A színeshajú [m.c.]

19. rész

-Te, szerencsétlen idióta!-nevetett Betty. Erre Calum megajándékozta egy 'nem röhög, együtt érez' tekintettel, majd hevesen pislogni kezdett. Elindult Luke felé, mi pedig utána.

-Drágám ezzel nem tudok semmit csinálni, annyira tökéletes.-magyarázott Lou.

-De olyan hosszú már.-mutatott a tincseire Lukey.

-Akkor vágok neked belőle egy kicsit.

-Köszi!-mosolygott a szöszi. Michael felém fordult.

-Remélem tetszeni fogunk.-fogta meg a kezem.

-Tuti. Főleg te.-pusziltam meg az arcát.

-Áll az esti randi?-nézett le rám (hát, igen, egy fej magasság különbség).

-Mondtam, hogy igen. Már alig várom!-lelkesedtem.

-Reméltem is.-nevetett.

~~~~~~

Srácok, egy perc a kezdésig!-kiabált be egy asszisztens nő.

-Na, nyomjuk le!-mondta Ash.-Michael, gyere már! Majd ha visszajöttünk nyáladzol Sarahnak, de most mennünk kéne.

-Mi? Nem is nyáladzok!-mondta a barátom, aki éppen ölelgetett. Ez valóban nem nyáladzás.

-Áh, dehogy is!

-Fél perc!-kiabált be újra a nőcike.

-Méhecském, ezt csak neked fogom énekelni.-beszélt nekem Mikey.-Szeretlek.-puszilta meg a fejem.

-Én is téged.-mosolyogtam.

-10...9...8...

-Legyél ügyes, Mike.-nyomtam egy gyors puszit a szájára.

-3...2...futás!-mondta a fekete hajú nő. Bevonultak és rögtön el is kezdték a Don't Stopot.

~~~~~~

-Fuh, gyerekek, elfáradtam.-lihegett csurom vizesen Ash, mikor visszaértek a backstagebe. Michael ült le mellém, majd hozzám bújt.

-Szia, édes!-öleltem meg.

-Milyen voltam?-kérdezte, miközben belepuszilt a hajamba.

-Elképesztően jó! Imádom a hangod.-mosolyogtam. Annyira jó hangja van. Megnyugtató és különleges.

-Csak neked énekeltem.

-Hahó, indulás vissza a hotelbe.-jött be John. Egy nagyot ásítottam, majd fölálltam. Reggel rohadt korán keltünk és meglepően gyorsan fölébredtem, szóval valószínű most jön ki rajtam a fáradtság.

-Álmos vagy, Méhecském?-jött mellém Mikey, és átkarolta a derekam.

-Egy kicsit.-feleltem egyszerűen. Kimentünk és beszálltunk a buszba. Ráhajtottam a fejem Mike vállára, majd elnyomott az álom. Később arra riadtam föl, hogy valaki óvatosan felemel és menni kezd. Nem nyitottam ki a szemem, de tudtam, hogy Mike visz. Éreztem az illatát, ami még annak ellenére is jó volt, hogy alaposan leizzadt. Nem tudom, hogy hogy csinálja ezt. Olyan tökéletes... Átkaroltam a nyakát és a fülébe suttogtam.

-Letehetsz, drágám.

-Nem foglak, Méhecském. Olyan könnyű vagy, eszel te rendesen?-kérdezte. Nevetni kezdtem. Hogy eszek-e rendesen? De még mennyire... Nem hinném, hogy annyira könnyű lehetek.-Vigyázz, lépcső!-figyelmeztetett. Erősebben kezdtem fogni a nyakát, de fölöslegesen, ugyanis olyan óvatosan ment, hogy meg sem éreztem a lépcsőfokok váltakozását.