A Mardekár Prefektusai (Draco Malfoy F.F.)

☆7☆

- Mason! Gyere ide, de azonnal! -kiabáltam a bátyámnak.

-Igen?! -vigyorgott a képembe.

-Mi a jó égért mondtad azt Harrynek, hogy én szerelmes vagyok belé?! Ron nagyon kiakadt. Muszáj volt?! -akadtam ki.

-Igen muszáj volt. -nevetett.

-Ha Ron miattad nem fog hozzám szólni kivégezek. Csak jelzem. -fenyegettem meg aztán elmentem megkeresni a vöröst.
Mikor megtaláltam odaszaladtam hozzá és szorosan megöleltem.

-Ugye tudod, hogy nem igaz?! Mason direkt talál ki ilyen baromságokat... -mondtam.

- Scarlett tudom, hogy nem igaz. Megnyugodhatsz. -mosolygott rám kedvesen.

-Imádlak. - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára amire rögtön el is pirult.

-Egyforma színű lett a hajad és az arcod. -nevettem.

-Haha.. nagyon vicces. -forgatta meg a szemét aztán ő is nevetni kezdett.

- Amúgy nem láttad Fredéket? Rég beszéltem velük. - mondtam.

-Azt hiszem a Quiddics pályán vannak. Gyakorolnak. - mondta aztán elköszöntünk és mentem is az ikrekhez.

-Halika szép hölgy. -öleltek meg.

- Jó napot kívánok uraim! -nevettem.

-Mi járatban erre? -kérdezték.

-Gondoltam meglátogatlak titeket. Rég beszéltünk.

Még beszélgettem az ikrekkel aztán mentem fel a szobámba tanulni.

Miután ezzel készen lettem mennünk kellett a Prefektusi megbeszélésre így oda indultam mikor valaki megállított.

-Szia Scarl. -mosolygott.

-Hello sárkány. Rég beszéltünk. -néztem rá.

-Sok volt a dolgom. - mondta.

-Aham. Na gyere mert elkésünk.

A megbeszélés után mentem is lefeküdni mikor egy levelet találtam az ágyamon.
Kinyitottam és elkezdtem olvasni.

Kedves Scarlett!
Nem nagyon tudom ezt szavakba önteni és személyesen ezt nem tudnám neked elmondani. Így írtam meg ezt a levelet.
Nagyon sokat segítettél nekem az elmúlt időben és ezt nagyon köszönöm, és lehet most ki fogsz nevetni, hogy egy ilyen apróságot nem tudok neked elmondani, de ez vagyok én.
Scarlett én a legjobb barátomnak tartalak téged és ha te nem is én minden esetre szeretlek. (Barátilag)

Draco

Esküszöm meghatódtam. Én is az egyik legjobb barátomként tekintek rá.. és ezt tudatni is fogom vele.. lehet egy versben kéne. Nemtudom.

A végén arra jutottam, hogy leírtam neki egy levélben, hogy én is így tekintek rá és, hogy én is nagyon köszönöm.
Na ja. Többre nem igazán telt.

***

Másnap elmentem sétálni és véletlenül nekimentem valakinek.

-Uh. Bocsánat. Az én hibám. -kértem elnézést.

-Nem a te hibád. Én nem figyeltem oda. Cedric vagyok. Cedric Diggory. - mondta mosolyogva. De szép szemei vannak.. és milyen jól néz ki... NEM Scarlett. Ezt most befejezted.

-Öhm.. Én Sophia Scarlett Woller, de a Sophiát nem használom. -mondtam.

-Okéée. -nyújtotta el a szót. -Ha van kedved elmehetnénk sétálni. -ajánlotta fel.

-Hát okés. Miért ne?! - mondtam és elindultunk.

***

Mindjárt itt az Őszi szünet. Cedricel nagyon jóba lettünk és néha meg is szállt az ihlet.
Azt hiszem szerelmes vagyok...

Szerelem

Szerelem?
Nemtudom mi ez,
de gondolom jó,
mint mikor esik a hó!

Nemtudom mi ez,
de érzem velem megtörtént.
Hallom hallk beszédét.

Nemtudom mi ez,
de előre félek,
hogy a végén magyot zuhanok
és többé már nem élek.

Na ja.. inkább ehez nem fűzök hozzá semmit. Szerelmes lettem egy srácba akinél semmi esélyem.