A Mardekár Prefektusai (Draco Malfoy F.F.)

☆11☆

***

Már két hét eltelt a szakítás óta.. egyre jobban vagyok. Draco mindenhol ottvan velem és ezért nagyon hálás vagyok neki.. mikor Oli megtudta, hogy Diggory megcsalt.. elment hozzá és bevert neki egyet.. A fiúnak 3 napig lilás volt az arca. Most mindenki megtanulta, hogy ne játszon Livvel.
Kicsit talán még félnek is tőle.
Még kicsit bántanak a történtek, de így kellett lennie. Minden okkal történik. Ennek is oka van. Ezek szerint nem ő volt az igazi.

-Hiányzik.. -sóhajtok fel. Dracoval tanultunk a szobámban közbe.

-Lesz jobb.. aki.. megbecsül. - nézett a szemembe.

-De ahhj.. -szomorkodtam.

-Ne vágj már ilyen savanyú képet! Én nem akarom megismerni a depressziós oldaladat még. -nevetett.

-Jóh.. - mondtam, de én is elnevettem magam.

***

Épp Ronhoz készülök, hogy beszélgessünk, de mikor a megbeszélt helyre érek.. nincs itt.. nem felejthette el pár perce beszéltünk..

Elindultam megkeresni mikor.. megláttam egy olyan helyen ahol senki se jár Hermivel csókolózni.

- És én erről miért nem tudok?! -nézek rájuk vigyorogva mire elválnak egymástól.

-El akartam mondani... -kezdte Ron.

-Aha, persze. -nevettem. -Gratulálok. -öleltem meg őket.

Aztán még beszéltünk kicsit, de nem akartam zavarni így eljöttem. Mason és Draco Quiddics edzésen van ezért elmentem oda megnézni őket.

Leültem az egyik lelátóra és figyeltem a két fiút. Éppen játszottak. Draco mikor észre vett rám mosolygott, de nem koncentrált a játékra és eltalálta a gurkó.. a fiú zuhanni kezdett lefelé. Én kétségbe esetten szaladtam le mikor földet ért. Nem zuhant sokat, de bármi baja történhetett...

Odaszaladtam az eszméletlen fiúhoz és beszélni kezdtem hozzá.

-Minden rendben lesz, hallod. Csak nyisd ki a szemed. Vagy szólalj meg. Kérlek sárkánykám... -már sírtam. A bátyám is leszállt felkapta a fiút és felvittük a gyengélkedőre. Amíg vizsgáltál kiküldtek, de utána ott ültem a fiú mellett. Bűntudatom volt.. miattam zuhant le... ha nem rám figyel... akkor nem történik meg.. ez...

***

Már lassan egy napja, hogy kómába van. Minden szünetbe bemegyek hozzá.. hátha, de semmi... A keze eltört.. így most hetekig nem fog tudni írni az órákon. Hiába mondják, hogy nem.. felelősnek érzem magam a zuhanása miatt...

***

Három nap eltelt. Még mindig semmi. Azt tudom, hogy a szülei is volták bent, de velük nem akartam találkozni így akkor nem mentem le. Már Madam Pomfreynek is szóltam, hogy bármi van rögtön értesítsenek.
Most is épp itt ülök a fiú felett és olvasok.. Nem nagyon tudok a könyvre koncentrálni, de a bűntudat nem engedi, hogy itthagyjam.

***

Egy hét.. egy hét eltelt és még mindig nem ébredt fel... kezdek egyre jobban beparázni. Mi van ha még nagyobb baja van mint egy kéztörés?!

Muszáj órára mennem mivel nem hagyhatom ki.. így felállok és elindulok kifelé mikor nyöszörgést hallok.

-M-mi.. -a fiú kinyitotta a szemét én rögtön odaszaladtam hozzá.

-Jézusom fel ébredtél!.. -néztem rá kicsit könnyes szemekkel.

-Mi.. tört.. történt?! -kérdezte erőtlen hangon.

-Leestél a seprűről.. miattam.. már egy hete kómában voltál.. -mondtam és a padlóra szegeztem tekintetem.

- Nem a te hibád volt Scarl.. én nem figyeltem.. - mondta.

-De azért mert rám figyeltél! -csordult le egy könnycsepp az arcomon. Ő a legjobb barátom.. nem akarom, hogy baja essen.

-Hé' ezt most fejezd be.. -nyúl a kezemért, de én elhátrálok.

-Szólok Madam Pomfreynek, hogy felébredtél. -montam és gyorsan elszaladtam megkeresni az ápolónőt.

Mikor megtaláltam visszamentünk a fiúhoz.
A nő megvizsgálta. (Addig én kimentem) Kihagytam a többi órát mert Draco konkrétan követelte, hogy maradjak így Dumbledore.. megengedte.. sokáig csak néma csendben ültünk, de persze Draconak meg kellett törnie a csendet.

-Scarlett nem a te hibád.. -mondta.

-De Draco.. az enyém.. Nem lett volna ez ha én nem megyek oda.. -szomorkodtam.

-Ha nem jössz oda az is lehet nem a karom hanem a fejem találja el az a gurkó és akkor azt nem élem túl.. -mosolygott erőtlenül.

-Ez az én hibám.. -folytattam.

- Nem.

-De..

-Sophia fejezd be! - nézett rám kicsit mérgesen. Utálom ha így hívnak.. De most kicsit összerezzentem.. megijedtem.. hangosabban szólt rám.. és még nem is azt a nevem használta..

-Tartsunk egy kis baráti szünetet. - mondtam majd felkaptam a táskámat és kisiettem. Hallottam még, hogy utánam kiált, de nem igazán értettem mit.