Kellesz nekem, mint kóbor kutyának a menedék

A dupla randi (1/2)

Szombaton már korán lefoglaltam a fürdőszobát. Igaz, csak állatkertbe mentünk, azért ki akartam tenni magamért, hogy látszódjon, fontos ez nekem. Vagy inkább Viljar? A hét további részében ugyanúgy viselkedtünk, mint átlagos osztálytársak, és csupán kisebb piszkálódások célpontja volt, azt is csak akkor, amikor nem tartózkodtam a közelében. A fiú szokásához híven próbálta elviccelni a dolgot, habár egyszer megjegyezte, hogy lehet, egy másik suliban könnyebb dolga lenne. Megrémisztett a megjegyzésével, de nem hozta fel többször.

Kevés sminkkel az arcomon robogtam vissza a szobámba, ahol anyukám elpakolta a frissen mosott ruháimat a szekrénybe.

– Te hová készülsz? – csodálkozva mért végig mogyoróbarna szemével. Hétvége ellenére a tincsei nagyobb hullámokban ringatóztak, ahogy forgatta a fejét.

– Randizni megyek – feleltem mosolyogva, miközben kikerestem egy V-nyakú, fehér felsőt, melynek mellrészét apró, fényes pontok díszítették.

Anyám megállt a mozdulatban, még gyanakvóbban figyelt, ahogy a szekrényben kutakodtam. Megköszörülte a torkát.

– Nem is mondtad, hogy randid lesz – neheztelést éreztem a hangjában. – Sanderrel?

– Ő Tirilt hívta el – válaszoltam kissé vonakodva. – És Viljar lesz még ott. – Óvatosan pillantottam rá, mikor megtaláltam a keresett darabot, majd nem zavartatva magam öltözködni kezdtem.

– Értenem kellene – szorította magához a ruhadarabot, ami a kezében ragadt döbbenetében –, hogy miért mentek négyen randevúzni, úgy, hogy a te párod Viljar, aki meleg? – Az átható pillantásától megremegtem.

– Nem, csak fogadd el. – Felé fordultam, de a rosszalló pillantását látva, inkább folytattam. – Csak segítek Viljarnak.

– Ez szép dolog, de... – a szájába harapott. Anyám mozdulatlanul állt, engem vizslatott. – A bátyád elmondása alapján, és miután Sander haza kísért a buli után, szerintem érthető, hogy meglep, hogy miért hívta el Tirilt, mikor téged kedvel.

– Remélem, hogy Tirilt is megkedveli – nyögtem az ágyra zuhanva, mert a farmerom épp nem akart felcsúszni a nagy fenekemre. Biztosan összement a mosásban.

– Nem aggódsz amiatt, hogy ennek csúnya vége lesz? Hiszen Tiril egy nagyon érzékeny lány, pláne a szülei miatt... – anya hangja elcsuklott, kibámult az ablakon. A Nguyen szülők nem tartoztak a kedvencei közé, jól ismerte őket.

Így kell még jobban az emberbe tenni az ideget.

Volt bennem félsz emiatt, nem is kevés. Bármennyire a jó szándék vezérelt, és hiába kívántam szívből, hogy egymásra találjanak, az én akaratom csupán apró porszem volt a gépezetben, mely vagy úgy alakítja a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen, vagy nem. A gyomrom diónyira zsugorodott, ahogy anyám szavai tudatosultak bennem.

– Sander... – kezdett anyukám újabb monológba, de amint kiejtette a nevet a száján, el is akadt a szava. Arca meglehetősen komorrá vált. Maga elé révedve töprengett. – Erre rámehet a barátságotok – mondta ki hirtelen a legsúlyosabb végkifejletet.

– Remélem, nem egy pasi miatt fogunk egymásnak esni – megrándítottam a vállam, egy mosoly kíséretében, mintha könnyen venném a dolgot, pedig éreztem ennek súlyát. Nagyon is. Előbb kellett volna gondolkodnom, de már nem tehettem semmit. Elindítottam a lavinát.

– Úgy legyen – zárta le a témát anyám, miközben folytatta a pakolást.

Szűknek éreztem a ruhám, összeszorult a mellkasom. Felötlött bennem, hogy le kellene mondanom a programot, de akkor hiába védtem meg Viljart, Sander folytatni fogja a lejáratását, mígnem elűzi őt mellőlem.