hibáztak, úgy állította be, hogy Adamé a baba. Örültek, mindeki örült, anyán és Tomon kívül. Apasági tesztet csináltattak, hogy kiderüljön valóban igaz-e, hogy Tom az apám, de a teszt 100%-ig kimutatta, hogy az övé vagyok. Összevesztek mind a hárman, nagyon csúnyán ahogy anya mesélte. Tom ekkor vonult ki Irakba, anya és apa, vagyis, Adam pedig felneveltek engem. Nagyvonalakban ez a történet. Anyát furdalta a lelkiismeret, ezért elmondta nekem és összehozott egy találkát is. - fújtam ki a levegőt.
- Aztamindenit! Körülötted zajlanak az események!- mondta elképedve Sarah.
- Mr. Hudson tud erről?- kérdezte Sam.
- Nem, elvileg nem tud, egy ideig nem is fog azt hiszem.- válaszoltam vállát vonva.
- Jól összejött az élet!- állapította meg Dan.
Sarah az asztal alatt lábon rúgta őt, amitől fájdalmasan szisszent fel egy káromkodás kíséretben, mire csak elnevettem magam.
- Igaza van. Az életem egy olyan hullámvasút, ami egyfolytában le s fel járkál és képtelen vagyok kiszállni belőle. Talán egyszer csak véget ér ez az egész.
- Biztosan így lesz. Akadt néhány nyom az utóbbi időben, de végül sikertelen lett az akció, nem találtunk semmit, sajnálom Mandy.- fogta meg a kezem Sam.
- Semmi baj, nem a ti hibátok! Mostantól én is beszállok majd, kénytelen leszek, így csak azt érzem, hogy nem teszek semmit és egy helyben állok.
- Rendben van, ahogyan szeretnéd, de mindig mellettem kell lenned érted? Meg kell, hogy védjelek! Ha egyszer megtaláljuk és valami bajod esik, elevenen nyúz meg, egy kézzel és mindketten tudjuk melyikkel!- mutatott Sam határozottan rám.
- Ebben igazad van Sam!- nevettem el magam.
- És mit fogsz tenni ezek után Mandy? Adammel már nem tartjátok a kapcsolatot igaz?- kérdezte Sarah.
- Nem, legalábbis eddig nem beszéltünk, csak néha hívja fel anyát és kérdezi meg hogy vagyunk. Jelenleg nem érzem fontosnak, hogy beszéljek vele, főleg a történtek után. Tomot is nehezen fogom fel, időbe fog telni, amikor ténylegesen apának szólítom majd, vannak fontosabb dolgaim is jelenleg amikre koncentrálnom kell. Meg kell találnom a vőlegényem és oda kell figyelnem a növekvő babámra is, nem gyengülhetek el pont most. Az életben egyszer előrébb helyezem magam mások előtt, ez a helyes döntés!
Sam átkarolt, fejét pedig az enyémnek döntötte.
- Kész érett nő lettél Mandy, Bucky büszke lenne rád!
- Tudom, ez mind neki köszönhető, miatta vagyok ennyire erős! Ki kell tartanom történjék bármi!
Visszamenve a lakásba Tom és Tina megbeszélték a szükséges dolgaikat. Tom hezitált valami miatt, de anya segített neki.
- Kincsem, gyere egy kicsit velünk jó?- ragadott karon anya és a legközelebbi szobába vitt.
- Mi a baj?- kérdeztem aggódva.
- Megkérhetnélek, hogy írd alá nekem ezt a papírt? Nyugodtan elolvashatod, mi áll benne, nyugodj meg semmi rossz!- adott a kezembe egy mappát.
Kinyitottam, benne pedig ahogy olvastam bírósági papírok, ügyvédnek való nyomtatványok voltak. A papír középen megakadt a szemem.

" Julia King elhelyezési tárgyalás"

- Ez a lányodhoz kapcsolódód bírósági papírok amit meséltél?- néztem Tomra.
- Igen, beszéltem Christinaval, beleegyezett, hogy segít nekem ezügyben. Sslzükségem van tanúkra is, viszont eddig azt hittem meg is kell jelenniük a tárgyaláson, azonban nem szükséges, elég az aláírásuk, ha úgy gondolod, hogy lennél tanú abban, hogy Julia nálam jobb helyen lenne, akkor kérlek írd alá a papírt, persze nem muszáj.- vajatta zavartan a tarkóját Tom.
- Aláírom, nagyon szívesen megteszem, ha igaz amit mondtál és Julia jobb helyen lenne nálad én hiszek neked.- fogtam meg a tollat, majd aláírtam.
Három helyen kellett szerepelnie az aláírásomnak, amint végeztem visszaadtam Tomnak a mappát.
- Köszönöm Kicsim!
Magához ölelt és megpörgetett a levegőben.
- Egyetlen dolgot kérek ezek után!- néztem rá határozottan.
- Bármit kérhetsz Kicsim, akármit!
- Ha megnyerted a tárgyalást szeretném megismerni Juliát.
- Rendben van, mindenképp összehozunk egy találkát!- bólintott.
- Remélem mostmár nincs több meglepetés, sem eltitkolt apukák, meg testvérek! Anya kétség kívül az anyám ezt le sem tagadhatnám, viszont több meglepetést család terén nem kérek!- állapítottam meg.
- Esküszöm nincs több!- ölelt át anya.
- Részemről sincs más!- tette fel a kezeit Tom.
- Gyere te is ide!- húztam magamhoz.
- Micsoda meghitt családi ölelés!- mosolygott Tina az ajtófélfának dőlve.
- Gyere csak te is ide hozzám!- hozzá sétálva őt is szorosan átöleltem.