A színeshajú [m.c.]

35. rész

2015. május 6.-Madrid, Spanyolország 

-Hola!-üvöltött egy túlontúl ismerős hang a fülembe. 

Másfél nap telt el az újságcikk olvasása óta, és nagyon nem tudnak leakadni a srácok erről a témáról. Folyamatosan azt mondogatják, hogy legyünk picit óvatosabbak, és hogy megértenek minket, mert ők is szerelmesek, de akkor is. 

-Calum ne ordibálj már!-szólt rá a fiúra álmos, rekedt, gyönyörű hangján az engem átölelő barátom. 

-Jó reggelt, fiatalok! Hasatokra süt a lámpa fénye!-kiabált tovább a kiwi. 

Lassan kinyitottam a szemem, mire eltalált egy párna. Meg még egy, és még egy. Igazából, az őrjöngő srácnak címezték, de az hihetetlen balféksége ellenére ügyesen kitért az útjukból, ezért mind megtalált engem. 

A fiú nyelv nyújtogatva örült a saját ügyességének, mire szegényt egy igen érzékeny helyen találták el szerencsétlenségére nem egy párnával, hanem egy igen masszív fa dobozzal. 

-Baszki, pont a csücske.-rogyott össze, mire a mögöttem fekvő színes hajú, nagyon gonosz gesztusként nevetni kezdett. 

A földön szenvedő fiú igencsak vörösödő-félben lévő arcát a dobó irányába fordította, majd nagy nehezen feltette költőien gyönyörű kérdését:

-Mi a faszom volt ez?-nyöszörgött. A szembe fekvő szőkeség rosszallóan mutogatni kezdett felé.

-Szépen beszélj, vagy különben elmondalak anyukádnak.-mondta Luke, amit mindenki megmosolygott. 

Kezembe vettem a telefonom és megnéztem az időt. 6:45. Jézus Isten miért kellett fölkeltenie ilyen korán? -kérdeztem magamban, és forgolódtam egy kicsit, hogy kényelmesebben el tudjak helyezkedni, próbálkozva a visszaalvással. 

-Calum, miért kellett ordibálni? Még hét óra sincs.-nyafogott Ashton. Őszintén vissza kellene szereznie Bryanát.  Mióta meglátta azzal a sráccal, eltunyult. Akár mennyire is nehéz bevallani, bírtam, hogy Bryana boldoggá tette a göndört. Úgy érzem még ezt is el kell intéznem.

-De én tudok spanyolul.-duzzogott a kreol bőrű fiú, miközben befeküdt szerelme mellé és megcsókolta őt. 

-Persze hogy tudsz, annyit, hogy "sziasztok, Calum vagyok és Ausztráliából jöttem." Hatalmas tudás, mondhatom. 

-Hey, tízig el tudok számolni!-mondta Cal. 

Sóhajtottam egyet, majd nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és kimentem a 'konyhába'. Nekiálltam melegszendvicset készíteni, mikor két kezet éreztem meg a csípőmön. Michael simult hozzám hátulról, majd hintette be nyakamat apró puszikkal. Ajkamba haraptam a jóleső érzéstől, amelyet minden egyes nedves csókjával maga után hagyott. Bőröm bizsergése, az apró szikrák melyeket ajkaival keltett életre kettőnk között, s kezei amik a pólóm alá vándoroltak és hasamat simogatták; minden a helyén volt és megadta a pillanat varázsát. 

Na igen, egészen addig tartott ez a 'varázs', amíg meg nem jelent Lucas. Michael lassan elhúzódott tőlem, és úgy döntött, hogy inkább teát csinál. 

Calum egy papírral tért be közénk és oda hívta Asht is. 

-Nos akkor, -kezdett bele a kiwi.- a setlist az eredeti marad.-közölte egyszerűen. 

-Nem, nem.-rázta meg a fejét Luke.-Szeretném ha a Heartache On The Big Screent meg cserélnénk a Voodoo Dollal.

-Nem fogjuk.-vágta rá a kreol bőrű, majd vissza rohant a nappaliba. Luke a hajába túrt, majd sóhajtott egy nagyot.