Átvészeltük a főiskolai éveket, amely alatt már egy szobában laktunk. Igaz, jött a világjárvány, amin bár átestünk, de szerencsésen túléltük. Ám az állandó összezártság kicsit megtépázta az idegeinket. Sanderrel egymás agyára mentünk rendesen, főleg miután már nem tudtunk együtt tanulni. Én úgy raktároztam el legjobban és tartósan az anyagot, hogy járkáltam a szobában, hangosan felmondtam magamnak az elméletet. Ő csak csendben szeretett volna egyedül lenni ilyenkor. Miután átcuccolt az én szobámba, a többi helyiség újra foglalttá vált, így a késő délutáni órákban kevés hely volt, ahol ezt megtehette.
Sander közben rájött, mi számára a legjobb feszültség levezetés, és elkezdett meséket írni egy kisfiúról, aki megismert egy mackót, majd izgalmas, illetve tanulságos helyzetekbe keveredtek együtt. Szoftverfejlesztőnek tanult, ami meglehetősen reál iránynak számított, mégis olyan határtalan fantáziával rendelkezett, ami a művészekre volt jellemző. A suliban az egyik évfolyamtársa elkérte az irományát, hogy megmutassa az apjának, aki egy kiadónál dolgozott. Azonnal lecsaptak a mesére, így mire befejezte a sulit, megjelent az első könyve.
Ami számomra a legnagyobb öröm volt, hogy többet nem próbálkozott kábítószerekkel. Igazából egyszer jutott eszébe egy elég feszült vizsgaidőszak során, hogy milyen jó lenne, de segítettem máshogy levezetni a negatív energiáit. Egész belejöttem a dologba. A pszichológus két év után heti egy alkalomra mérsékelte a kötelező látogatásokat, majd újabb fél év után elhagyta. Ekkor már az antidepresszánst sem kellett szednie. A rémálmai visszatértek, ami miatt volt pár nehéz éjszakánk, de sikerült megnyugtatnom, és hamarosan helyrejött teljesen.
Én a gyakorlatot a menhelyen is megforduló állatorvosnál végeztem el. Még mindig házsártos öregúr volt, akinek derogált a munka. Emiatt gyakran összevesztem vele. Szerencsémre már nyugdíjba készült, így beajánlott egy ismerősének, aki egy hónap próbamunka után felvett. Biztos helyem volt, és megbecsülte a munkámat, ezért nagyon szerettem.
Lars összeköltözött Emilyvel a pandémia idején. Egy lakást vásároltak a szomszédos utcában, hogy közel legyenek, de azért legyen némi távolság. Nagyon szerették egymást. Már vártam, hogy mikor kéri meg a bátyám a kezét, de a barátnőm hamarabb esett teherbe. Mint kiderült, pont ezért maradtak a közelben, hogy anyám kedvére babázhasson. Emily szülei nem voltak ennyire lelkesek.
Ronja kibukott a fősuliról. A végén egy gyorsétteremben kötött ki. Mattias akkor kérte meg a kezét, majdnem három évvel a válás kimondását követően. Egy idő után őszintébben mondtam meg a véleményemet, mint kellett volna, ezért egyszer nagyon összevesztünk, és megszakadt a kapcsolat, ami Tirillel még a szakközép végén megtörtént. Róla csak annyit tudtam, hogy elkezdte a grafikusi sulit.
Viljar végül nem a divatszakmát választotta, mert az egyik tanárral nagyon pikkeltek egymásra, ami rányomta bélyegét a tanulmányaira. Helyette UX/UI tervező lett, ami annyit jelentett, hogy a szoftverek felhasználó-barátságát vizsgálta felül. Ráadásul olyan baráti kört alakított ki, hogy azonnal indítottak egy céget, amely ügynökségek számára nyújtott segítséget. Imádott magyarázni, így remekül ment neki, hogy meggyőzze az embereket a maga igazáról. Előfordult, hogy Sanderrel dolgoztak együtt.
A barátság megmaradt, havonta legalább kétszer szerveztünk közös programokat. Azt kifejezetten utáltam, mikor elmentünk hárman valahova, és Sanderrel elkezdtek a munkáról dumálni. Hamar észrevették a morcos fejemen, hogy bevágtam a durcát, és olyankor mindketten engem pátyolgattak, ami simogatta a lelkemet.
Theót 2019-ben lecsukták kábítószerrel való kereskedelem miatt, mert a sulik környékét célozta meg, meglehetősen fiataloknak árusítva a cuccot. Névtelen feljelentőként beküldtük a hangfelvételt, amelyet Lars készített, amikor utoljára beszéltem a sráccal. Bizonyítékként tökéletes volt, így elég súlyos büntetést kapott.
ESTÁS LEYENDO
Kellesz nekem, mint kóbor kutyának a menedék
RomanceLétezhet olyan, hogy valakit elfejtünk, de úgy, hogy akkor sem ismerjük fel, mikor évek múltán újra találkozunk? Az utolsó évemet kezdtem meg szakközépben, mikor belebotlottam egy srácba, aki csupán ismerősnek hatott. Felbolygatta az egyébként sem e...