A Mardekár Prefektusai (Draco Malfoy F.F.)

☆6☆

-Öhm.. már bocsi, de ez nekem új.. te mindig.. gonoszabb voltál.. velem.  - mondtam habogva.

-Mindenki változik Woller. -forgatta meg a szemét.. Na tessék.. kell nekem megszólalni.

- Jó inkább kezdjük... - mondtam és elkezdtem kiszedni a hozzávalókat.

Egy ideig csendben kezdtünk főzni, de megtörtem a csendet.

- Bocsánat, de tényleg. Nem akartalak megbántani csak ez nekem most tényleg.. új. -mondtam.

- Semmi baj... -sóhajtott fel. -Már megszoktam, hogy mindenki csak a rosszat látja bennem. -mondta szomorúan.

-Te egy jó ember vagy Draco, csak kicsit változnod kéne, de egyedül ez nehéz. -csóváltam a fejem. -Én már csak tudom..

-Miért?! - nézett rám értetlenül.

-Nem ismerlek még eléggé.. Nem szeretném mindenkinek kiteregetni a titkaim.. -mondtam.

- Akkor... ismerj meg. -mosolygott halványan. -Akár ha.. gondolod.. barátok is... lehetnénk. - mondta el nehezen.

-Nem rossz ötlet. -mosolyogtam halványan. Malfoynak csak barátokra van szüksége..  igazi barátokra.. -Kezdjük ott, hogy hívj csak nyugodtan..  Scarlettnek vagy bármilyen becenéven csak.. ne sértőn.. -mondtam.

-Rendben.. te hívj csak nyugodtan.. Draconak.. nem szeretem ha Malfoyoznak, de nem tehetek ellene semmit.. - nézett rám szomorúan. - Még új vagyok ebben a barátság dologban.. -nevetett kínosan.

-Nekem mondod?! -néztem rá.

-Ezt, hogy érted?! Hisz annyi barátod van. -vonta fel egyik szemöldökét.

-A Weasley családon kívül.. Nem volt sok barátom.. sőt nincs is. Mikor elköltöztünk azt vettem észre, hogy a barátaim jönnek és mennek.. senki nem állt ki mellettem Masonön kívül... - mondtam szomorúan.  -De kérlek ezeket senkinek.. -néztem szemeibe.

-Ígérem. -mosolygot rám halványan.

-Köszönöm.

Egy óra múlva készen is lettünk a kajával és a többiek is megérkeztek.
Egyre jobb kapcsolatot ápoltam Dracoval és ennek nagyon örülök.

***

Szerda van. Most ülök az utolsó órámon mikor egy levél repül a padomra. Kinyitom és olvasni kezdem.

Gyere órák után a csillagvizsgálóba.
    
                           Draco.

Hátra fordultam és csak rámosolyogtam a fiúra. Ezután gyorsan elment az óra.
Még elmentem enni valamit aztán siettem is fel a csillagvizsgálóba.

-Szia. -köszöntem hallkan.

-Szia. - nézett rám.

-Mit szerettél volna?! -mosolyogtam kedvesen.

-Tudom ki az anyukátok...

-Ezt..  hogy érted?! -fagytam le.

-Scarlett tudod jól, hogy értem..

-Pourquoi? C'est trop pour moi.. ( Miért? Ez nekem túl sok ..) -kezdtem el Franciául beszélni. Mikor ideges vagyok mindig így kezdek el beszélni, de azt hittem...

-Je ne le dis à personne. N'ai pas peur. (Nem mondom el senkinek. Ne félj.)

Tud Franciául?! Na ez sokkolt.

-Connaissez-vous le français ?! (Te tudsz Franciául?!) -kérdeztem.

-Oui. (Igen)

- Ez sokkolt.. -néztem rá.

-Szeretem a franciát. -vonta meg a vállát. -De Miért nem szeretnéd, hogy bárki tudja? -kérdezte.

- Mert nem akarom azt hallgatni, hogy a nagy Lisa Sophia Woller lánya aki nem képes semmire. Meg ehez hasonló szép illetőket. -mondtam.

-Ezért nem szereted ha Sophiának szólítanak? -kérdezte.

-Oui... Mindig mindenki anyámhoz hasonlít és ezt már nem bírom. Én nekem nincs különleges képességem.. Nem vagyok különleges.. csak egy átlagos lány.. - mondtam szomorúan.

-Scarl.. te is különleges vagy. Meglátod a jót másokban.. ahogy bennem is.. Én egy rossz ember vagyok.. te mégis látod bennem azt amit mások nem.. meg ne halljam ezt mégegyszer. -mondta és most tényleg láttam az őszinteséget a szemében.

-Köszönöm Draco.. -mondtam.

***

Két nap múlva már a Quiddics pálya kilátóján ültem és a meccset néztem.

Szurkoltam a házamnak, és sajnos veszítettünk.. Harry kapta el a cikeszt.

Lementem a pálya szélére és ott vártam, hogy a csapatok kivonuljanak. A sor legvégén jött a szőke. Megállítottam és szorosan megöleltem.

-Ügyes voltál sárkány. -mosolyogtam.

-De hát veszítettünk. -értetlenkedett.

-Nem az számít, hogy győzöl e vagy veszítesz, hanem, hogy jól érezd magad. -néztem rá. - És majd legközelebb leverted őket sárkány! -nevettem boldogan.

-Úgy van kislány. -nevetett ő is.