A színeshajú [m.c.]

38. rész

2015. május 22. Párizs, Franciaország

Újabb borzalmas ébredés. Az elmúlt időszakban folyamatosan fölkeltett valaki, és nem tudtam nyugodtan aludni. Végre egyszer az életben szeretnék már magamtól kelni, köszönöm. 

Ma éppen Mikey volt a soron. 

-Méhecském!-kezdte el nyakamat csókolgatni.-Hasadra süt a lámpa fénye.

-Akkor húzd el a sötétítőt.-morogtam álmosan a párnába fúrva a fejem. Este megint későn aludtunk el, és a szervezetem úgy gondolta, most van elege, szüksége van egy normális időtartamú pihenésre.

Mike nem hagyta abba, ezért csak rúgtam egyet hátra, sikeresen eltalálva a sípcsontját. 

-Ébresztő, szeretnék odaadni valamit, mielőtt még elmennénk a srácokkal terepszemlére.-böködte a vállamat. 

Nagy nehezen kinyitottam a szememet, mire kezembe adott egy levelet. 

-Már megyek is, Méhecském.-nyomott gyors csókot ajkaimra, és elment. 

Nagy nehezen fölültem. Kinyitottam a lazac színű borítékot, majd elolvastam levelét.

,,  Szerelmem,

     Calum vissza fog menni érted, olyan dél körül. Kérlek, menj vele és tedd azt amit kér!

     Este találkozunk, 

      Michael" 

Kimásztam az ágyból és fölöltöztem. Megint teljes feketében voltam, amire mostanában Betty megjegyzést szokott tenni, de nem zavar, majd megszokja. Kisminkeltem magam. 

-Hm...jól áll ez a rúzs.-nézett rám Bet. Egy pillanatig meg sem tudtam szólalni, hát ezt is megéltem. 

-Köszi!-feküdtem mellé a kanapéra és kezdtem el nyomkodni a telefonom. 

~~~~~

Már majdnem halálra untam magam, mire hazaért végre Calum. Kocsikulcsot tartva a kezében. Hirtelen kezdtem megijedni, hogy ő fog vezetni, de aztán betoppant mögötte Ashton is. Nagyon megkönnyebbültem. Őszintén, ha Calum vezetne minden és mindenki hatalmas veszélyben lenne. 

-Mehetünk?-kérdezte a kiwi.

-Hova mentek?-jött ki Agnes a nappaliból, majd hevesen megcsókolta Calt. 

-Nem mondhatom el.-kacsintott rá a fiú, majd újból megcsókolta őt.

-Hát oké.-mondta lehangoltan A és visszament a nappaliba. 

Kimentünk az autóhoz és beültünk. Amíg az általuk tervezett helyhez nem értünk a rádióból halkan szólt a kedvenc Beatles számom, a Yesterday.

-Ez a szám olyan lehangoló.-nyafogott a kreol bőrű.

-Ez van Hood.-mondta mosolyogva Ashton. 

-Mi ez a nagy vidámság egész nap Irwin?-kérdezte Calum.

-Ah, semmi.-mondta még mindig vigyorogva.-Csak Bryana tudod...

-Terhes?-tágultak nagyra a fiú szemei.

-Jézusom, dehogy is, újra együtt vagyunk.-nevetett föl.

-Oh, az más.-nevette el magát kínosan Cal. Megérkeztünk egy helyre Párizs belvárosától elég messze. Egy tégla épület állt előttünk. 

Kiszálltunk a kocsiból és bementünk. 

Odabent minden fal fehér volt. Szemben találtam magam egy hatalmas hófehér dívánnyal és pár ruhatartó állvánnyal, amiket tele akasztgattak ruhával.