A színeshajú [m.c.]

12. rész

2015. 02. 21. 15 óra

Ashton éppen a csomagtartóba rakja a cuccainkat. Nem a saját kocsijába, hanem egy kisbuszba.

-A hangszerek rendben vannak. Ti megvagytoksrácok?-jött oda John. John Feldmann a srácok munkatársa. Segít nekik dalt írni, ő szerveziu a koncerteket stb. Mondhatjuk hogy ő a managerük.

-Öhm, én még nem. Fönt maradt a MacBookom.-mondtam.

-Rendben, futás föl aztán indulunk.-mosolygott rám. Kedves ember, már amilyennek ez alatt a 2 óra alatt megismertem. Én már rohantam is föl. Vissza értem vele és egy aranyos szőke kislányt vettem észre, aki egy fekete autóból szállt ki.

-Papi!-kiálltotta, majd átfutott az úton, egyenesen Johnhoz és a nyakába ugrott. Mögötte egy barna hajú, magas nő sétált.

-Szia, kicsi kincsem!-üdvözölte, majd felkapta.

-Mikey!-fordult a háttal álló, már kopott hajszínű emberke felé. Michael hatalmas mosollyal az arcán megfordult, majd vidáman odaszökkent (?).

-Stacy!-vette el Feldytől a lányt. Stacy megpuszilta az arcát és szorosan megölelte a nyakánál.-Mi újság?

-Semmi. Jöttem köszönni apunak, mert eddig Hannahéknál voltam.-mesélte.

-Igen?! Mi jót csináltál Hannahéknál?-ült le a kisbuszba és a combjára ültette.

-Játszottunk. Képzeld van olyan Barbieja aminek be lehet színezni a haját. És csináltam neki olyan rózsaszínt, mint amilyen neked volt.-ecsetelte. Mike elmosolyodott. 

-Stacy....a fiúknak menniük kell, ha nem akarják lekésni a gépet.-jött oda a nő. Michael letette a kislányt.

-Sziasztok!-köszönt, majd elment az anyukájával. Beültünk a kisbuszba. A sofőr körbekínált mindenkit csokival. Calum sikeresen belém kente.

-Calum! A nadrágom!-hisztiztem.

-Oh! Bocsi!-megnyalta az ujját, majd dörzsölni kezdte a zöld gatyámat a térd részénél.

-Fujj! Hagyd!-röhögtem.

-Nem! Mingyárt kijön!-dörzsölte tovább.-Kész!-kiáltott fel és ránézett. Elhúzta a száját. Csak odébb kente. Michael a másik oldalamon ült. Röhögve nézte a szerencsétlenkedésünket.

-Szerintem hagyjátok.-nevetett. Cal föladta. Negyed óra múlva odaértünk a reptérre. John előszedett egy kosarat tele útlevéllel. 

-Mindenkié nálam van? Sarah?-kérdezte.

-Én még nem adtam oda.-válaszoltam. Kutatni kezdtem a táskámban. Baszki! Otthon hagytam. Már az aljában turkáltam, mikor éppen készültem pánikrohamot kapni. Ja, mégse. Megtaláltam és odaadtam neki.

-Nem lehetne, hogy megint odaadd nekünk?-kérdezte a kék hajú.

-Persze, Michael, hogy megint elhagyd mint Chicagoban! Na szóval, minden nálam van. Mehetünk!-szállt ki. A srácok hozták a sporttáskáikat, Michael pedig elvette tőlem a bőröndjeimet, míg Bet szenvedett a hurcolásukkal.

-Lucas Robert Hemmings, nehogy segíts! Még a végén nem kell szenvednem vele! Nézd meg, Clifford elvette Sarahtól a baszott csomagjait!-szólt Luke után. A szöszi megállt és hátrafordult.

-Hjajj,-sóhajtott.-add már ide őket!-kapta fel a táskákat. Mellénk sétált.

-Mi van? Hisztis az asszony?-nevetett Michael.

-Egész éjjel nem aludtunk.-vigyorgott Hemmo.

-Azt vettük észre. Szerintem egész Sydney ébren volt miattatok.-közöltem a tényt.