A Mardekár Prefektusai (Draco Malfoy F.F.)

☆30☆

Hát hol is kezdjem.. eltelt egy hónap amióta szakítottunk.. nem is keres.. jó.. van, hogy találkozunk, de nem szól hozzám.. nem próbál velem beszélni..
Én sem vagyok jobb.. ez igaz, de.. akkor is.

A kis ribiével van folyton..

Noah és én köztem is.. alakul valami, de kicsit úgy érzem, hogy.. csak vele akarom elfelejteni Dracot.. mármint.. kicsit mintha kitölteni akarnám vele azt az űrt amit Draco maga után hagyott.. csak nem akarom összetörni sem..

Nagyon sok időt töltök Noahval és Ronnal is.

Éppen a vacsorát készítem mikor nagy vihorászva bejön Malfoy és Greengrass.

-Draco Maci ugye maradhatok veled vacsorázni?! -nyávogott.. oh hogy... Annyira idegesítő.
A szőke észrevette, hogy mindent hallok és megszólalt.

-Persze édesem. -válaszolt.

-Na. Azt. Már. NeM. Biztos, hogy nem. Akkor főzz magatoknak. Engem nem érdekel. -fogtam magam és a kaját ami készen volt már bevittem a bátyám szobájába három tányérral és evőeszközökkel.
Nem azért csinálom az ételt, hogy a semmirekellő kis.. kurvája jól lakjon. Ha annyira szereti majd ő eteti. (Ez, de értelmes)

Kiszaladtam még poharak ért és vízért mikor megláttam, hogy a szőke egyesül ül a kanapén. A kis.. ~higgadtan~ sehol.

-Greengrass?! -kérdeztem.

-Elküldtem. -mondta érzelemmentes hangon.

-Azt hittem annyira szereted, hogy még azt is elnézed neki, hogy nem vacsorázhatsz. -nevettem gúnyosan. Nem szoktam ilyen lenni, de a féltékenység már annyira az ágyamba ment...

-Oh hagyj már. Az a ribanc semmire sem képes. -ocsmárolta saját barátnőjét.

-Hű.. ha nem láttam volna, hogy egymás szájából lógtok ki nem hiszem el, hogy együtt vagytok. -nevettem és visszamentem a bátyámékhoz.

-Liv vigyetek ki neki is.. -szólaltam meg miután befejeztük.

-Ők csak bólintottak és a tányérokkal együtt kivitték mindent. Meg persze a szőke "adagját" is.

(Esküszöm mint valami rossz házaspár úgy állítom be őket🤦)

Fáradtan bicegtem át a saját szobámba és egyből besőltem az ágyba. Holnap kezdődik a téli szünet.. majd reggel összepakolok.
A bál elmarad mert valami dolguk van a tanároknak.

***

Reggel összepakoltam és indultam is Noahhoz. Együtt mentünk az állomásra és a vonaton is egy kabinban ültünk.

Mikor leszálltunk a vonatról a fiú a szőke szeme láttára nyomott egy puszit az arcomra és egy -Hiányozni fogsz! -után elköszöntünk egymástól. Hazamentem a szüleimmel és Masonnel együtt.

Jövőhónapba megszületik a drága húgicááám. Már annyira várom.
Karácsonyra igazából nem kérek semmit.. vagyis jó lenne ha Draco újra velem lenne... De ez képtelenség.
Őszinte leszek borzasztóan hiányzik..

Igen.. ezeken gondolkodok folyamatosan.. és, hogy ezek össze fognak házasodni.. mert mostmár nem vagyok én, hogy megállítsam
Dracot...

Fáradtan dőltem le az ágyamba.. és sírni kezdtem.. annyira fáj.. és hiányzik.. nem bírom.. nélkülem.
Dehát.. ez van.. én szakítottam.. de azért mert nem bízik bennem..

Másnap is ezen rágódtam.. hát hogyne.. és egy levelet kezdtem el megírni, de nem küldtem el.. nem mertem.
Aztán jött egy Noahtól is. Elolvastam. Elhívott sétálni.
Elmegyek vele. Nem veszíthetek semmit.

Nem igazán történt semmi.. csak beszélgettünk. Aztán... Megcsókolt. Erre sem számítottam.. ezek után meg csak egyre jobban hiányzik Draco.. nemtudom mit csináljak.