ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴋ sᴢɪ́ᴠᴇ /ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ./ ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

33. |Bonyodalmak tömkelege|

Sarah bátyja, Joshn állt előttem. A tekintete félelmetes volt és ijesztő, úgy nézett ki mint egy igazi mániákus pszichopata. Legbelül rettegtem és féltem mik lesznek ennek a beszélgetésnek a következményei, tekintve, hogy jelenleg csak az ő kezében van pisztoly.
- Mit akarsz tőlem?- tettem fel a kérdést.
- Téged, jobban mondva a szenvedésed!
- Mi ütött beléd? Miért csinálod ezt?
- Mert megbántottál!- kiáltott rám
- Jesszus Josh, hány éves vagy?! Elrabolod valaki más vőlegényét az esküvő előtt, mert a te életed romokban hever? Nincs jobb szórakozásod ennél?- fakadtam ki.
- Vigyázz hogy beszélsz velem te szemét ribanc!- remegett kezében a pisztoly.
- Te nem vagy normális!
- Igazán? Én nem?- lépett közelebb.
Egyre szűkült a köztünk lévő távolság. Hiába hátráltam, a konyhabútor megállított, innen nem volt tovább.
Megpróbáltam a pisztolyért nyúlni, de azonnal elkapta a csuklóm és a fejem fölé emelte.
- Ne legyél engedetlen!- sziszegte.
Ekkor odakint mindketten megpillantottuk a ház felé osonó rendőröket, ezután ijedten fordultam Josh felé.
- Te mocskos ribanc, mondtam, hogy egyedül gyere!
Megfordított, megragadta a kezem és teljes erejéből tarkón vágott. Ezután minden elsötétült a szemem előtt.

/ Kate Brooks /

Amanda kamerája teljesen elsötétült, valamint lövések dördültek el. Képtelen voltam a kocsiban maradni, rohanni kezdtem a ház felé. Valaki a tornácról lőtte Tom-ot és a csapat többi tagját. Engem nem láthatott, ezért próbáltam minél közelebb kerülni. Amint megfelelő távolságba értem elővettem a pisztolyom és a támadó felé lőttem. Sikeresen eltaláltam a lábát, ezért visszavonulót fújt és besietett a lakásba. Ekkor a fiúk is előjöttek a rejtekükből, makjd Tom azonnal hozzám sietett.
- Te voltál? Te lőtted meg a tagot?- kérdezte.
- Igen, én!
- Neked nem esett bajod? Miért nem maradtál a kocsiban?- ragadott meg a vállaimnál.
- Amanda kamerája összetört! Elvesztettem a jelet ezért rohantam ide, nekem semmi bajom, nem látott meg egy pillanatra sem, de Mandy veszélyben van azonnal meg kell találnunk!- hadartam kétségbeesetten.
- Megtaláljuk ígérem.
Autók bőgését hallottuk a ház mögött, majd mindkettő mellettünk nem messze viharzott el. Mindenki rohant a kocsikhoz, hogy követhessük őket. Sam és a két rendőr az első autót követték, míg mi ketten a másodikat. Beérve a kocsit Tom megpróbálta lesodorni, de elsőre nem járt sikerrel. Másodjára is megpróbálta, viszont most az éles útkanyar miatt sikerült kisodorni. Nekicsapódott a szalagkorlátnak és végül megállt. Kiszálltunk az autóból és feltartott fegyverrel közelítettük meg. A férfi megsérült, feje vérzett ezt már messziről lehetett látni. Kinyitotta az ajtót és szó szerint kizuhant rajta. Lihegve és a fájdalomtól nyögve terült el az aszfalton. Leguggoltam mellé és letéptem arcáról a maszkot. Kibillentem az egyensúlyomból és hátra estem, elejtve a maszkot és a pisztolyt is kezemből amint megláttam a férfit. Meredten bámultam őt és kerestem a szavakat, de egyetlen hang sem jött ki a torkomon. A férfi megbánó tekintettel figyelt engem. Feltápászkodott és a kocsi oldalának dőlt, őt lőttem meg korábban a lábát elnézve.
- Adam?- szólalt meg mellettem Tom.
- Thomas. - nézett szúrós tekintettel rá.
Szemeit újra rám vezette, miközben én csak fejemet csóválva bámultam őt.
- Te is benne voltál?- kérdeztem remegő hangon.
- Kate, én..- magyarázkodott.
- Azt kérdeztem te is benne voltál ebben az egészben? - emeltem fel a hangom.
- Igen..- hajtotta le a fejét.
- Te mocskos senkiházi féreg!- dühödött fel Tom.
Elkapta Adamet a mellkasánál fogva és kocsi oldalának szorította, majd ütni kezdte. Adam bármennyire próbált védekezni, mind hiába való volt. Sérülései miatt újra csúszni kezdett, míg nem elterült a földön. Tom mindeközben nem hagyta abba bántalmazását.
- Hogy tehetted ezt a lányoddal? Hogy voltál képes erre?- kiabált vele.
- Tom kérlek állj le!- fogtam le végül.
Hallgatott rám, felállt én pedig magam mögé toltam, hogy a két férfi között lehessek.
- Amanda nem a lányom!- nézett ránk Adam dühösen.
Ismét felült, majd a szájában felgyülemlett vért az aszfaltra folyatta.
- Honnan tudsz te erről?- kérdeztem meglepetten.
- Nem tőled!- förmedt rám.
Tom keze ismét ökölbe szorult, de csitítottam, mielőtt újra bármi felelőtlent tenne.
- Tudom egy pár éve. Nagyjából amióta Amanda tíz éves lett. Megtaláltam a papírokat, hiába próbáltad rejtegetni előlem, meg azt hiszed vak vagyok? Látszott rajta, hogy nem hasonlít rám, rád igen, mert mégiscsak az anyja vagy, de rám semmiben sem! Ezért kezdtem el kutakodni, furdalt a kíváncsiság, hogy mi áll a háttérben, erre megtalálom azt a rohadt papírt az apasági teszttel, amin a te neved szerepel! - mutatott Tomra - Ott és akkor eldöntöttem, hogy elhagylak, de az nem lett volna igazi bosszú. Belekényszerítettem Amandát a katonaságba, hogy képzett legyen, hogy aztán csatlakozzon a HYDRA-hoz, mint katona. Kísérleti nyúl lett volna, de kicsit másképp alakultak a dolgok.
- Te meg miről beszélsz Adam?- döbbentem meg szavain.
- Addig a pontig, amíg meg nem akartak ölni minket, minden szinjáték volt. Isabell, a szakaszunk vezetőjével szűrtem össze a hátad mögött a levet, miután megtudtam mi folyik a háttérben. Elértem, hogy bízzon bennem, viszont nem hittem volna, hogy addig képes lesz elmenni, hogy a halálotokat akarja. Az eredeti terv az lett volna, hogy csak Amandát öli meg a Katona, de valaki bekavart és te is célpont lettél, ezért kellett kitalálnom egy elterelést, ami végül sikerült is. Téged megmentettelek, Amanda élete már kevésbé érdekelt, de tudtam, hogy te ezt úgysem hagynád, ezért értesítettem a katonaságot. Viszont bíztam abban, hogy mire kiérnek már halott lesz. Hazudtam neked, nem lett volna muszáj bujkálnunk, de annak érdekében, hogy ne menj Amanda közelébe ezt kellett hazudnom, meg még sok mást is. Új életet akartam veled, csak veled, miután Adrian megszületett, azt hittem ez menni is fog, de éreztem rajtad, hogy te nem akarod mindezt. Dühös lettem, így ugyanúgy viselkedtem veled, mint te velem. Bármennyire fájt, hagytalak szenvedni, kicsit átérezted legalább az én helyzetemet is.
Teljesen sokkoltak szavai. A külvilág megszűnt számomra, nem érdekel mit akart, vagy hogy hazudott, egyetlen dolog járt a fejemben, holtan akarta látni a lányomat. Közelebb léptem hozzá és kétszer arcba ütöttem. Megragadtam  mellkasánál és közel húztam magamhoz, hogy egyenesen az arcába beszélhessek.
- Számomra te egy halott ember vagy megértetted? Börtönbe juttatlak és ott fogsz megrohadni világos? Még egyszer a szádra ne merd venni Amanda vagy bármelyikünk nevét. Holtan akartad látni, én meg téged akarlak mindezek után. Most azonnal elmondod hol van a lányom, vagy bizony isten itt helyben egy tárnyi golyót eresztek a fejedbe és nagyon is jól tudod, hogy képes vagyok rá!- préseltem ki idegesen magamból a szavakat hatást gyakorolva rá.
Arca rémülté vált, de végül engedelmeskedett. Elvezetett minket ahhoz a helyhez, ahol az a Josh nevű pasas tartózkodott Amandával együtt. Telefonon Samnek is átküldtem a koordinátákat, hogy ők is megtalálják a helyszínt, mert idő közben elveszették a pasas nyomait.