A Mardekár Prefektusai (Draco Malfoy F.F.)

☆25☆

Reggel kidobott az ágy. A szemeim kipattantak és egyáltalán nem voltam álmos. Délben jön értem a szőkeség ezért lementem, reggeliztem aztán készülődni kezdtem.

Feldobtam egy gyors sminket és megcsináltam a hajam. 11:40-re készen is lettem. ~úgy, hogy tízkor keltem fel~
Leültem a nappaliba és addig olvastam. Húsz perc elteltével másodpercre pontosan kopogtak. Oda szaladtak az ajtóhoz és kinyitottam. Egy vigyorgó szőke állt velem szemben egy csokor rózsával a kezében. Olyan aranyos volt.

-Ezt neked hoztam. -mosolygott.

-Köszönöm. -vettem el tőle majd gyorsan vízbe raktam. Szóltam anyuéknak és indultunk is.

Vonattal átmentünk valami nagyobb falucskába azt hiszem. ~Ott töltöttük amúgy a napot.~

Először elmentünk ebédelni. Egy cuki kis étterembe mentünk. Draco biztos sokat járhat ide. Úgy ismeri a helyet mint a tenyerét.

Rengeteg helyre elvitt. Nagyon jól éreztem magam vele.

Pár fotó amik készültek:

Meg még rengeteg.
Egyszer csak egy ház elé értünk. Draco megállt és csak bámult maga elé.

-Minden rendben? -kérdeztem aggódva.

-Persze... -mondta.

-Draco.. mond el kérlek... -kérleltem a fiút.

-Ez.. az egyik rokonomék háza... Nagyon kicsi voltam mikor.. apám és Andormenda nénikém összevesztek.. ő anyám testvére.. anyu azóta is félti a testvérét. Ordibáltak.. apám felborította az üvegasztalt.. ami ripityára tört. -borzongott az emlékekbe. -Majdnem ráesett Nymphadorára.. annyi volt a szerencséje, hogy elhúztak onnan.. azóta nem találkoztam velük... -mondta szomorúan.

-Akkor épp itt az ideje. -mosolyogtam rá bíztatóan.

-Neem.. az a mi közös napunk. -indult volna el.

-Én akkor leszek a lég boldogabb ha te boldog vagy.. és most szeretném ha bemutatnál nekik. -mosolyogtam. Ő csak halványan mosolyogva megrázta a fejét és megfogta a kezem.

-Ha a bácsikám kiakad... Ne ijedj meg. -mondta és elmentünk az ajtóig. Félve kopogtatott az ajtón mire egy Lila hajú nálunk idősebb lány nyitott ajtót.

-Draco?! -nézett meglepetten, de aztán megölelte a fiút.

-Nymphadora.. -mosolygott halványan.

-Nymphadora Tonks. -nyújtotta a kezét mosolyogva.

-Sophia Scarlett Woller. -fogtam vele kezet. Aztán megölelt.

-Csak nem a barátnőd?! -kérdezte vigyorogva.

-Tonks... Állj le, de igen.. a barátnőm.

-Gyertek beljebb. -mondta.

Bent egy gyönyörű középkorú hölgy dolgoskodott. Vele szemben pedig egy pár évvel idősebb férfi ült és anyám cikkjét olvasta. Gondolom ők Draco nagynénje és nagybátyja.

-Anyu, Apu! Nézzétek kiket hozott a szél! -nevetett Nymphadora.

-D..Draco.. -nézett hátra Mrs. Tonks.
És ekkor a férfi felpattant és mérgesek nézett a fiúra. Ő csak megfogta a kezem, hogy ne ijedjek meg.

-Miért jöttél?! Hogy ugyan azt csináld mint Lucius?! -emelte meg a hangját.

-Apa! Elég! -szólt rá a lány és élénk állt.

-Nem hiszem, hogy veszekedni jött! Akkor nem hozta volna a barátnőjét. -védte meg a fiút.

-Barátnőd?! -mosolyodott el Mrs. Tonks.

-Sophia Scarlett Woller. -mutatkoztam be mikor már lecsillapodtak a kedélyek.

-Andormenda Tonks. Ő pedig a férjem Ted Tonks.

-Örvendek. -mosolyogtam.

-Scarlett meg szeretett volna titeket ismerni.. én pedig apám helyett is szégyellem a történteket... Sajnálom. -mondta a fiú.

-Ami volt elmúlt. Te jó ember vagy Draco. -mosolygott Mrs. Tonks. Draco is egy halvány mosolyt mutatott aztán beszélgettünk még. Egy óra múlva már indultunk mert még Draconak voltak tervei. Elköszöntünk. Megjegyezték, hogy bármikor szívesen látnak. Tök aranyosak.

Aztán indultunk is még az utcsó "programunkra".