A Mardekár Prefektusai (Draco Malfoy F.F.)

☆34☆

Egész nyáron vártam azt a nyamvadt levelet, de mindegy. Mostmár beletörődtek, de akkor is félek, hogy valami baja lett.

Augusztus van. Nemsokára itt van Bill és Fleur esküvője, de nagyon óvatosnak kell lennünk..
Múlt hónapban megszületett az én ici-pici húgicám. Nagyon szeretem bár sajnos alig láthattam.. vagyis mikor van időm és otthon vagyok vele és Masonnel vagyok, de mindig van valami.
A mai épp egy ilyen nap volt. A nemsokára 1 hónapos húgicámmal a kezemben és Masonnel az oldalamon ültünk a kanapén.
Én betöltöttem a tizenhetet ahogy Draco is. Mason pedig a tizennyolcat el sem hiszem, hogy mostmár a saját életét kezdi.. mármint.. magának intéz mindent.
A húgunkat épp sikerült elaltatni. Letettem a kiságyba.
Amúgy a neve Lara Stephanie Woller.
Épp ültem le mikor.. valaki kopogott.
Mason lement és ajtót nyitott.
Pár perc múlva jött is fel mögötte valakivel.

-Hercegnőm.. -szólalt meg az ismerős hang mire Laráról egyből odakaptam a fejem. Nekifutásból az ölébe ugrottam a szőkének és megcsókoltam.

-Hogy kerülsz ide?! Minden rendben?! Mesélj. -öleltem magamhoz sírva.

-Már nem bírtam ki nélküled. Igen.. minden rendben..
Ti jól vagytok? Nem történt semmi?

-Draco.. jól vagyunk és nem történt semmi. Csak jövő héten lesz Bill Weasley esküvője.. -mondtam.

-Nagyon vigyázzatok.. meg akarják támadni az esküvőt. -mondta mire Lara sírni kezdett.
Gyorsan odamentem az ágyához és kivettem őt.

-Shh.. ne sír csöppség.. -mondtam és odasétáltam vele Dracohoz. -Megfogod?! -mosolyogtam.

-Öhm.. nem.. igazán.. -mondta hebegve, de én átadtam neki az én kis húgicámat.

-Ne félj. -mondtam. Ahogy a szőke rámosolygott a kislányra.. olyan aranyos volt..

-Remélem egyszer a mi kisbabánkat tarthatók a kezemben. -mondta. (Mason amúgy már nem volt ott)

-Csak éljük túl a háborút.. -suttogtam.

-Minden rendben lesz. -Lara elaludt szóval lettük pihenni.
Mi átmentünk az én szobámba. Előtte pedig szóltam Masonnek, hogy figyeljen a húgira. Anyu ebédet készített ezért mi vigyázzunk rá.

-Meddig tudsz maradni? -kérdeztem.

-Csak pár órát... -mondta szomorúan.

-Nem bántanak? -néztem mélyen a szemébe.

-Már csak ritkán.. de érted megéri.

-Draco.. kérlek ne szegülj ellen olyanban amiben nem éri meg. Nekem nem eshet nagy bajom..

-Pont ez a baj, hogy akár meg is ölhetnek! Scarlett kérlek..

-Draco.. én mindenképp elmegyek Harryékkel.. Masont itthon hagyom.. nekem ez a dolgom, de valakinek itt kell maradni anyuékkal.. és nem fogom a bátyám életét kockáztatni.. -mondtam.

-Scarlett..

-Nem Draco.. Mason marad..

-Jó, de kérlek.. vigyázz magadra..

-Ígérem.. -öleltem meg.

-Nemtudom mikorra tervezik a csatát, de.. a csata előtt mindenképpen felkereslek.. addig nemtudom találkozunk e szerelmem.. -gördült le egy könnycsepp az arcán és lágyan megcsókolt.
Még beszélgettünk, de sajnos a szőkeség nem menni kellett...
Miután elment sírva szaladtam fel a szobámba.. annyira hiányzott.. végre láthattam.. és most megint elment..

***

Ma van az esküvő napja. Mason nem jön. Nem engedtem neki.
Egy hete volt Draco látogatása és borzalmasan hiányzik.. remélem nemsokára láthatom..

Épp az odú egyik szobájában készültem Ginnyvel és Hermivel. Herminek egy piros ruhája volt Ginnynek egy feketés fehéres. Gyönyörűek voltak. Én maradtam egy krémszínű ruhánál egy kis csipkével a szoknyán. Nagyon szerettem ezt a ruhát.. még Dracotól kaptam egyszer.

Lementünk és nemsokára kezdődött az esküvő.