A Mardekár Prefektusai (Draco Malfoy F.F.)

☆32☆

Gyorsan telik az idő mit ne mondjak...
Félév van. Draco minden este eltűnik.. tudom mert kint szoktam lenni. Csak ő nem vesz észre.
Egyik este még a szőke kirohanása előtt elmentem sétálni. Ha valaki meglát megmondom, hogy csak ellenőrzök vagy nemtudom.

Indultam visszafelé mikor.. hangokat hallottam.
Egyből a pálcámért nyúltam.. egy árny kezdett el körülöttem körbe menni. Még mondom őszintén borzasztóan megijedtem. Egyszer csak egy kar fonódott a derekam köré..

-Itt vagyok. Ne félj, nyugodj meg. -suttogta a fülembe az ismerős hang. Aztán valami ismeretlen igét mormolt el és az árny eltűnt.

-K..köszönöm.. -dadogtam és sírni kezdtem.

-Amíg engem látsz senki sem bánthat. -húzott magához közel.

-Szeretlek.. Draco.. még mindig szeretlek. -sírtam fejemet a vállára hajtva.

-Én is szeretlek Scarlett. -suttogta.

-De neked ott van az a liba. -sírtam még jobban.

-Hát.. öhm.. csak féltékennyé akartalak tenni... -mondta hallkan és el is szégyellte magát.

-Oh.. te szemét! -ütöttem meg a mellkasát.

-Jó.. sajnálom.. -puszilta meg a fejem tetejét.

-És.. végre elmondod? -kérdeztem bizonytalanúl.

-De ígérd meg, hogy nem akarsz ki és nem hagysz el.. -sóhajtott.

-Ígérem Draco. -bújtam hozzá.

-Halálfaló vagyok és kaptam egy feladatot miszerint meg kell ölnöm Dumbledoret.. -hadarta el.

-Oh.. Draco.. -öleltem meg.

-N.. nem félsz tőlem?! -kérdezte.

-Nem. -néztem a szemébe. -Elmeséled az elejéről?! -kérdeztem a fiút.

-Igen. Csak gyere menjünk fel. Észre fognak venni. -mondta. Felmentünk a szobájába és beszélgetni kezdtünk.

-Szóval.. apám kényszerített rá.. -fejezte be mondandóját.

-Egyet jegyezz meg. Én melletted állok. -fogtam meg a kezét.

-És.. mi volt az az.. árny?! -kérdeztem hallkan.

-Fogalmam nincs milyen lény. Azt egyedül a nagyúr tudja.. de érted jött.. -mondta. -Scarlett most nagyon figyelj rám. -nézett mélyen a szemembe én bólintottam és folytatta. -Soha ne maradj egyedül! Valaki mindig legyen melletted. És erről beszélj Dumnledorenak, de csak a történteket mond el. És azzal a varázslattal meg tudod védeni magad. Én is itt leszek, de nem tudok mindig rád figyelni bármennyire is szeretnék.. csak ígérd meg, hogy vigyázol.

-Ígérem Draco..

-És.. lennél újra a barátnőm?!  -kérdezte én meg nem tudtam mit válaszoljak..

-Igen.. csak.. adj egy napot, hogy feldolgozzam a dolgokat.. -néztem félve a fiúra.

-Rendben. -ölelt meg.

-Draco itt maradhatok? -kérdeztem.

-Maradhatnál édesem, de nekem mennem kell a szekrényt csinálni.. -szomorkodott.

-Elmegyek veled. -jelemtettem ki. -Nem szeretném, hogy ezt kelljen tenned, de te fontosabb vagy számomra.. hátha segíthetek valamiben.

-Jó.. -sóhajtott.

Elmentünk és megkerestük a szükség szobáját. Nemtudom Draco meddig dolgozott azon a szerencsétlen szekrényen mert én elaludtam. És csak reggel ébredtem a szőke mellett a szobájában.
Még át is hozott.. hihetetlen.

-Jó reggelt. -öleltem meg.

-Jó reggelt. -mosolygott rám.

-Van valami az arcomon?! -kérdeztem kicsit elpirulva.

-Nem. Csak.. azt hittem sosem kaplak már vissza.. és most.. itt vagy. -simított végig kezével arcomon.

-El kell mondanom valamit.. -komolyodtam el. Nem tudom miért, de úgy éreztem el kell mondanom.

-Mond csak. -fogtam meg a kezem.

-Még a szünetben Noah elhívott sétálni.. aztán..

-Megcsókolt?! -lett mérges.

-Draco.. kérlek..

-Scarlett! Megcsókolt??! -emelte meg a hangját.

-IGEN, DE NEM LENNE JOGOD KIAKADNI MERT NEM VOLTUNK EGYÜTT! -sírva kiszaladtam a szobából a sajátomba.

Pár perc múlva Draco utánam jött.

-Sajnálom hercegnő.. csak annyira féltelek.. -ölelt meg.

-Többet ne veszekedjünk. -öleltem meg jó szorosan.

-Rendben, úgy lesz.