A Mardekár Prefektusai (Draco Malfoy F.F.)

☆27☆

Mikor felébredtünk már ott voltunk. Becuccoltunk a mugli szállodába ~mellékesen fogalmam nincs hol vagyunk, valami tengernél~ ahol megszállunk és kezdődhetett is a nyaralás. Lementünk vacsizni aztán az este a miénk volt.

Mason győzködte anyuékat, hogy engedjenek el minket egy közeli buliba.
De kedveees még miattam is könyörög!♡ Mignonne! (Aranyos!) Kivételesen nekem is volt kedvem menni.. és ez ritkaság..

Anyuék elengedték, de úgy, hogy semmi alkohol. Amit amúgy meg is értek.
Egy mindjárt 17 és egy 16 éves GyErEk még hova?!
Na mindegy. Mason erősödött szóval választott nekem egy ruhát. Igazából egy rövidnadrág (farmer) és egy nyári top szerű felsőt választott. Úgy imádom. Beállít konkrétan egy rossz k..vának. Ezek mellé még kötöttem a derekára egy kockás inget. Ha netán fáznék.
Ő is elkészült és anyuék nagy nehezen elengedtek. Persze úgy, hogy vigyázunk egymásra.
Oda értünk a helyszínre és Masonnel beszélgetni kezdtünk.

-Sziasztok! -jött oda hozzánk egy random gyerek. Csoda, hogy állt a lábán.

-Húzás! -morogtam rá. Erre ő vihogott vagy nemtudom mi a jó eget csinált és otthagyott. Vannak elég fura muglik. Na mindegy.

Tovább beszélgettem a bátyámmal mikor odajött egy elég jóképű gyerek.

-Sziasztok! -mosolygott. -Noah Jones vagyok. -nyújtotta a kezét egy kézfogásra.

-Mason Alexander Woller. -éés kezet fogtak.

-A barátnőd?! -kérdezte rám utalva mivel nem igazán szólaltak meg. Hozzáteszem elég.. érdekesen kérdezte.

-Nem a húgom. -nevetett.  Én mind végig azon gondolkodtam, hogy a Jason az varázsló családnév. És ez a srác Masonnel egy idős.

-Sophia Scarlett Woller, de NE merj Sophiának hívni. -néztem rá kicsit mérgesen majd kezet fogtunk.

-Te.. varázsló vagy? -kérdeztem hallkan mivel ez már számomra tuti.

-Igen, de honnan..?! -a szavába vágtam.

-Woller. -ennyit mondtam, de leesett neki.

***

Nagyon jóban lettünk Noahval és sokat beszélgettünk. Mikor egyszer megkérdezte azt amire nem számítottam. Hozzátenném Mason pont kiment a mosdóba.

-És amúúgy van.. barátod?! -na, de jó. Miért kell minden srácnak utánam koslatnia?! Most komolyan. Egyáltalán nem vagyok se szép se szerethető.

-Igen. -mosolyogtam rá halványan. És beállt a kínos csönd. Mason nemtudom hova tűnt, de kimenthetne.

-És amúgy melyik iskolába jársz? -kérdeztem.

-Az  Ivenmornyba jártam. Az utolsó évekre megyek át a Roxfortba. Történt egy kis.. incidens.

-Értem. Én is a Roxfortba járok. 6.-os leszek. Hát.. akkor szeretettel várunk. -mosolyogtam

-Köszi.. vagy mi.. -nevetett fel kínosan.

-Sophiaaaa! -hallottam meg Mason rikácsolását. Hála Merlinnek.

-Gyereee! Mennünk kell! Idő van! -rikácsolt. Én csak nevettem egyet elköszöntem Noahtol és szaladtak is a bátyókámhoz.

Vissza mentünk a szállodába és elnyomott az álom.

Reggel írtam Draconak, de Noaht nem említettem. Tudom, hogy csak idegeskedne. Mondjuk bízhat bennem... De így látom jónak.

Nemsokára jött is a válasz. Nem bagolyal küldtük hanem varázslattal. Túl nagy táv ez ennyiszer egy állatnak.
Elkészültem és mentem is le Masonék után a partra.

Egésznap lent voltunk a tengerparton. Nagyon jó volt. Végre azt láttam, hogy anyuék is kikapcsolnak és végre igazán jól érzik magukat.

Apuval hülyéskedtünk. Belenyomtak Masonnel legalább 3x a vízbe.. gonoszak.

Amúgy a kis tesókám is egyre nagyobb. Annyira várom. Jövőhétem megtudhatjuk, hogy lány e vagy fiú. Anyuék is naoooon várják.

Egyre idiótábban viselkedek. És szerencsétlen vagyok. Esküszöm valaki elátkozott.
Ma is ha Mason nem fog meg lenyelem a fél óceánt. Ez már beteges.