ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴋ sᴢɪ́ᴠᴇ /ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ./ ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

16. |Minden rendben|

Egy hete is megvan már annak, hogy újra folyamatosan munkába tudok járni és dolgozni. Örültem, hogy ismét teljesen a csapat része lehettem. Sokkal jobban  éreztem magam mind fizikailag, mind pedig szellemileg. Egyik végtagom sem fájt már, napról napra egyre jobb volt a kondícióm. Bucky minden reggel elkísért futni. Néhány alkalommal Sam is csatlakozott a kis csapatunkhoz és együtt edzünk. Pár napja kértem meg a fiúkat, hogy had mehessek velük rendesen is edzeni, nem csak a lábam és az állóképességem szeretném javítani, hanem minden mást is. Olyan akarok lenni, mint azelőtt, sőt sokkal inkább jobban szeretnék teljesíteni. Az egyik szabadnapomon én is velük tarthattam az edzőterembe.
- Biztos vagy te ebben?- nézett rám Bucky aggódva.
- Ne aggódj, nagyon is. Régen is ment, most is fog!- nyugattam.
- Láttam felvételt róla tizenéves korában, nem szívesen húztam volna vele ujjat!- lépett mellém Sam.
- Látod? Most sem lesz baj, muszáj edzenem, formában kell lennem, nem lehetek mindig a félénk kislány, aki a megmentésre vár!- fontam keresztbe karjaimat.
- Jólvan, rendben van, de csak fokozatosan!- intett óvatosságra James.
- Ez csak természetes!- kacsintottam rá.
Sam és Bucky mindenben segítségemre voltak, legfőképp az utóbbi. Nagyon figyelt rám, segített a súlyokkal is, valamint megmutatta, hogyan csináljam helyesen a mozdulatokat, hogy kevésbé legyen izomlázam.
- Jólvan Mandy, mutasd mit tudsz! Boxolunk egy kicsit!- adta át a kesztyűket Sam.
- Rendben van!- bólintottam rá.
Felvettem őket, ő is a kezeire húzta az ütés tompító párnákat és belekezdtünk. Szép lassan és egyenletes tempóban ütöttem eleinte a párnákat.
- Nagyon jól csinálod Mandy!- dicsért meg Sam.
- Úgy tűnik nem jöttem még ki annyira a gyakorlatból ezalatt a néhány év alatt. - ütöttem tovább a kezeit.
- Boxoltál?
- Egy keveset. A katonaságnál szabadon lehetett választani egy két plusz sportot, nekem erre esett a választás.
- Jólvan ha gondolod üthetsz erősebbet is.- bíztatott.
- Biztos?
- Kibírom ne aggódj.- mosolyodott el.
Kifújtam a levegőt, majd gyorsítottam a tempómon és egyre erősebben kezdtem ütni Sam kezeit. Jól állata a sarat, egészen addig, amíg az agyam kissé el nem borult és át nem kapcsolt valami teljesen másba. Régen boxolással vezettem le a stresszt és most is hasonló rossz dolgokra gondoltam közben, emiatt nem figyeltem arra, mit is cselekszem. Az utolsó ütésem annyira erősre sikerült, hogy Sam kiesve egyensúlyából hátraesett.
- Oh te jó ég! Nagyon sajnálom Sam, nem akartam!- siettem oda hozzá, hogy felsegítsem.
- Veled sem szívesen húznék ujjat az is bizto. Barnes kötheted a gatyád, egyszer bántsd meg ezt a lányt, olyat lekever neked, hogy visszarepülsz a második világháborúig!- nevetett Sam.
- Nem tagadom, meglepett amit az előbb láttam.- lépett mellém Bucky- mára ennyi elég is lesz szerintem.
- Jók voltunk ma is!- csaptam mindkét fiú tenyerébe.
Hazaérve adtam enni Lunanak, majd a fürdő felé vettem volna az irányt, ha James nem ránt vissza a lépcsőről. Felkapott az ölébe és minden szó nélkül megcsókolt.
- Megleptél ma rendesen!- suttogta ajkaimra.
- Vannak még bennem rejlő meglepetések.- kacsintottam rá.
- Jó volt látni, hogyan ütöd ki Samet. Mostantól én sem merek ujjat húzni veled!
- Ne is merd! Viszont most tegyél le kérlek, le szeretnék zuhanyozni végre, nagyon leizzadtam és szagos vagyok!- lengettem meg a felsőm.
- Csak egy kicsit vagy az, annyira nem vészes!
- Tudom mi jár a fejedben és nem, majd fürdés és vacsi után a tiéd vagyok rendben?
- Néha olyan ünneprontó vagy.- húzta el a száját.
- De így szeretsz!- mosolyogtam rá hatalmas vigyorral.
- Ez igaz. - hajolt közelebb- ?ost pedig gyerünk fürdeni!
Felső testem átobta a válla fölött és a derekamnál megtartva vitt tovább a fürdőig.
- Bucky tegyél le!- ütöttem meg gyengéden a hátát.
- Nem, megyünk és lefürdünk együtt!
- A saját lábamon is oda tudok menni!
- Tudom, de most így kényelmesebb. - csapott rá a fenekemre.
- Már akinek ez kényelmes!- duzzogtam.

A következő hetekben egyre rendszeresebbé vált, hogy a fiúkkal edzem. Egyre erősebb lettem, sokkal jobb lett a fizikumom is. Nem volt bennem az bizonytalanság, ami az egész életemet megkeserítette, ez lelkileg is nagy löketet adott nekem. Ezután nem csak a hetek, de a hónapok is szinte repültek. Amint eszméltünk, addigra már fél év is eltelt azóta, hogy együtt vagyok Buckyval.
Időpontom volt egy kontroll vizsgálatra Dr. Palmernél amit már izgatottan vártam. Elvégeztek néhány vizsgálatot rajtam, majd egy óra idegörlő várakozás után megérkeztek az eredményeim amivel bemehettem a doktornőhöz.
- Jónapot Dr. Palmer!- léptem be az ajtón.
- Üdv újra Miss Hudson! Örülök, hogy újra látom, annak pedig mégjobban örülök, hogy így látom magát. Foglaljon helyet kérem.
Leültem vele szemben és vártam, hogy átolvassa a papírjaim.
- Nos, Amanda, azt kell mondjam nagyon jók az eredményei. Sőt, jobbak, mint amire elsőnek számítottam, maga egy igazi csoda!
- Igazán?- leptek meg szavai.
- Igen, tökéletesek az eredmények, a lába nagyon szépen gyógyult és hozzászokott a beépített erősítőkhöz és tartókhoz, valamint, ahogy hallottam eljár edzeni is.
- Igen, ha már kaptam egy második esélyt nem szeretném henyéléssel tölteni az időmet, kíváncsi voltam képes vagyok-e erre, hogy túlszárnyaljam a régi énemet.
- Azért csak óvatosan Miss Hudson.
- Tudom doktornő, fokozatosan vezettem be az életembe a mozgást és az edzést, valamint az is rásegített, hogy voltak akik segítsenek benne.
- Csak nem a férfi aki itt járt többször is?- mosolygott.
- Emlékszik?- lepett meg ismét a doktornő.
- Eszembe jutott, nagyon közel álltak egymáshoz.
- Nos igen, ő segített a legtöbb dologban, illetve segít.- pirultam el.
- Örülök, hogy talált maga mellé egy olyan társat aki elfeledteti magával a rosszat. Fontos ilyen időkben az ember mellé egy társ, aki vele van. - mosolygott ismét.
- Ebben igaza van.- bólintottam.
- Rendben a következő kontrollt egy év múlvára teszem, elengedő lesz akkor jönnie, de ha bármi gond történne ezalatt az idő alatt, azonnal és nyugodt szívvel keressen fel Miss Hudson.
- Rendben. Nagyon szépen köszönöm Dr. Palmer, hálásan köszönök magának mindent.
- Vigyázzon magára!
- Úgy lesz!
A papírjaimmal együtt kiléptem a kórházból és a parkolóhoz sétáltam, ahol a kocsiban James várt rám.
Beültem mellé és a hátsó ülésre dobtam a cuccaim. Kezét a combomra vezette, majd közelebb hajolva egy gyors csókot nyomott ajkaimra.
- Na mit mondtak?- érdeklődött.
- Minden rendben van, jók az eredményeim, szépen meggyógyult a lábam a próbáltatások ellenére is.
- Ezt örömmel hallom. - mosolyodott el.
Beindította az autót és elindultunk, viszont teljesen más irányba, mint ami hazafelé visz.
- James, hová megyünk?- kérdeztem.
- Meglepetés.
- Mit találtál ki?
- Mondtam, hogy meglepetés!
Egyik kezét ismét a combomra vezette, majd ott is tartotta, csak váltáskor vette el onnan.
Húsz percnyi autóút után elérkeztünk a meglepetés helyszínére.
Bucky kézen fogott és sétálni kezdtünk egy erdőszerű hely felé.
- Bucky, komolyan hová megyünk?- kezdtem egyre kíváncsibb lenni.
- Majd meglátod.- nem mondott mást, csak mosolygott.
- Ugye nem megerőszakolni akarsz itt az erdőben, hogy utána ne találjanak meg?
- Amanda ezt te sem gondolhattad komolyan. - megállt és kissé csúnyán nézett rám.
- Gondoltam rákérdezek biztos ami biztos, de nem gondoltam komolyan, csak szokatlan, hogy ilyen helyre hozol.- nevettem el magam.
- Mindjárt meglátod miért hoztalak ide.
Néhány perc séta után az erdő egyre ritkább lett és kellemes, friss levegő csapott meg.
- Csukd be kérlek a szemed Édesem.- lépett mögém.
Úgy tettem ahogy kérte, kezével is eltakarta a szemeimet, nehogy csalni próbáljak. Vezetni kezdett előre, végül pár lépés után megállított. Elvette kezét a szemeim elől és a derekamra vezette.
- Kinyithatod Mandy. - súgta a fülembe.
Ami ezek után a szemeim elé tárult, attól a lélegzetem is elakadt abban a pillanatban.