A színeshajú [m.c.]

39. rész

2015. május 28. Dublin, Írország

-Jó reggelt, baby!-csókolt bele Michael a nyakamba. Egyszer az életben megéltem azt, hogy magamtól keljek.

-Ma éjjel normális ágyban alszunk, végre!-kiáltott fel Calum.

-Na igen, eddig sikerült befogni a száját.-kuncogott Mike, majd csókot lehelt ajkaimra. 

Fölnevettem.

-Hogy érted el?-kérdeztem, miközben mellkasára hajtottam a fejem. 

-Csináltam neki kaját.-nevetett. Aranyos nevetése engem is kuncogásra késztetett. 

Lefeküdt mellém, majd szorosan átölelt. Hajamba puszilt. 

Mellkasába fúrtam a fejem, és mélyen beszívtam férfias illatát, amely annyira közel állt a szívemhez. Amikor azt az illatot érzem, tudom, hogy biztonságban vagyok, és a szívem szinte túlcsordul a szeretettől. Tudom, hogy szerencsés vagyok, amiért rám talált a boldogság, és ő az igazi, hiszen elfelejtette velem az elmúlt időszak eseményeit, és begyógyította a fájó sebeket. A kínt, mit nélküle százszorosan éltem volna át, egy szempillantás alatt elpárologtatta. Talán keveset vagyunk egymással. Talán. De az a szoros kötelék, ami összeköt minket nem engedi, hogy ketté váljunk. Nem engedi, hogy ne teljen el úgy nap, hogy ne gondolnánk arra, mennyire is szeretjük egymást.  Ő volt az a személy, aki megváltoztatott. Talán jó, talán rossz értelemben. Számomra jó értelemben, a többi ember pedig majd megállapítja, ha akarja. 

-Kérsz kaját?-kérdezte Mike, miközben arcomat simogatta. 

-Nem.-válaszoltam egyszerűen, majd fölültem. Ölébe húzott, majd hosszan megcsókolt. Ujjaimat hajába vezettem, s tincseivel játszottam. 

-Fujj már!-szólt oda Betty, mire Mikey egy hirtelen mozdulattal elhúzta a függönyt. Fölnevettem. 

-Mi az?-kérdezte a barátom, furcsán nézve rám.

-Semmi, csak egy kicsit olyan volt mintha hisztis lennél.-mondtam, majd újból megcsókoltam. 

-Eljöhetnél a mai próbára.-ajánlotta fel, amit persze rögtön elfogadtam. Fölöltöztünk, majd bementünk a stadionba. Bettyvel és Agnesszel az egyik lelátóról figyeltük őket, amíg hangolgattak, majd eljátszottak pár számot. 

Mikor végeztek mindannyian elvonultunk a backstagebe, ahol már nagyon ment a készülődés. 

Michael elhúzott engem az öltözőbe. Bezárta az ajtót. Hátulról hozzám simult, és szorosan átölelt. 

-Végre csak ketten vagyunk.-suttogta.-Vártam ezt a pillanatot.-mondta, majd gyengéden nyakamba puszilt. Leült a kanapéra, aztán megpaskolta maga mellett az ülőhelyet. Mellé huppantam, mire átkarolt. Vállára hajtottam a fejem. Élveztük a csendet. Egyikünk sem szerette volna megzavarni, hiszen az, hogy mindenféle háttérzaj nélkül sikerül valahol pihennünk, ritka, mint a fehér holló.

Vajon miért pont én? Hogyan érdemeltem ki azt, hogy egy ilyen édes fiú a barátom? 

Dudorászni kezdett mellettem. Csak egy random dallamot. De én fölismertem. 

-Sleeping With Sirens, Heroine.-mondtam.

-Pontosan. Elég jó füled van.

-Oh, dehogy is.-legyintettem.-Csak szeretem ezt a számot.

-Így már más.-mondta. 

Dörömbölni kezdtek az ajtón.

-Engedj be!-kiabált Luke. Mike sóhajtott, felkelt és kinyitotta az ajtót.-Miért zártad be?-vonta kérdőre őt a szöszi.

-Mert mondjuk kurvára idegesít néha az, hogy nem tudtok nyugton maradni.-rántotta meg a vállát a barátom. 

-Oké, jogos.-ismerte el Lucas.-De öltöznünk csak kéne nem?

-De.-motyogott. 

Miután sikerült lerendezni az öltöző problémát a fiúkat félre hívta John, hogy megbeszéljenek egy-két dolgot. Nos, ez a megbeszélés 3 órásra sikeredett. Mi addig a többiekkel szétuntuk az agyunkat. Aaz utolsó simításokat is elvégezték a srácokon, majd kezdődhetett a koncert.

----- 

Halihó! Sajnálom, hogy ez egy ennyire uncsi és rövid rész lett :(