ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴋ sᴢɪ́ᴠᴇ /ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ./ ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

3. |Mi az igazság?|

- Jó napot Amanda, hogy érzi magát?- ült le az ágy melletti székre Dr. Palmer.
- Sajnos még mindig úgy, mint akit összevertek, a lábamról nem is beszélve.
- Azt elhiszem. Bejöttem megnézni hogy van, meg néhány dolgot meg kell beszélnünk.
- Mi lenne az?- kérdeztem aggódva.
- A műtét, nem ment zökkenőmentesen sajnos. A végkimenetel végül sikeres volt, de közben léptek fel komplikációk.
Vért kellett kapnia, illetve egyszer összeomlott a keringése. Sajnos számoltunk az ilyen esetleges komplikációkkal, mégis egy veszélyes műtét volt ez, de sikerült. A csövek holnapig lesznek a lábában, addigra kiürül minden olyan folyadék onnan, ami nem kell oda. Nagyon bátor és hősies volt, illetve nagyon erős is. A lábába új ereket operáltunk az eredetik helyett, illetve a tartóvázat a bőr alá építettük be. Ez egy új fajta módszer, néhány emberen alkalmaztuk eddig, de akiknél ilyet csináltunk bevált. Teljes életet tudnak élni, magánál is ez volt a célunk. Nem lesz szüksége botra a járáshoz, illetve bármikor nyugodtan futhat vagy guggolhat. Ha véletlen elesne, akkor sem lesz semmi gond, ugyanúgy fel tud majd állni, mint ezelőtt. A rögzítőt úgy tervezték, hogy ne egy merev hosszú lap legyen, hanem egy olyan szerkezet, ami felveszi a láb formáját és segíti a mozgásban. Itt nagyjából egy hetet kell majd tartózkodnia. Közben elkezdjük majd a rehabilitációját is. Először csak ágyban fekve, aztán majd a járást is gyakorolni fogjuk magával. Elsőre furcsa lesz, mindenkinek az, de hamar meg lehet szokni higyje el. Ahányszor csak tudok benézek majd magához, hogyan érzi magát. Köszönöm mégegyszer a kollégám nevében is a bizalmat.- simította meg a kezem.
- Én köszönök mindent, amit értem tettek. Maguk az igazi hősök, nagyon hálás vagyok Önöknek!- gördült le egy könnycsepp az arcomon
- Pihenjen nyugodtan. Nekem most mennem kell, de van valaki aki jött meglátogatni magát, beküldöm rendben?- sétált az ajtóhoz a doktornő.
- Rendben, köszönöm Dr. Palmer.
A doktornő után nagy meglepetésemre a másik doktornőm lépett be.
- Christina!- mosolyogtam rá.
- Szia Amy. Hogy vagy?- ült le mellém, majd megfogta a kezem.
- Ahogy kinézek. - nevettem el magam.
- Úgy látom sikeres volt a műtét.
- Az sikeres volt, léptek fel közben komplikációk, még a halálból is visszajöttem és túléltem. Most pedig egy hosszú rehabilitáció vár rám.
- Te egy igazi túlélő vagy.- mosolygott rám.
- Nem hibába származom katona családból.
- Az biztos. Már kicsi korod óta ilyen vagy, mindent túl élsz. Hogy elszaladt az idő. Pedig emlékszem még kis pólyás voltál nem is olyan régen.- nevette el magát.
- Azért az nem most volt, egy laza huszonnégy éve.
Mindketten nevetni kezdtünk. Christina tekintete a nyakamhoz vándorolt, ahol a nyaklánc pihent, amikor meglátta, arca komor lett.
- Amy, honnan van az a nyaklánc?- kérdezte teljes komolysággal.
- Egy férfié. Nem olyan régen ismerkedtünk össze, bent volt velem egész este, ma reggel ment haza.
- Megnézhetem?- kérdezte majd a nyaklánc felé nyúlt.
- Persze.
Miután leolvasta róla a nevet szemei tágra nyíltak a csodálkozástól.
- Ismered ezt a férfit?- kérdezte.
- Igen, miért?
- Semmi. Csak én is ismerem, hozzám jár naponta beszélgetni.- dűlt hátra a székében.
- Ott találkoztunk. Kiengedett az ajtón, akkor láttam őt először, aztán a kocsmában, majd aznap este hazakísért és megmentett. Vasárnap is volt egy ügyem a bevásárló központban, de ott is megmentett egy másik férfitól.
- Érdekes. Tudsz róla bármi mást is?- kérdezte sejtelmesen.
- Nem, még nem. Miért?
- Semmi, csak kérdeztem. Most viszont megyek, lassan jön egy páciensem, azt hiszem pont ő, pihenj és fogadj szót a nővéreknek rendben?- puszilta meg a homlokom.
- Igenis!- szalutáltam.
Miután Christina elment végig az járt a fejemben amit mondott. Tudok-e több mindent róla? Valamit titkolna előlem?
Jobban meg kell őt ismernem ha kimerültem a kórházból.