Ledübörögtem a lépcsőn, az előszobában belebújtam egy félcipőbe, a kabátom magamhoz vettem, de még fel sem vettem rendesen, úgy siettem ki az ajtón.
Sander állt a járdánkon, nem messze az úttól, és énekelt. Elmosolyodott, ahogy meglátott, de rendületlenül folytatta, miközben páran már az ablakokból kiáltottak ki, hogy kussoljon már.
– How many times do I have to tell you, even when you're crying you're beautiful too, the world is beating you down, I'm around through every mood, you're my downfall, you're my muse, my worst distraction, my rhythm and blues, I can't stop singing, it's ringing, in my head for you.
Nem ismertem fel, hogy melyik számból idézett, de közelebb sétáltam hozzá, hogy lecsendesítsem. A közvetlen közelében éreztem, hogy bizony még több alkohol került a szervezetébe, így nem csoda, hogy szerenádra adta a fejét. Legnagyobb meglepetésemre az egyik kezében egy műanyag burába bújtatott, arany szirmú rózsát tartott.
– Sander, fejezd be! – kértem az arcát megragadva.
– My head's under water, but I'm breathing fine, you're crazy and I'm out of my mind –folytatta tovább. – A refrén jön, énekeld velem – szorított meg a kezem.
– Fogd már be! Van, aki aludni szeretne! – üvöltött az idős szomszéd.
– Bocsánat! – intettem neki mosolyogva. – Sander, hagyd ezt abba...
– Csak a refrént! – kérte újra ragyogó szemekkel, de már halkabban folytatta: – 'Cause all of me, loves all of you, love your curves and all your edges, all your perfect imperfections. Give your all to me, I'll give my all to you, you're my end and my beginning, even when I lose I'm winning. 'Cause I give you all of me, and you give me all of you.
Egész szépen énekelte John Legend All of Me című számát, mert csak ekkor ugrott be. Könny gyűlt a szemembe, annyira meghatott. Egyik karjával átkarolt, úgy billegtünk egy kicsit.
– Give me all of you, cards on the table, we're both showing hearts, risking it all, though it's hard.
Mintha rólunk szólt volna, és egy röpke pillanatra elgondolkodtam, hogy valóban így szól-e a szám, de jött egy újabb refrén, és Sander unszolására abba már bekapcsolódtam. Együtt énekeltük végig.
– Ez a tiéd – nyújtotta át a fémből készült művirágot.
– Honnan szereztél te ilyet ennyire későn? – érdeklődtem.
– A benzinkútról – húzta el a száját. – De ez legalább örök.
– Onnan volt a pia is? Mert érzem, hogy bőven ittál még azóta.
– Igen – felelte kelletlenül. – De nem ittam olyan sokat. Csak spicces vagyok – magyarázta vigyorogva.
– De, ugye nem vettél be semmit?
– Nem – rázta meg a fejét Sander. – Nina, könyörögve kérlek, legyél újra a csajom, mert én ebbe beleőrülök. Ha kell, térdre borulok előtted, csak kezdjük elölről...
Elkerekedett a szemem, mert tényleg készült térdre ereszkedni, csöppet darabos mozgással. Ijedten húztam fel a karját, hogy ne csinálja ezt, így is elég hideg volt, majdnem lefagyott a lábszáram, ami fedetlenül tűrte a hűs éjszakai levegőt.
– Meg ne próbáld!
– De akkor mond meg, mit csináljak, hogy visszafogadj? Mert addig nem megyek el, amíg nem egyezel bele.
Kezdett az egész szituáció átcsapni egy abszurd komédiába. Zavaromban elnevettem magam.
– Pedig jobb lenne, ha hazamennél. Ezt már megbeszéltük – mondtam nyomatékosan.
YOU ARE READING
Kellesz nekem, mint kóbor kutyának a menedék
RomanceLétezhet olyan, hogy valakit elfejtünk, de úgy, hogy akkor sem ismerjük fel, mikor évek múltán újra találkozunk? Az utolsó évemet kezdtem meg szakközépben, mikor belebotlottam egy srácba, aki csupán ismerősnek hatott. Felbolygatta az egyébként sem e...
